Bár téli úszóvébét már 2000 óta rendeznek, a 28 éves Petrétei Kristóf csak 2008 végén hallott először arról, hogy a sportágat versenyszerűen is lehet űzni. "Hat éve Lappföldön tanultam az Erasmus-program keretében, már akkor kipróbáltam a jégúszást, aztán a 2012-es visszaköltözésem után hallottam, hogy épp Rovaniemiben lesz a vébé. Gondoltam, ha már házhoz jön, miért ne indulnék?" – vág a történet közepébe a 28 éves egyetemi oktató.
Rovaniemiben már mindenki a vébéről beszél. Az utóbbi 25 év legmelegebb márciusa akár zavart is kelthetne, de a nappali plusz egy foknál nagyobb hatalma van az éjszakai mínusz 15-nek. "A hó néhol már olvad, de a folyó jege járható” – ad helyzetjelentést a magyar jégúszó a csütörtöktől vasárnapig tartó esemény előkészületeiről.
A téli úszáshoz legalább öt fok alatti vízhőmérséklet kell, de a tradíciók szerint 0 és 2 fok közöttiben kell úszni, rögtön az után, hogy léket vágtak a befagyott tavon vagy folyón. "Bemegy az ember az öt-tíz méter sugarú körbe, de mivel könnyen visszafagy, motorokat helyeznek el a jégpáncél alá, hogy felkavarják a vizet. Ha hullámzik a vízfelszín, akkor nehezebben fagy be a lék. Erre főleg mínusz 25-30 fokban van nagy szükség."
Petrétei Kristóf azt mondja, az első alkalom felejthetetlen számára, bár akadt olyan pillanat, amikor megingott. "Állok a hóban egy törülközővel körbetekerve, klumpával a lábamon, sapkával a fejemen. Kapom az instrukciókat három percen át, majd mondják, hogy menjek bele a befagyott folyóba. Ekkor arra gondoltam, hogy nem vagyok normális. Aztán amikor bementem, tudatosult bennem, hogy nem vagyok normális, és jajveszékelve menekültem ki a vízből. De aztán rájöttem, hogy ez nagyon jó. Majdnem olyan érzés volt, mint a szaunázás, hihetetlenül elfáradtam, és megszomjaztam."
A felkészülés elején lemérte, hogy a 25 és 50 méteres távot mennyi idő alatt tudja normál medencében teljesíteni, aztán a kapott időre erősen rászámolt, hiszen a téli úszás hatalmas megterhelést jelent a szervezet számára. Nem lehet például rendesen levegőt kapni. "Aki először próbálja, annak csak négy-öt másodpercig érdemes bennmaradnia. A bőr vörös lesz, és úgy érzed, mintha sok millió tűvel szurkálnának. A végtagok azon részei – például az ujjbegyek – fagynak el a leghamarabb, amelyekben sok hajszálér van. Egy idő után nem lehet semmit érezni, 40-45 másodperc után azt sem, hogy milyen hőmérsékletű vízben vagy. Ellököd magad a lék szélétől, és csak úszol és úszol."
Van pár egészségügyi szabály, amelyet mindenképp be kell tartani. A legfontosabb: nem szabad lebukni a víz alá, mert a fej hirtelen lehűtése annyira felborítja a hőérzetet, hogy az úszó nem fogja érezni, mikor kell kijönni a vízből. Ezért van csak mell- és gyorsúszás, és a biztonság kedvéért kötelező az úszósapka viselete. "De a legtöbben nem a hagyományos úszósapkát választják, inkább rendes téli sapkát, vagy akár usánkát. Én korábban neoprén kesztyűt is viseltem, de ma már nem, mert a vb-n ez tilos" – fűzi hozzá Petrétei Kristóf.
Persze a versenyszabályzat és a hobbiszabályzat nem ugyanaz. "Amikor először elviszek valakit lékúszásra, akkor a legalapvetőbb dolgokra hívom fel a figyelmét. 'Lélegezz, lélegezz, lélegezz!' – kiáltom neki a merülés közben, mert erre nagyon kell figyelni. Ha levegőt veszel, akkor semmi baj nem lehet. A lékbe lépcsőn vezet az út, folyamatosan kell bemenni, és nem szabad az elején lábbal ellenőrizgetni a víz hőmérsékletét, mert akkor úgysem fogsz belemenni. Ha már elindultál, semmiképp ne állj meg, de gyorsan sem szabad menni, ugrani pedig kifejezetten tilos."
Egyszer egy fiú megszegte ezt a szabályt, majdnem tragédia lett a vége. "Épp edzésre mentem, amikor egy olasz cserediák úgy gondolta, jó ötlet bombát ugrani a lékbe. A csobbanás íve miatt a jég alá került, a feje is vizes lett, a sokkhatástól elájult. Egy szerencséje volt, hogy a lékben ott úszkált a helyi tűzoltóparancsnok is, aki nem mellesleg világbajnok jégúszó, és kimentette. Kihűlt a teste, kórházba szállították" – meséli Petrétei, akinek viszont még a haja szála sem görbült az évek során, még csak meg sem fázott a merülésektől, mert a szabályokat mindig betartotta.
Úszás után elég egy törülközővel beteríteni a testünket, illetve fontos még a papucs is, mert a jeges felületre pillanatokon belül ráfagyhat a talpunk. A 18-20 fokos mökkiben (tóparti faházikó) minél hamarabb le kell venni a vizes ruhákat, és akkor jön egy eksztatikus állapot. "A sokk után intenzív boldogságérzés járja át a testemet, ha délután úsztam, akkor ez késő estig is kitart" – mondja Petrétei, aki bő másfél percnél még sohasem töltött egyszerre több időt a vízben, de nem is célja, hogy rekordokat döntsön. Inkább arra figyel, hogy a nevezési távoknak meg tudjon felelni. Pontosabban az egyetlen nevezési távnak, a korábbi számításait ugyanis keresztülhúzta egy baleset. "25 és 50 mellen, illetve 25 gyorson is indulni szerettem volna, de utóbbi kettőtől visszaléptem keresztcsonttörés miatt. Mindenkinek javaslom, hogy csúszós lépcsőn, lapos talpú dorkócipőben ne SMS-ezzen. Én balra estem, a telefonom jobbra, és másfél hónap kiesett a felkészülésemből."
A legkeményebb versenyzők a 450 méteres hosszú távon indulnak. Ez már olyan hosszú, hogy sokakat ki kell húzni a a végén vízből, mert nem tudnak megkapaszkodni a létrán.
Petréteit különösebben nem érdekli, hogy hányadik lesz, főképp, hogy 34 országból 1240-en neveztek (még Nigériából is), ebből a 25 mellen 451-en indulnak. A helyi versenyzőket nehéz legyőzni, mert már kiskoruk óta ismerik a sportágat. "A 90 éveseknek a csontvelőjük helyén is jég van" – mondja nevetve, majd hozzáteszi, hogy azt azért nem bánná, ha a selejtezőkből továbbjutna, mert akkor kétszer merülhetne. "De a lényeg azért mégiscsak az, hogy eljussak a célig."
Miért éppen Rovaniemi?
Petrétei Kristóf nemzetközi kereskedelmi jogot és európai jogot tanít az Európai Unió legészakibb egyetemén, angolul. "Amikor először kijöttem, az szerelem volt első látásra, eldöntöttem, hogy itt szeretnék élni. Sikerült visszajönnöm, a mostani határozott idejű szerződésem alapján két és fél évem még biztosan van Lappföldön”. A város ott fekszik, ahol a Kemijoki folyó metszi a sarkkört metszi. "A népsűrűség kevesebb, mint két fő per négyzetkilométer, több rénszarvas él itt, mint ember" - meséli a magyar jégúszó.
"A belvárosban sokan vannak, még közlekedési dugók is előfordulnak, de azért nem úgy, mint a budapesti Hungária körúton. Ha Lappföldön jársz, 20-25 percet autózhatsz úgy, hogy sehol egy másik autós. A város nagyon csendes, békés, nyugodt, csodálatos a természet, az emberek nagyon kedvesek, kicsit zárkózottak, de őszinték - én is ilyen vagyok. A lappföldi természetet látni kell, más színű az ég, nyáron folyamatos a világosság, télen a sötétség. Nagyon egzotikus. Itt télen tényleg tél van, én pedig nagyon szeretem a hideget, csodálatos a nagy hó."
Sok csodát él meg Lappföldön, a barátaival rénszarvasokat etetnek és gondoznak, imád horgászni az ezer tó országában, közben pedig az esküvőjére készül magyar barátnőjével. "Egy hónap múlva lesz a lakodalom, már ha túlélem a versenyt". A Mikulás Rovaniemitől pár kilométerre északra él, a mikulásfalu pedig egész évben nyitva tart. "Télen sok a látnivaló, jégtömbökből jégkunyókat, iglukat építenek, a gyerekek a jégből és hóból készült csúszdaparkban játszhatnak, és lehet rénszarvasszánozni is."
Rovaniemiben az átlaghőmérséklet 0,2 fok, a havas napok száma egy évben 183, a legalacsonyabb feljegyzett hőmérséklet mínusz 45,3, a legmagasabb plusz 30,6 fok. A nap június 6. és július 7. között éjjel is látható az égen.