A 21 éves dobójátékost 2011-ben draftolta a Blue Jays, de három szezonon át csak kisebb csapatokban (Bluefield Blue Jays, Vancouver Canadians, Lansing Lugnuts, Dunedin Blue Jays) jutott szóhoz. Tavaly szeptember 5-én, a Boston Red Sox ellen debütált az MLB-ben.
A klubbal kötött szerződése értelmében évi kétmillió dollárt keres, a tavasztól őszig tartó profi szezonban lakásban él és követi a klub szigorú edzésterveit, de a holtszezonban egy szupermarket parkolójában egy 1978-as Volkswagen Westfaliában lakik. Saját kis gáztűzhelyén főz, amikor besötétedik, akkor felkapcsolja a fejlámpáját, könyvet olvas vagy naplót ír.
"Ki vagyok én, hogy ilyen fizetést érdemlek? Jól érzem magam szegényen is. Mindenem megvan, amire szükségem van, kényelmesen élek” - nyilatkozta. Elárulta, hogy pénzügyi tanácsadójától csak havi 800 dollárt kér, a maradék 1 990 400 dollárját a bankban tárolja. A különc sportolót az emberek gyakran hajléktalannak hiszik, de ez sem érdekli. Egyszerűen úgy véli, a pénz nem minden.
Az egyik legjobb fiatal dobó imádja a magányt és a kalandot, átvágott már Nicaragua dzsungelén, de megtanult szörfözni is. Minimalista életet él, néha úgy viselkedik, mint aki egy buddhista kolostorban nőtt fel. Barátja nincsen, mert inkább olvas, mint haverokkal lóg.
A mentalitást édesapjától tanulta, aki megtanított neki mindent az életről, főleg azt, hogy szerényen is boldog lehet az ember.
Norris szerint az igazi szabadságot maximum az óceán végtelensége vagy egy hegytető magánya jelentheti. „Általában félig tankolok, és ahol elfogy az üzemanyag, ott maradok. Ez lehet az erdőben, a tengerparton vagy a parkolóban. Már hozzászoktam, hogy az emberek megbámulnak" - nyilatkozta.
Nem szeretne lemondani a nyugtalan hippi életről, de elképzelhető, hogy hamarosan választás elé kerül majd a klubvezetők részéről. De nem biztos, hogy a baseballt választja.
A szurkolók csodálják őt, és irigyelik, amiért megengedheti magának, hogy oly’ módon éljen, ami boldoggá teszi őt. "Ez az életmód inspiráló számomra" - üzente neki egy rajongója.