Az egész egy februári edzésen kezdődött: Fülöp Márton, az Aszterasz Tripolisz kapusának a karját eltalálta egy lövés, amely után éles fájdalmat érzett, és pár napot ki is hagyott. A meccseket azonban nem akarta elmulasztani, és mind neki, mind a csapatának jól is ment, sorozatban négyszer győztek, de az utolsónál már olyan fájdalmak gyötörték, hogy úgy döntött, hazatér.
Fülöp abban bízott, a konzervatív kezelés eredményre vezethet, de aztán kiderült, nem lehet megúszni a műtétet, amire április elején került sor. A hónap végén már Görögországban végezte a rehabilitációt, csapata pedig közben kiharcolta a kupadöntőt, és bár orvosa azt tanácsolta számára, hat-nyolc hétig ne védjen, a finálé annyira vonzó volt számára, hogy öt és fél hét kihagyás után visszatért.
A 60 ezer néző előtt játszott kupadöntőt az Aszterasz végül hosszabbításban elvesztette az Olimpiakosz ellen, Fülöp pedig a playoffban még négy meccsen védett, majd a szövettan eredménye után azt a hírt kapta, haza kell mennie további kezelésekre.
"Áprilisban még nem lehetett tudni, hogy daganatról van szó, igaz, az orvos már pedzegette, hogy van rá esély, de akkor még legyintettem, miért lenne 29 évesen daganatom. A műtét során kiszedték azokat a részeket, ahol még lehetett rosszindulatú sejtburjánzás, de ezzel még nem volt vége, mert négy kemoterápiás- és harminc sugárkezelés várt még rám, amelynek pénteken lett vége. A vérképem jó volt a kemoterápia alatt, még előttem van egy kontroll másfél hét múlva, remélem, kimondják, hogy minden rendben, és ott folytathatom, ahol abbahagytam" - mesélte a huszonnégyszeres válogatott kapus, akinek legutóbb szerencsére már negatív volt a szövettana, de félévente szűrővizsgálatokra kell majd járnia.
Hiába a sportoló szervezet, Fülöpnek így sem volt könnyű átvészelnie a kemoterápiát, az onkológián pedig olyan dolgokat látott, amelyek megérintették, és amelyet nem szívesen mutatna a gyerekeinek. A kórházba nem kellett befeküdnie, járóbeteg-ellátáson vett részt, és háromhetente kapott infúziót.
"Az volt bennem, hogy ezt meg kell csinálnom, és nem akartam, hogy betegségtudatom legyen, próbáltam félretenni magamban a rossz érzéseket, a mindennapi dolgokra koncentráltam. Ilyenkor tapasztalja meg az ember, hogy a kis dolgokat is meg kell becsülnie az életben, azt, hogy eljárhat edzésre, hogy bemehet az öltözőbe. Ez az egyik legnagyobb tanulság. Látva más emberek sorsát, azt éreztem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen könnyen megúsztam."
Fülöp a nehéz időszakban sem hagyta el magát fizikailag, futott, úszott, lábteniszezett, és igyekezett bepótolni azokat a dolgokat, amelyekre a futball mellett nem volt ideje, utazgatott, és meglátogatta a számára fontos embereket. Most pedig már óriási erőbedobással edz, méghozzá a Ferencvárosnál, ahol Ricardo Moniz az edzője, akit még a Tottenhamből ismer.
"Nem akarok semmit sem elsietni, egyelőre az a fontos, hogy fizikálisan újra százszázalékos állapotba kerüljek, aztán majd eldől, milyen érdeklődés van utánam. Az előző idényem nagyon jól sikerült, amivel megalapoztam egy jó nyári szerződést, sajnos közbejött ez a betegség, de bízom abban, hogy még erősebben térek majd vissza. A betegség után rosszabb állapotra számítottam, nehéz volt újra belecsapni, de napról napra jobban érzem magam, és két-három héten belül újra elérem a megfelelő fizikai állapotot. A topformát tavaszra nyerhetem vissza, de ez attól függ, milyen állapotban lesz a karom, a labdafogásra már jó, de vetődéseket egyelőre még nem csinálhattam."
Fülöp a válogatottról is beszélt, azt mondta, karnyújtásnyira volt a második hely a vb-selejtezőn, a románok elleni, hosszabbításban kapott gólon múlt, hogy nem jött össze.
A kapusnak nem tetszik, hogy a románok és a hollandok elleni vereség óta mindenki lábtörlőnek használja a magyar futballt, és elfelejtik, hogy a válogatott sok örömöt okozott a szurkolóknak. Szalai kifakadására azt mondta, sok elmondott dologgal egyet ért, még ha az időzítés nem is biztos, hogy megfelelő volt. És hogy milyen kapitány kéne? "Most jöjjön külföldi, de olyan, akinek megvan a megfelelő tapasztalata és neve is. Moniz is felkeverte az állóvizet a habitusával és a temperamentumával, hasonló munkamániás ember kell a válogatotthoz is."