A modern futball Barcelonában született

Vágólapra másolva!

A 2014/2015-ös Bajnokok Ligájában azok a csapatok jutottak a legjobb négy közé, amelyek labdabirtoklási mutatója a legmagasabb a sorozatban: sorrendben a Barcelona, a Bayern München, a Real Madrid és a Juventus. A tendencia nem meglepő: a modern futball játékfilozófiájának gyökerei az 1990-es évek Barcelonájában nyugszanak, és a negyeddöntőbe jutott csapatok felének edzői egykor csapattársakként fociztak a katalánoknál.

Az idei BL-negyeddöntő mezőnyében négy edző: Pep Guardiola (Bayern München), Luis Enrique (Barcelona), Julen Lopetegui (Porto) és Laurent Blanc (PSG) együtt focizott az 1995-1996-os szezonban a Barcelonánál. Mindannyian a pályán voltak, például az augusztusi Spanyol Szuperkupa-győzelem alkalmával, amikor a Lopetegui–Ferrer, Popescu, Abelardo, Blanc–Luis Enrique, Sergi, Amor, Guardiola–Sztoicskov, Pizzi összeállításban állt fel a csapat.

A Barcelona ünnepli az 1996-os Spanyol Szuperkupát Forrás: AFP

Az egy évvel később, 1997-ben érkező Louis van Gaal csapatának 27 fős keretéből egyébként mindössze négyen nem dolgoztak később edzőként: Gheorge Popescu, aki jelenleg éppen börtönbüntetését tölti Romániában, a brazil Giovanni, aki az Olimpiakosz játékosmegfigyelője, Vítor Baía, a Porto nagykövete és a FIFA elnöki címére pályázó Luís Figo.

A védekező felfogás kevés a BL-ben

"Egyáltalán nem meglepő, ami történt. A Barcelonánál a legjobb játékosok gyűltek össze, akik a legjobb edzői stábtól tanultak, szinte törvényszerű, hogy ez lett a folyamat eredménye" – mondta erről a korábban a Celta Vigo edzőjeként és bolgár szövetségi kapitányként dolgozó Hriszto Sztoicskov.

Az akkori Barca filozófiájának térnyerése egyértelmű: a Bajnokok Ligájában az elmúlt évtizedben csak kétszer fordult elő, hogy egy védekező (reaktív) csapat nyerte a kiírást: 2010-ben (Internazionale) és 2012-ben (Chelsea). A válogatott eseményeket tekintve pedig még messzebb, a 2004-es Európa-bajnokságig (Görögország) és a 2006-os világbajnokságig (Olaszország) kell visszamennünk.

A modern futball a passzjátékról szól

Ez egyben azt is jelenti, hogy a modern futballt a labdatartáson alapuló passzjáték uralja, amit alátámaszt az idei BL-szezon statisztikája is. Az alábbi diagramon a legjobb 8 közé jutott csapatok mutatói láthatók az UEFA hivatalos adatai alapján.

BL 2014-2015: A legjobb nyolc csapat passzstatisztikái | Create infographics

Ez azért is érdekes, mert egyszerre két csapat nyilván nem tudja labdatartással uralni a meccset, így az elődöntő mindkét párharcában alapvetően sérül majd egy-egy csapat stílusa, még ha ehhez várhatóan tud is alkalmazkodni. Várható tehát, hogy az idei BL-t az a csapat nyeri majd, amelyik az alapjátékát részben feladva is képes lesz hatékony futballal előállni.

Egy évszázad, négy edző-tanítvány kapcsolat

Hogy a fociban milyen erős egy-egy tradíció, irányzat, arra jó példa a passzjáték történelmi lánca. A futball hajnalán a magukat "csavaros eszű fickóként" definiáló skótok esküdtek fel a passzjátékra, mert ezzel próbálták kiegyenlíteni az angol csapatok nyomasztó fizikai fölényét. Egyikük, Bob McColl 1901-ben igazolt a skót Queens Parktól a Newcastle-hoz, a passzjáték alapelveit itt tanulta meg tőle Peter McWilliam, aki az angol labdarúgás egy kevésbé ismert alakja, pedig munkájának elképesztően nagy hatása volt. Visszavonulása után edzőként 20 évig irányította a Tottenhamet, ott játszott a keze alatt Vic Buckingham, aki edzőként aztán az Ajaxnál és a Barcelonánál dolgozott, és aki Rinus Michelsnek lett a tanítómestere. Ő pedig Johan Cruyffnak adta át a tudását, és ezzel el is érkeztünk a modern Barcelona és a modern labdarúgás megszületéséhez.

A negyeddöntők azt is jól megmutatták, mi történik a különböző stílusok csatájában: a Real Madrid és a Juventus párharcain – amelyeken egy alapvetően proaktív csapat találkozott egy reaktívval – 1-1 gól esett 180 perc alatt, míg a Bayern és a Barcelona meccsein 11, illetve 6, hiszen itt proaktív, klasszikus értelemben futballozni akaró csapatok találkoztak.

Alkalmazkodni a körülményekhez

A Real Madrid és a Juventus párharca valószínűleg nem tartogat sok meglepetést abból a szempontból, hogy bár a Real két évvel ezelőtt még a világ legjobb kontracsapata volt, azóta Ancelotti formációt (4-2-3-1-ről 4-3-3-ra) és stílust is váltott, ezzel pedig vélhetően a Juventus ellen is labdatartásra törekszenek majd, az Atlético elleni meccshez hasonlóan.

Két éve, Jupp Heynckes vezetésével a Bayern is egész más csapat volt, kontrajátékával 7–0-ra söpörte el a sok sebből vérző Barcát. Ám Guardiola mindent átalakított, és egy évvel később már a bajorok váltak sebezhetővé a kontrák ellen, a Real pedig Münchenben szórta meg a címvédőt (0–4).

Sergio Ramos kezdte a müncheni gólgyártást (0–4) Forrás: REUTERS/Michael Dalder

Bár a Barcelona feltehetően még a Bayern ellen is képes lenne passzjátékkal uralni a meccset, nem biztos, hogy Luis Enrique ezt a stratégiát választja majd. Erre talán abból is lehet következtetni, hogy a szezon eddigi több kulcsmeccsén, például a Valencia vagy a Real Madrid elleni bajnokin is a középpályán játszatta Javier Mascheranót, inkább a biztonságot tartva szem előtt. Ráadásul Luis Enrique igazolásai és eddigi filozófiája is elsősorban a Pep Guardiola csapatától való rugalmas elszakadást célozta kevesebb labdabirtoklással, direktebb támadójátékkal, több hosszú indítással.

Valakinek fel kell adni az alapjátékát

A BL legnagyobb meglepetése lenne, ha a labdatartást filozófiai alapon szinte fetisizáló Guardiola feladná ezt az alapelvét, és kontrákra rendezkedne be a Bayernnel – már csak azért is, mert a leggyorsabb, a széleken bevethető játékosai (Ribéry, Robben és Alaba) sérültek. És miért menne szembe a számokkal, amelyek azt mutatják, hogy a 21. század legnyerőbb fegyvere a labdabirtoklás. Mindenesetre a Barcelona-Bayern összecsapás ebből a szempontból a modern futball csúcsának tekinthető.

Guardiola **kedvence eszközeivel** nagyon megverte a Portót. Még szakadt nadrágban is Forrás: AFP/Christof Stache

Hogy aktuálisan mit értünk modern futball alatt, az korról korra változik, de vannak általánosan elfogadott mérföldkövek, amelyekhez az evolúciós szintlépést kötjük.

Két iskola ciklikus harca

A labdarúgás taktikai felállásai önmagukban véve semlegesek. Ennek ellenére mindegyikük esetében meg lehet mondani, hogy kialakulásukat milyen célok inspirálták, hiszen a sportág lényegében a kezdetek óta a védekező (reaktív) és a támadó (proaktív) futball ciklikus harcán keresztül fejlődött. Az első nagy áttörést az 1960-as évek hozták el, amikor a Szovjetunióban – és ezzel párhuzamosan Angliában – megjelent a 4-4-2-es alakzat, amit eleinte az ellenfél szélsőinek hatástalanítására, majd később kontrajátékra használtak.

Viktor Maszlov a világ egyik legnagyobb hatású edzőjévé vált a Torpedo Moszkva és a Dinamo Kijev élén, az ő tudását vitte tovább Valerij Lobanovszkij Forrás: AFP

Igaz, néhány év alatt a jelenség megfordult, és a kontrastílus helyét átvette a négy, vonalban helyezkedő védővel megvalósuló lescsapda, és az ehhez társuló letámadás. Ez a korszak érdemelte ki először a modern futball kifejezést – illetve arra is jó példa, önmagában miért nem nevezhető egy taktikai formáció sem támadónak vagy védekezőnek: egy adott rendszert több stílusban is lehet oktatni, játszatni.

A totális futballtól a tízesek hóhéráig

A "modern futball" kifejezés tartalma az 1970-es évekre módosult, ekkor már mindenki a nagy áttörésről, a Rinus Michel filozófiájából kinőtt totális futballról beszélt, és ezt próbálta másolni. A következő nagy áttörést az 1990-es évek eleje hozta el, amikor az utolsó nagy futballkultúrából, a németből is kikopott a söprögető, illetve amikor Arrigo Sacchi Milanja új szintre emelte a letámadást.

A 4-2-3-1-es felállásban eredetileg az volt a két szűrő feladata, hogy teljesen kikapcsolják az ellenfél irányítóját Forrás: Origo

Ezután újabb 15-20 évet kellett várni, amíg a labdarúgás ismét szintet lépett. Ami a formációt illeti, a kétezres évek elején Spanyolországban fejlődött ki a 4-2-3-1. Hogy miért éppen ott, arra megvan a logikus magyarázat: a dél-amerikai és a latin kultúrák hangsúlyozták leginkább a nagy tízesek, az irányítók játékát, és az ő ellehetetlenítésüket célozta a 4-2-3-1 két védekező középpályása.

A stílus dominálja a játékrendszert

Egy másik, a jelenkor szempontjából talán még fontosabb forradalom is zajlott Spanyolországban: az Ajax és a Barcelona iskolája Johan Cruyff személyén keresztül találkozott, és a katalán klub újradefiniálta önmagát. Megszületett a La Masia-modell, valamint a labdatartással való támadás és védekezés maximalizálásának elve, ami az új katalán, majd spanyol futballfilozófia alapjává vált. A klubidentitásból aztán edzői filozófia lett, és elterjedésével a mai napig uralja a világ futballját.