Aligha kell magyarázni, milyen óriási dolog, hogy a magyar jégkorong-válogatott 2008 után ismét feljutott az A csoportba, és azt is sokan tudják, hogy a magyar hokiszurkolóknak csodájára járnak a vb-ken. A helyszínen egészen megható volt látni, mit jelentett a csapat tagjainak és a drukkereknek a házigazda lengyelek elleni meccsen kiharcolt feljutás.
Ilyen pillanat volt, amikor a vébé első két meccsét eltiltás miatt kihagyó csatár, Sofron István elsírta magát az interjú közben. Élő adásban kezdett könnyezni a televíziós riporter is, amikor elmondhatta a kamerába, hogy a csapat megcsinálta. Egy végig falfehér arccal gépelő kolléga az Origo tudósítójának a nyakába ugrott az interjúzónában, amint tudatosult benne, hogy jövőre jöhet Kanada, Oroszország, Finnország és a többi nagycsapat.
Már önmagában az az élmény is óriási, hogy egy idegenbeli meccsen nagyjából négyezer magyar drukker őrjöng a lelátón. Volt köztük olyan, aki Lyonból indult el a meccs reggelén, hogy odaérjen Krakkóba a döntőre, és ő is ott volt még a meccs után 45 perccel a lelátón ünneplő tömegben. A válogatott sokat tett azért, hogy ekkora hűséges tábor álljon mögötte, amely elmegy velük bárhova, Gojangba ugyanúgy, mint Krakkóba. Nem túlzás, hogy a közönség ezúttal is hetedik emberként állt a csapat mellett.
A magyar állampolgárságot nem sokkal a világbajnokság előtt megkapó, 40 éves kanadai Frank Banham azt nyilatkozta a meccs után, fantasztikus kaland volt az elmúlt három hét a válogatottal. "Befejeztük a feladatot, és ez hihetetlenül jó érzés. Hogy hova teszem ezt a sikert a pályafutásomban? Az első háromba, de az is lehet, hogy az első két hely valamelyikére. Jó érzés, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak, és meg kell említeni, hogy a szakmai stáb óriási munkát végzett" – mondta a korábban az NHL-ben is megforduló csatár. Hozzátette, a térdei annyira tropára mentek, hogy hétfőn már megy is műtétre, és attól teszi függővé, vállal-e még egy évet, hogy miképp sikerül a felépülése.
Vas János tagja volt a szapporói csapatnak, amely 2008-ban 70 év szünet után vívta ki a feljutást, neki tehát van összehasonlítási alapja, hogy miben volt más a két emlékezetes diadal. "Az első felejthetetlen élmény volt, de ugyanezt másodszor átélni talán még jobb. Nem úgy mentünk neki a vébének, hogy na, akkor feljutunk: meccsről meccsre dolgoztunk, és mindig csak az éppen aktuális feladatra koncentráltunk. Nincs titok, mindenki tudta, hogy mi a dolga, és nem akart extrát csinálni, csak elvégezte azt, ami rá volt szabva, és amihez a legjobban ért. Jól össze volt rakva a csapat, megfelelő volt a kémia, és azt hiszem, mondhatom, hogy megérdemelten jutottunk fel. Többször is az utolsó pillanatban maradtunk le, de most minden egyben volt. És nagyon jó érzés, hogy ennyi szurkoló támogatott minket" – mondta a fiatalabbik Vas testvér.
Kóger Dániel Szapporóban még nem volt részese a feljutásnak, a 2009-es svájci A csoportos vébén viszont már megmutathatta magát, és jövőre az oroszországi világbajnokságon is megharcolhat a világ legjobb védőivel. A fehérvári csatár a társaihoz hasonlóan azzal kezdte, hogy a siker legfontosabb összetevője az volt, hogy az egyéni érdekeket mindenki félretette, és a csapatnak rendelte alá magát.
"Eszméletlen jó hangulat volt a csapaton belül, minden meccsen mentünk, biztattuk egymást, és ez lett a vége. Tudtuk azt, hogy a lengyelek ellen nem kell csodát tennünk, csak tartanunk magunkat a megbeszéltekhez, ez végig sikerült. Igaz, sokáig nem mentek be a helyzetek, de nem görcsöltünk rá, csak csináltuk tovább a dolgunkat. Csak akkor hittem el, hogy megvan a meccs, amikor Szirányi Bence lövése becsúszott az üres kapuba. Ültem a padon, és kavarogtak a fejemben az érzések. Most még nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz ősztől, mehetek-e újra külföldre, csak ezt a pillanatot akarom kiélvezni a srácokkal" – mondta Kóger.
Sofron István számára kínzással érhetett fel, hogy a német bajnokságból hozott eltiltása a vébére is érvényes volt, így Krakkóban az első két meccsen nem szállhatott be a társak közé. Aztán az olaszok ellen visszatért, ráadásul gólt ütött, aztán az ukránok ellen is betalált, és a feljutás után láthatóan meghatottan értékelt. "Nem igazán találom még a szavakat, ez egy csoda, amiért megéri jégkorongozni. Kihajtottuk magunkat, a lengyelek az utolsó tíz percben nagyon nyomtak, ki is egyenlítettek, és rajtunk voltak. A szurkolók olyan támogatást nyújtottak, ami adott egy adrenalinlöketet nekünk, ezért nagyon hálásak vagyunk, és ezúton is köszönjük. Még nem tudom felfogni, hogy összejött az A csoport. Ezt mi csináltuk meg, nem belecsöppentünk, hanem a miénk. Most jön a következő lépés, hogy majd azon gondolkodjunk, hogyan tudunk benn maradni" – nyilatkozta Sofron, és közben el is sírta magát.
Hári Jánosnak ez volt a negyedik világbajnoksága a csapattal, és a korábbi három alkalommal egyaránt csalódottan mondta a torna végén, hogy ő a feljutásért jött. "Kiérdemeltük már ezt azok után, hogy többször is nüanszokon múlt a feljutás. Már az edzőtáborban éreztem, hogy összejöhet, jeleztem is a klubomnál, hogy ha így lesz, megveszem magamnak a repülőjegyet, és később utazom ki Svédországba. Hogy miért pont most jött össze? A fiatalok érezhetően kezdenek beérni, a nagy öregek kicserélődtek, és nem is annyira öregek. A csapatszellem pedig nagyon rövid idő alatt kialakult, a klubcsapatomnál például egész évben nem tapasztaltam ilyet, mint ami itt most összejött" – mondta Hári, aki a lengyelek ellenit tartja eddigi legfontosabb góljának. Amikor megkérdeztük tőle, ki lesz Sofron és Kóger mellett a bulifelelős, egy mosoly kíséretében azt felelte, ő is jó, ha fel kell pörgetni a hangulatot.
Szombat este a hangulatra nem lehetett panasz. A játékosok és a szurkolók együtt ünnepeltek a csarnoknál, Kóger vagy háromszor rákezdett a Dolly Roll Vakáció című slágerére, Sofron pedig az "Aki ugrál, A csoportos, hej, hej" rigmussal mozgatta meg a drukkereket. Az sem zavart senkit, hogy a csarnok környékén leoltották a lámpákat, így is egymás után készültek a közös fotók, és mindenki szeretett volna legalább egy-két szót váltani a hősökkel.
Éjjel fél egykor magyar szurkolókkal volt tele a krakkói 62-es villamos, és a belváros főterén is tömve voltak a kocsmák a győztes csapat szurkolóival. Mindenkinek volt egy jó sztorija a lengyelek elleni meccsről vagy a Krakkóban töltött napokról, a magyar tábor vezérszurkolója például percekig mesélte, milyen eufóriát jelent számára, amikor két-három-négyezer honfitársa követi egyszerre, ha belekezd a buzdításba.
"Képzeljétek, megcsöcsörészett egy idegen székely a meccs után" – ezt a pikáns részletet már egy szőke nő osztotta meg a társaságával, de a konklúzió az lett, hogy most még ez is belefért. Hajnali két óra tájban Hári az édesapjával tűnt fel a főtéren, aztán ment vissza a csapathoz, de azt nem árulta el, hol lesz a nagy ünneplés. Amikor hajnali háromkor a szurkolók egy része elindult a szállására, már a "Csak az oroszokat oda-vissza" kezdetű dal hangzott fel, és ha ez nem is jön össze, abban biztosak lehetünk, akár Moszkvában, akár Szentpétervárott játssza majd meccseit a válogatott, a tábor oda is elmegy velük.
De addig is lehet együtt örülni velük vasárnap Budapesten: a csapat 17 órától a Városligeti Műjégpályán ünnepel.
