"Csak azt mondták nekünk a rehabilitáción, hogy ne legyél már úgy összetörve, lehet így élni: ki tudsz ülni a székből, meg tudod csinálni magad körül a dolgokat. Mi viszont már ott tartunk, hogy lépjünk túl azon a szinten, hogy csak élünk" – mondja az Origónak a magyar kerekesszékes rögbisek edzésén az egyesületük elnöke, Koller Sándor.
A válogatott egy hazai tornára készülve gyakorol. Az amerikaifocit idéző leütközések, megkerülések, passzok, apró részletekig átbeszélt taktikai húzások mutatják, hogy nagyon komolyan veszik a játékot. A válogatott játékosait adó egyetlen hazai klub, a Docler Wildboars tagjaival beszélgetve pedig mindegyikükről az derül ki, hogy kapcsolatokat épít, utazgat, folyamatosan fejleszti magát, a pályán és a pálya mellett is teljes életet él.
De egy idő után már nem ez jár az ember fejében, hanem hogy szívesen kijönne a hétvégi torna egyik meccsére. Gyorsan megfogja a nézőt a taktikai csata és a meglepően fordulatos, látványos küzdelem. A csapat edzéseit irányító Hrivnák Gergely terapeuta tovább is megy ennél: „Ez egy olyan sportág a paralimpia repertoárjában, amely az épek között, az olimpián is simán megállná a helyét.”
A pálya mellett csereként pihenő Benkő Viktort is a játék mozgalmassága fogta meg a 2000-es évek végén, amikor megnézte a Gyilkos labda című 2005-ös amerikai dokumentumfilmet. "Eleinte a hétköznapi kerekesszékkel próbáltuk meg játszani, de amikor a küllők kiszakadtak, és minden tönkrement, rájöttünk, hogy ez nem fog menni.” A speciális szék másfél millió forint lett volna, így a budakeszi rehabilitációs központban kezelt fiatalok egy lakatos ismerősük által legyártott járgányokban tanulták meg a sportot. „Iszonyú nehéz volt, hamar tönkrement, és köszönő viszonyban sem volt a szabályos eszközzel, de kezdésnek jó volt."
Aztán a közös edzőtáborba érkező csehek és svédek kisegítették őket pár leselejtezett székkel. Néhány év után már nemcsak itthon edzettek, nemzetközi tornákra is kaptak meghívót: "Az ostravai torna pont a kezdő csapatoknak lett kitalálva, ott elnézték nekünk a székeik állapotát, és újabbakat is kaptunk."
Kosár, hoki és rögbi egyszerre
Közben a pályán a magyar csapat edzését mentorként segítő német játékos átcikázik a védelmen, és gólt szerez. "Ha a németek megrázzák magukat, akkor kétszer-háromszor megkerülnek minket" – jegyzi meg egy másik pihenő játékos, a válogatottba Szegedről eljáró Farkas László. Kicsivel később viszont éppen ő az, aki egy óriási csattanással útját állja a szakállas németnek. Az egyik kereke leválik az ütközésben, viszont az akcióval utat nyit a megiramodó csapattársának.
A német segítő egy-egy szünetben taktikai értekezletet is tart a magyaroknak, a nemzetközi rögbiszövetség ugyanis egy felzárkóztató programot indított, amiben edzőkkel, oktatással, közös felkészüléssel segítik a kezdő országokat. Erre építve hozták el a magyarok a fővárosi MOM Sportközpontba a hatcsapatos tornát.
A magyarok fejlődéséhez a nemzetközi program mellett rengeteg önkéntes munka is kell. Csak a csapat utazását 5-10 fős, barátokból, rokonokból álló társaság segíti, és Hrivnák Gergely sem kötelességből van itt. "Többször is felkértek, hogy vállaljam el a csapatot, de eleinte azt mondtam, képtelenség, hogy a jelenlegi munkám és életem mellett beleférjen a heti egy egész napos edzés. Aztán amikor próbaként megtartottam egy gyakorlást, megragadtam."
Azt mondja, mivel minden edzésen feltöltődik, a hétközi munkájához tökéletesen illeszkedik, amit itt csinál. Magát is folyamatosan fejleszti a csapat érdekében. "Szeretem azt a légkört, ami körülveszi a pályát, ahogy odafigyelnek, és megcsinálnak mindent, amit kell. Aztán meg ott állni, és hallgatni a Himnuszt óriási érzés, még úgy is, hogy mindenhol jól megvernek bennünket. Főleg, hogy az ellenfelek is azt mondják, napról napra fejlődünk" – mondja az edző. Szerinte a mostani torna kiváló alkalom az első győzelem megszerzésére, ami "óriási lökést adna a fiúknak".
A fejlődést Viktor is érzi: "Visszanéztem régi felvételeket, ahhoz képest, hogy most hogyan mozgunk, pár éve még olyanok voltunk, mint a lassított felvétel." De a fizikai erőnlét mellett a technikai feltételek is sokat számítanak, ebben is lenne mit javítani. "A székemre kellene gumírozott rész, amire tapadna a kezem, ez rengeteget számít a gyors mozgásnál. De hát egy ilyen kerék darabja 60 ezer forint, erre egyelőre nem volt pénz" – teszi hozzá.
Hogy idővel mindenre legyen pénz, ahhoz Koller Sándor kitartása vitte közelebb az egyesületet. Ő csupán 2011 végén érkezett meg a csapatba egy 2010-es motorbaleset után, de rövid idő alatt is sokat tudott segíteni. "Mondtam a fiúknak, hogy van pár kapcsolatom, próbálok pénzt szerezni, hogy legyenek székek" – meséli az eredetileg vizuáltechnikusként dolgozó Koller. Egy év keresés után elég komoly szponzort kerített, Magyarország – a Napi Gazdaság 2013-as listája szerint – harmadik leggazdagabb emberét.
„Amikor beajánlod magad, nem szabad sokat írni, mert akkor nem olvassák el. Ilyen alapon írtam a Docler Holdingnak pár sort, aztán szóltak, hogy írjak bővebben.” Megtette, két napra rá egész délelőtt csörgött a telefonja. "Még jó, hogy végül felvettem, mert mondták, hogy akkor adnának 4 millió forintot." A Gattyán György tulajdonában levő cég azóta a névadó szponzori szerződés mellett havi juttatással is segíti a kerekesszékes rögbiseket.
Az anyagi és szakmai előrelépés mellett másból is profitálnak a sportág úttörői. "Igazából az élet minden területén ad valami pluszt" – állítja Viktor. "Pár hónap edzés után azt vettem észre, hogy olyan küszöbön is átmegyek, olyan emelkedőre is felkapaszkodom, amilyenre régen nem tudtam." Ugyanerről számol be a negyedikes gimnazista Porubsky Ádám, aki szintén a Gyilkos labda című film hatására keresett rá a neten a kerekesszékes rögbire, és annyira megtetszettek neki az edzések, hogy azóta a felvidéki Vágsellyéről hetente átjár Budapestre gyakorolni.
A sportágba szinte kizárólag baleset után lebénult játékosok érkeznek. Koller Sándort motorozás közben egy autós szorította le, Ádám és Viktor sekély vízbe ugrott fejes miatt bénult le, míg a jelenleg sérülés miatt nem játszó Tilai Gergelynek az utcán elesve ment szét a csigolyája. A trauma feldolgozásához kulcsfontosságú a sport, és hogy a kerekesszékes rögbi ehhez mennyire kiváló eszköz, az egyetlen női tag, a huszonnegyedik éve kerekesszékben ülő Judit gondolataiból is kiderül. "Van választék, ott van például a bocsa, vagy mehetnék pingpongozni, de ilyen tökös-mákos sport nincsen. Nagyon kikapcsol, nagyon működik benne az itt és most."
A mostani tornán Judit az egyetlen nő, és más országokban is csak egy-egy nővel találkozik a pályán, mégsem érzi férfisportnak. "Éppen az a jó benne, hogy eléggé taktikai játék, tehát ha jól meg tudom csinálni a feladatomat, hogy megfogjak valakit, akkor nem feltétlenül szükséges az erő. Ha esetleg lassabb, gyengébb vagyok, a jó taktikával ugyanúgy segítek, úgyse az a feladatom, hogy a leggyorsabb embert kergessem, azt a mi gyors emberünk teszi meg." A tiszta fej szerinte meghatározó a sportágban. "Át kell látni meccset, és mindenkinek át kell látnia a feladatokat, ez a döntő. A dinamizmus, az ütközések, és minden, ami kívülről durvának látszik, csak a móka az egészben, és ez nem áll távol egy nőtől."