Labdarúgó-világbajnokság, döntő:
Németország - Argentína 1-0 (0-0, 0-0, 0-0) - hosszabbítás után
Rio de Janeiero, Maracana-stadion, 74 738 néző
v.: Rizzoli (olasz)
Németország: Neuer - Lahm, J. Boateng, Hummels, Höwedes - Kramer (Schürrle, 31.), Schweinsteiger - Özil (Mertesacker, 120.), Kroos, Müller - Klose (Götze, 88.).
Argentína: Romero - Zabaleta, Garay, Demichelis, Rojo - Biglia, Pérez (Gago, 86.), Mascherano - Higuaín (Palacio, 78.), Messi, Lavezzi (Agüero, 46.).
gól: Götze (113.)
sárga lap: Schweinsteiger (29.), Höwedes (34.), illetve Mascherano (64.), Agüero (65.)
Hogyan készülhet egy csapat a döntőre, amely az elődöntőben 7-1-re megalázza a vébé házigazdáját, amely négy éve arra készült, hogy megszerezze a hatodik világbajnoki címét? Az biztos, hogy Joachim Löwnek, a brazilokkal a gyepet feltörlő német csapat szövetségi kapitányának játékosai önbizalmát nem kellett tuningolnia, és egy ilyen erődemonstráció után minden a Nationalelf mellett szólt.
Bár a vébén végig magas színvonalon takarító, ráadásul két fontos gólt szerző Hummelst Löw a brazilok ellen óvatosságból lecserélte, a belső védő a kezdésnél ott volt a társak között a Maracana gyepén. Khedira viszont megsérült a bemelegítésnél, így az a Kramer került be a helyére, aki először játszott kezdőként a német válogatottban.
Az argentinok nem hengereltek, az egyenes kieséses szakaszban csak két gólt szerezve mentek be a döntőbe, de az elég meggyőzően hangzott, hogy Messiék egyszer sem kerültek hátrányba a világbajnokság hat meccsén.
A vébé előtt valószínűleg mindenki azt várta, hogy az argentinok a Messi, Higuaín, Agüero, Di María négyes vezérletével a csatársorra építve veszik az akadályokat, ehhez képest a védelem volt az, amely megadta a stabilitást, és a hat meccsből mindössze kettőn kapott gólt Alejandro Sabella csapata. Di Maríát nem sikerült összerakni a döntőre, a vébén korábban megsérült Agüero is csak kispados lett, így elöl ugyanúgy a Messi, Higuaín, Lavezzi hármas kezdett, mint a hollandok elleni elődöntőben.
A meccs olyan forgatókönyv szerint kezdődött, ahogy arra számítani lehetett, a németeknél volt a labda, az argentinok pedig igyekeztek bekerülni a magasan feltolt német védelem mögé. Ez már a 4. percben is sikerült, de Higuaín éles szögből leadott lövése elgurult keresztbe, és majdnem bedobás lett belőle. Az argentinok meglepően aktívak voltak, ritkán jutott hozzájuk a labda, de akkor ügyesen tették-vették, hátul pedig hozták a szokott szigort, Rojo például úgy találta el a vállával Kramert, hogy a last minute-akcióval a kezdőbe kerülő német úgy rogyott össze, mint egy kiütött bokszoló - le is kellett cserélni, később kiderült, hogy agyrázkódást szenvedett.
A 21. percben porszem került a precíz német gépezetbe, Kroos meggondolatlanul a saját kapuja irányába fejelte a labdát, Higuaín így hiába volt ordas nagy lesen, egyedül húzhatott kapura, de 17 méterről botrányosan rosszul lőtt. Az első félidő közepén a németek már 123 passznál jártak, míg az argentinok csak 50-nél, de így is több kraft volt a dél-amerikaiak játékában, és Higuaín pár másodpercig nemzeti hősnek érezhette magát, aztán szóltak neki, hogy ne örüljön, mert hiába lőtt az ötösről a bal sarokba, előtte les miatt jelzett az asszisztens.
A túloldalon a Kramer helyére érkező Schürrle késztette nagy védésre Romerót, de mivel Özil a kapus előtt kóválygott a lövés előtt, ha gól lett volna a vége, akkor sem változott volna az állás. A félidő végén Messi villant kétszer, de az egyik esetben hiába kapcsolt rá olyan messisen, rossz helyre passzolt, a másik esetben pedig talán maga sem tudta eldönteni, hogy az alapvonalról meglepje-e Neuert, vagy passzoljon, a köztes megoldás pedig nem hozott eredményt. Az első félidő ráadásában Höwedes hozta rá a szívrohamot az argentinokra, teljesen üresen fejelhetett egy szöglet után, de a bal kapufa Romero segítségére sietett.
A szünet után Sabella beküldte Agüerót - Lavezzinek ezzel befejeződött a műszak -, a 47. percben pedig Messi játszotta ki a lescsapdát Biglia tökéletes ütemű passza után, de tíz centivel elvétette a bal alsót egy olyan helyzetből, amit máskor szinte mindig értékesít. A szünetben szólhattak a játékosoknak, hogy vb-döntőn vannak, mert sokkal óvatosabb lett a játék, igaz, amikor Neuer elgázolta a labdára induló Higuaínt, sok minden eszünkbe jutott, csak az óvatosság nem.
Amit senki nem értett: az óriási ütközés után Rizzoli bíró kifelé szabadrúgást ítélt, holott az argentin csatár volt a szenvedő fél, igaz, Neuer a labdát ütötte el előbb, vagyis nem volt szabálytalan. Nem volt jó a meccs, a feszültség mégis végig ott volt a levegőben, de nem a cselek és a szép megoldások domináltak, hanem a nagy mentések, mindkét védelem extrát nyújtott, így aztán a kapusok nem is mutathatták meg, mit tudnak. Úgy tűnt, mintha a végére kifulladtak volna az argentinok, a németek pedig megnyomták a hajrát, de igazi ziccerig nem jutottak, annak ellenére, hogy folyton az argentin kapunál akcióztak.
Az argentinoknál Messi Robbent játszott, és néha akkor is egyedül akarta elvinni a labdát a kapuig, amikor a társak üresen várták a passzt, és a német túlerő rendre legyőzte a négyszeres aranylabdást. Így aztán harmadszor következhetett úgy a hosszabbítás egy vb-döntőben, hogy 0-0 volt a rendes játékidő, 1994-ben végül büntetőkkel nyertek a brazilok az olaszok ellen, négy évvel ezelőtt pedig Andrés Iniesta góljával gyűrték le a spanyolok a hollandokat.
Az argentinok úgy kezdték el a hosszabbítást, hogy nem volt még kaput eltaláló lövésük, a németek viszont a túlóra elején majdnem megtörték a csendet, de Schürrle tiszta helyzetből valamiért Romeróba lőtte a labdát. Aztán egy másik csere, Palacio mehetett volna mennybe, de annyira meglepődött, hogy már csak Neuerrel állt szemben, hogy suta mozdulattal emelte át a kapust, a labda pedig mellé pottyant.
Elképesztő jeleneteket produkáltak néha a játékosok, Schweinsteigernek például kijutott a jóból, három perc alatt három különböző argentin amortizálta le, utoljára Agüero okozott neki vérző sebet a szeme alatt, de a Bayern középpályása kemény fiú, gyors ápolás után visszament (Agüero pedig - Mascheranóhoz hasonlóan - megköszönhette az olasz bírónak, hogy nem kapta meg a második sárgát, és pályán maradhatott).
Így aztán a 113. percben Schweinsteiger is a többiekkel együtt ünnepelhetett a pályán, amikor a két csere összehozta a német gólt: Schürrle mindenkit lefutott a bal oldalon, a beadása pedig teljesen üresen találta Götzét, aki levette a labdát, majd estében bevágta. Hogy Löw nagyon tud cserélni, azt mutatja, hogy Götzéé az ötödik gól volt ezen a vébén, amit egy német cserejátékos szerzett.
Az argentinok kétségbeesetten kaptak észbe, hogy elveszíthetik a meccset, mentek előre, de csak egy mérsékelten veszélyes Messi-fejest sikerült felmutatniuk, majd a csapatkapitány a 123. percben egy szabadrúgást még ellőhetett - de szó szerint ellőtte, magasan fölé, ezzel pedig a csapata elszállt, így Németország 1954, 1974 és 1990 után negyedszer lett világbajnok. A német lett az első válogatott, amely európai csapatként győzni tudott az amerikai kontinensen rendezett vébén.
A németek 2002 óta csak egyszer, a 2004-es Eb-n maradtak le egy nagy világesemény dobogójáról, folyamatosan ott voltak a tűz közelében, így nem volt meglepő, hogy ezúttal nem érték be az ezüsttel vagy a bronzzal. A mostani vébén volt két kiemelkedően jó meccsük, a portugálok és a brazilok ellen, a többin nem játszottak lehengerlően, de ekkor átsegítette őket az a sosem adjuk fel mentalitás, amely mindig is jellemző volt a német csapatra. Ennek a csapatnak ráadásul nem csak a jelene, a jövője is nagyon fényes lehet, Hummels és Özil 25, Kroos és Müller 24, Schürrle 23, Götze pedig csak 22 éves.
A meccs összefoglalóját itt nézheti meg.
