"Katarban nem létezik lelkiismeret" – szögezi le a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) legfrissebb jelentése. A kétmillió lakosú arab országban 1,4 millió vendégmunkás él, sokan közülük a 2022-es focivébé stadionjait építik, embertelen körülmények közt. Az eddigi tendenciák alapján négyezer munkás életébe fog kerülni az építkezés, mire 2022-ben elkezdenek próbálni a vébé nyitóünnepségére.
Katar 2010-ben nyerte el a rendezési jogot (valószínűleg nem kevés csúszópénz segítségével), a következő évben el is kezdődtek a munkálatok. Azóta három teljes év telt el, és összesen 1200 munkás halt meg, köztük több mint ezer nepáli és indiai – a vendégmunkások mintegy fele ebből a két ázsiai országból érkezik.
Az ITUC jelentésében szereplő hatalmas számot a Deadspin nevű blog azzal vetette össze, hogy a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások ennél kevesebb, 2996 életet követeltek. De már az is sokat mond, ha felidézzük, hogy a mindössze három hónap múlva kezdődő brazíliai focivébé egyébként kirívóan problémás építkezésein eddig csupán hét munkás halt meg, a dél-afrikai vébé előtt kettő, a londoni olimpia előkészületeinél pedig senki.
Katarban az a legaggasztóbb, hogy az első, nemzetközi tiltakozást kiváltó halálesetek óta semennyit sem javultak a körülmények. A nepáli kormány adatai szerint 2012-ben 169, egy évre rá 191, összesen pedig 400 nepáli halt meg a stadionépítéseken. A katari indiai nagykövetség kimutatása még lehangolóbb: 2011-ben 239, 2012-ben 237, tavaly 218 indiai vesztette életét, csak 2013 augusztusában 27-en haltak meg az 50 Celsius-fokot is meghaladó hőségben robotolva. A vébéig ráadásul további félmillió munkást foglalkoztatna Katar.
Fő halálozási oknak általánosságban a szörnyű munkakörülményeket nevezi meg a jelentés, és bőven közöl részleteket is a munkásokkal készített interjúkból. A ránézésre is ijesztő számok mögül így felszínre kerülnek a katari mindennapok is.
"Reggel ötkor mentem a terepre, minden csupa vér volt" – emlékezett egy építésvezető. "Nem tudtam, mi történt, eltussolták jelentés nélkül. Amikor beszámoltam erről, azt mondták nekem: ha nem hagyod abba a panaszkodást, elbocsátunk."
Egy takarító a nyomorúságos lakókörülményekről beszélt, kiemelve, hogy miután megérkezett az országba, három hónapon át tizenöt másik dolgozóval aludt egy helyiségben, a földre tett vékonyka matracokon. "Panaszt tettünk a Katari Nemzeti Emberjogi Bizottságnál, mire másik szállásra költöztettek" – mesélte a takarító. "De még ott is nyolcan osztoztunk egy hálószobán, tizenhatan egy fürdőn, és harmincöten egy konyhán."
Az egyik munkás arról számolt be, hogy a munkaadó a szerződésük lejártáig sem fizette ki a bérüket, nem kapták meg a munka befejezése utánra ígért juttatásokat, de még a hazaútra szóló repülőjegyet sem. "Valahányszor az irodába mentünk, csak annyit mondtak: gyertek vissza pár nap múlva, megkapjátok a pénzt és a repjegyet is."
"Keményen dolgoztunk, és csak annyit akartunk, hogy megkapjuk a bérünket, és hazamenjünk" – folytatta. "Most viszont itt ragadtunk egy szűk szálláson, rossz élelemmel, ivóvíz nélkül. Úgy kezelnek bennünket, mint az állatokat."
A jelentés szerint sokakat az épülő al-Vakrah stadionban szállásoltak el, és rendszeres, hogy a munkaadó 275 dolláros foglalót követel, mielőtt elengedne valakit szabadságra. Több munkás feltette magának a kérdést: egyáltalán van-e bármihez is joga ebben az országban?
Katar elvileg tett erőfeszítéseket a helyzet javítására, tavaly két testületet (Kötelező Szabványok Katari Alapítványa – QFMS, illetve Munkásjóléti Szabványok Legfelsőbb Bizottsága – SCWWS) is alapított a munkások jogvédelme érdekében. A szakszervezeti jelentés ugyanakkor állítja: mindez csak színlelés, az új intézmények erőtlenek, képtelenek érvényesíteni az előírásokat.
A QFMS például egy úgynevezett "jóléti tervet" követel a vállalkozóktól a munkásokkal való megfelelő bánásmód érdekében, csakhogy a terv végrehajtását jobbára a vállalkozók önellenőrzésére bízza. Bár szúrópróba-szerűen végez ellenőrzéseket, a törvények betartását nincs ereje kikényszeríteni.
Még ennyi értelme sincs az SCWWS-nek. Előírja az építőipari cégeknek egy "jóléti hivatalnok" alkalmazását, aki havonta fórumokat tart a munkások szállásán, ám csak a szállásról beszélhet a munkásokkal, fizetésről, munkaidőről, munkakörülményekről vagy bármilyen más problémájukról nem.
"Minden hasonló próbálkozás értelmetlen, Katar csak a kafala rendszer eltörlésével és az alapvető nemzetközi jogok alkalmazásával változhat meg" – írja a szakszervezeti szövetség jelentése.
A kafala rendszer különleges jogokat biztosít a vendégmunkásokat alkalmazó vállalatoknak, így az alkalmazottakat teljesen kiszolgáltatottá teszi. A munkaadó számos esetben elveszi a munkás útlevelét rögtön az országba érkezése után, és ha akarja, a munkahelyváltását is meg tudja akadályozni.
Nemrég egy focista öngyilkosságot fontolgatott, mert a kafala miatt két éve nem tudta elhagyni Katart. Zahir Belounis – egy algériai származású francia – jövedelem híján eladta a lakása bútorait, elkeseredésében Zinedine Zidane-nak és Josep Guardiolának is levelet írt. Belounis bűne az volt, hogy jogi keresetet nyújtott be klubja, az El Jaish ellen, ezért a klub nem engedélyezte az országból való távozását.
A FIFA csak egy erőtlen közleményben szólította fel Katart a "valamennyi munkás számára biztonságos, egészséges és méltó körülmények" biztosítására. Az Amnesty International és az ENSZ az egyik legnagyobb problémának nevezte a sajátos rendszert.
Azóta a katari kormány több tagja is elismerte, hogy a kafala rendszer "nem tökéletes", ezért megbízott egy nemzetközi jogi irodát az építkezéseken tapasztalható anomáliák kivizsgálásával.
