El sem tudom képzelni, milyen sport nélkül élni

Vágólapra másolva!

Az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskolában a vakáció alatt és a tanórák közti szünetekben is sportolnak a diákok. Kosárlabda, foci, aerobik, atlétika - van, aki a válogatottságig viszi, és bár az iskola nem akar mindenkiből versenyzőt nevelni, az látszik, hogy lehet egyszerre eredményesen sportolni és tanulni.

A tornateremből cipőcsikorgás és labdapattogás hallatszik, amikor benézünk, egy alig 160 centis tinilány magasra ugrik, és jó hat méterről a kosárba talál, majd a levegőbe csap örömében. A nyári szünet utolsó napjaiban, délután fél ötkor a BEAC 12-13 éves kosaraslányai edzenek az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola tornatermében.

Még egy hét van a sulikezdésig, a sportot nem lehet hónapokra abbahagyni, ezért a XI. kerület jónevű sportiskolájában nyáron is sportolnak a diákok. Ez a bejárásos tábor, a gyerekek – jellemzően kosarasok és labdarúgók - reggelente érkeznek a Bikszádi útra, és 8-tól 16 óráig gyakorolnak, de van bentlakásos tábor is. "Idén vízitábort szerveztünk a soroksári Duna-ágnál 2-8. osztályos gyerekeknek. Sátoroztunk, evezgettünk, bográcsoztunk, mindenki nagyon jól érezte magát” – meséli az Origónak Jakobszen Tamás testnevelőtanár.

Nem cél, hogy mindenki élsportoló legyen

Az iskola együttműködik több sportegyesülettel, a fiú kosarasok a MAFC-ban, a focisták a Kelen SC-ben szerepelnek, de a Nyéki Imre Uszodában hamarosan vízipólózni is lehet majd. Az 1968 óta működő sportiskolában elvárják, hogy a gyerekek harmadik osztályos korukra egyesületben sportoljanak, de egyáltalán nem cél, hogy mindenkiből élsportoló legyen. "Szó sincs arról, hogy mi egy gladiátorképző lennénk, és ostorral állnánk a gyerekek mögött. De szeretnénk, ha a családok életébe a gyerekeken keresztül beépülne a sport” – magyarázza Jakobszen Tamás. "Azt tapasztaljuk, hogy a tehetséges sportoló gyerekek zöme a tanulásban is kiemelkedik" - teszi hozzá.

A kosáredzésről kisétál hozzánk két játékos, azt mondják, a Grosicsnak jó híre van, de ők másutt kezdték az általános iskolát, a BEAC jó kosárcsapata miatt vannak most itt. "Nagyon tetszik az egész, ami itt van, máskülönben nem lennénk most itt" – töröl le egy izzadságcseppet a homlokáról a 12 éves Veronika, amikor a suliról kérdezzük. A sportért odavan, mint mondja, el sem tudja képzelni, milyen lehet nélküle élni. "Ismerek olyat, aki nem sportol, de szerintem nem éri meg ezt az élményt kihagyni. Óriási a közösségteremtő ereje, ha valakinek egyébként nem lenne barátja, itt biztosan szerez. Aki nem sportol, alkatilag is más, talán még zárkózottabb is" – folytatja.

Együtt sírtak a kiesés után

Társa, a 13 éves Zsófia minden iskolába készülőnek csak ajánlani tudja, hogy sportoljon. "Ahogy mondani szokták, a sport megtanít mindenre. Arra, hogy figyelni kell a másikra, higgadt gondolkodásra, empátiára, hogy nem szabad felkapni a vizet, türelemre, kitartásra. Egy csapat vagyunk, ezért együtt nyerünk és együtt vesztünk". Felidézi, hogy amikor Nyíregyházán nem sikerült a bennmaradás, szó szerint együtt sírtak hazafelé a buszon.

A Grosics Gyula Általános Iskolában az is nagy vonzerő a diákok számára, hogy az intézményt 2008-ban az Aranycsapat kapusáról nevezték el. "Sokszor megjelent az iskolában, a gyerekek kedvelték, felnéztek rá. A halála nagyon megrázott minket" – emlékezik vissza Jakobszen Tamás. "Idén épp a ballagás előtt halt meg. Volt, aki sírva fakadt a gyerekek közül. Nem csak a névadónk volt, hanem mindannyiunk nagypapája is. Amikor legutoljára itt volt, nagyon lassan beszélve mondott három mondatot, és közben olyan síri csend lett, amilyet még nem hallottam. Négyszázhatvan gyerek hallgatta, nagy hatással volt rájuk minden, amit mondott. Mindenki tudja, hogy ki volt ő, még az elsősök is."

Az iskolában azzal is próbálják közelebb hozni a sportot a gyerekekhez, hogy az osztálytermeket neves magyar sportolókról nevezték el. Többek között Gyurta Dániel, Martinek János, Talmácsi Gábor, Kovács István, Molnár Tamás is a névadók között van, ők rendre eljönnek az avatásokra. De az is óriási motiváló erő, amikor a diákok látják, hogy valamelyikükből befutott sportoló lesz, mint például Szabó Fannyból, aki válogatott kosaras lett, és a Sopronból eligazolva Amerikában kapott ösztöndíjat. "De nem az élsport a lényeg. Nekünk az is nagy siker, ha diákjaink majdan amatőr sportolóként rendszeresen mozognak, netán sportvezetők vagy sportújságírók lesznek" – hangsúlyozza a testnevelő tanár.

A BKV-n tanulok, ott lehet a legjobban

Van, aki a Grosicsban tanul és a BEAC-ban kosarazik, míg mások máshol tanulnak, és ide utaznak, hogy – mint a mai napon - a BEAC kosáredzésén vegyenek részt. Az ország egyik legismertebb iskolájában, a Fazekasban tanuló Veronika egy évig a saját sulijában kosarazott, majd mivel nagyon ügyes volt, feljebb kellett lépnie a kosárranglétrán, ekkor jött képbe a BEAC. "A tanulással össze tudom egyeztetni a sportot, bár szeptembertől csütörtökön hét óránk lesz, na, az a nap nem lesz könnyű" – mosolyodik el. Zsófia közben arra panaszkodik, hogy az egyik napon 15 órakor ér véget az utolsó órája, és épp ugyanekkor kezdődne az edzés, jó messze a rózsadombi Móricz Zsigmond Gimnáziumtól. "Korábban elkérezkedek, és van egy jó trükköm még, a BKV-n tanulok, ott lehet a legjobban."

A sport mindkét lány osztályában népszerű. "Lovaglás, karate, póló, kézi, szertorna, kajak, foci" – sorolja az osztálytársak – sok esetben versenyszerű – hobbijait Veronika, míg Zsófia azt mondja, válogatott úszóval és pólóssal, valamint pingpongossal, kézissel, kungfussal, karatéssal és szinkronúszóval is egy osztályba jár.

A Grosicsban iskolai keretek között aerobikra és atlétikára is lehet járni, és egyáltalán nem mindenki sportguru. "Első osztály előtt van egy képességfelmérés. Megnézzük, milyen affinitásuk van a sporthoz a gyerekeknek, és egy picit válogatunk. De mindig vannak olyanok is itt, akik nem sportosak, nem annyira ügyesek, de nagy szorgalommal ők is jól tudnak idővel teljesíteni" – mondja Jakobszen Tamás.