Április 22-én, szerdán jelenik meg a francia olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, Amaury Leveaux életrajzi könyve, melyet a francia sajtó látatlanban is a botrányos jelzővel illet.
Leveaux nem akárki: rövidpályán jelenleg a 100 gyors világcsúcstartója, sőt korábban 50 gyorson és 50 pillangón is volt az övé a rekord. A 4x100-as férfi gyorsváltóval minden nagy versenyen szerzett aranyat, 2013 végén visszavonult, és másfél év után úgy gondolta, hogy beszámol a személyes tapasztalatairól.
Könyvének címe (Sexe, drogue et natation: un nageur brise l’omerta, azaz Szex, drogok és úszás: egy úszó megtöri a hallgatást) is arra utal, hogy lerántja a leplet a francia úszásról.
"Meg akartam mutatni, hogy nem minden rózsás és szép. Találtam egy fülbemászó címet, amely még elég vicces is. A célom az, hogy egy csomó ember olvassa. Ha csak három példányt adok el, annak semmi értelme" – mondta Leveaux.
A francia média figyelmét sikerült nyomban felkeltenie, a Journal du dimanche francia hetilap már közölt is néhány oldalt a könyvből. Leveaux közben a L'Equipe sportnapilapnak elárulta, a sportolók által jegyzett könyvek többségétől eltérően ezt valóban ő, a feltüntetett szerző írta, hogy a közönség megismerhesse az igazi arcát.
"Miután befejeztem az úszást, sok olyan emberrel találkoztam, aki azt mondta, nem olyannak ismert meg, mint amilyen képet a sajtó mutatott rólam. Akkor olvassák el ezt" – mondta Leveaux. Nem finomkodott a szavakkal, a francia úszószövetség vezetőit például dinoszauruszoknak nevezte, akik visszaélnek a rendszerrel, és csak járják a jó éttermeket, isszák a kitűnő borokat.
Én, a szexmániás
"Az úszósport rajongói meg lennének lepve, ha kiderülne, valójában mi történik a színfalak mögött" – írja a könyvben. Mesél egy, általa csak a francia közönség kedvencének nevezett úszóról, akit látott a londoni olimpia egyik partiján kokaint szippantani egy dögös sajtóattasé mellei közül.
A L'Equipe újságírójának azon kérdésére, hogy nem keveri-e ezzel gyanúba az egész francia úszócsapatot, Leveaux csak annyit válaszolt: "Ez nem gyanú, ezt csinálta a srác. Ha felismeri magát, hát felismeri."
Ugyanakkor elismerte, hogy alkalomszerűen ő is élt kokainnal. Hozzátette, tudja, hogy az edzők tudtával néhány úszó direkt teljesítményfokozóként is használt kokaint.
"Nincs itt semmi baj, kokainozni trendi és jó buli. De voltak olyanok, akik a fehér por autópályáján fénysebességre kapcsoltak. A kokainhasználat eufórikus érzéssel tölt el, attól legyőzhetetlennek érzed magad, és ahogy több adagot tolsz magadba, úgy válsz egy bármilyen kihívásra készen álló harcossá" – mondta az interjúban.
Állítása szerint a drogozással az edzők és a vezetők is tisztában voltak. "Emlékszem, hogy az olimpia alatt egyik este az edzők figyelmeztettek bennünket a másnapi doppingellenőrzésre, és külön kérték, hogy a kokaint kerüljük."
Leveaux kollektív csapást mér a marseille-i úszókra. Nem említ senkit névvel, de olyanokról van szó, mint az ugyancsak olimpiai bajnok Fabien Gilot és Florent Manaudou, a világbajnok Camille Lacourt és az Európa-bajnok Frederick Bousquet.
"Néhányan közülük közel sem úgy viselkednek, ahogy a külvilágnak mutatják. Hivalkodóak és önteltek" – írja róluk. Hozzá kell tenni, akár a sértettség is beszélhet belőle, a londoni olimpia után ugyanis megpróbált csatlakozni a marseille-i klubhoz, hogy felkészülhessen Rióra, de csupán egy úszó állt ki mellette, a többiek nem látták volna szívesen.
A brazil Cesar Cielót viszont név szerint kiemelte. Leveaux 2008-ban tőle kapott ki 50 gyorson, és lett csak olimpiai ezüstérmes. Cielo 2011 májusában pozitív doppingmintát adott, de megúszta szimpla figyelmeztetéssel. Leveaux szerint viszont egyértelműen doppingolt, azaz csalt. "A csalók olyanok, mint a pedofilok. Golyót a fejükbe. De lehet, hogy én vagyok szélsőséges" – írta.
Leveaux azt hangoztatja, cseppet sem keserű, csak nem akart beállni a buta memoárszerzők sorába, egyszerűen csupán el akarta mesélni a saját történetét.
"Elegem van a rózsaszín, nyálas írásokból. Ebben a könyvben nincsenek nevek, ezért attól sem félek, hogy a megjelenés után bárki is felhív. Amikor bejelentettem a visszavonulásom, akkor is csak négyen kerestek: Hugues Duboscq, Alain Bernard, Clément Lefert és Fabien Gilot. Senki más."
Ha valaki mégis elégtételt szeretne kérni tőle, a Fayard kiadóhoz kell fordulnia – ezt saját Twitter-oldalán, a kiadó mailcímét megjelentetve közölte.
Pikáns önéletrajzi könyvek