A versenyt a magyarok nyerik meg. Vagy a magyarok

Vágólapra másolva!

Hetvenöt éve, 1940. április 21-én halt meg Mészáros Ervin, az 1912-es olimpia kardvívóbajnoka. A Monarchia egykori katonája két olimpiáról is lemaradt, mert nem versenyezhetett magyar színekben, Stockholmban viszont csapatban aranyat, egyéniben bronzot nyert. 51 évesen még pástra lépett, aztán egykori olimpiai bajnok társával, Fuchs Jenővel arra jutottak, hogy ez mégsem nekik való már.

Mészáros Ervin 1877. április 2-án született Budapesten. Vívóként vált ismertté, bár céllövészetben és úszásban is próbálkozott. 1894. május 20-án a MAC által a Nemzeti Lovardában rendezett vívóakadémián szerepelt először, egy évvel később lett a klub tagja. Első mestere Halász Zsiga, asszópartnere Iványi Gyula volt.

Miután a legendás vívómester, Italo Santelli megismertette az új olasz iskolával, tizenkilenc évesen megnyerte az 1896-ban rendezett budapesti, millenniumi kardversenyt.

Az osztrák-magyar haderőben lovassági tisztként szolgált,1905-1906-ban elvégezte a bécsújhelyi császári és királyi vívó- és tornatanár tanfolyamot.

Tőrrel bal, karddal pedig jobb kézzel vívott.

Kezdeti sikereit tőrvívásban érte el, négyszer nyert magyar bajnokságot (1900, 1902, 1903, 1904), de miután 1906-ban csak a 31. helyen végzett a trieszti Societá di Scherma nemzetközi versenyen, otthagyta a szakágat. Ausztria kardbajnoka lett, az 1904-es és 1908-as olimpián mégsem indulhatott, mert a bécsi hadügyminisztérium a monarchia tisztjeit nem engedte magyar színekben versenyezni.

Stockholmban végre ott lehetett

1912-ben, 35 évesen végre eljutott az olimpiára, Stockholmban tagja volt a Berty László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos összeállítású, olimpiai bajnok kardcsapatnak.

Magyar vívók a stockholmi olimpián Forrás: Olympic.org

Az olimpia kardversenyeiről Schenker Zoltán a Magyar Katonai Szemle 1931/9. számában írt Emlékezés a magyar vívók legdicsőbb szerepléséről címmel tanulmányt. Azt írta, a magyar csapat nagyon magabiztosan utazott az olimpiára. "Önbizalom terén nem szenvedtünk hiányt. Amikor megkérdezték Mészárost, hogy kik esélyesek, ennyit mondott:

A versenyt vagy a magyarok nyerik meg, vagy… a magyarok."

Sohasem bocsátott meg

Mészáros kard egyéniben Fuchs Jenő és Békessy Béla mögött a bronzérmet szerezte meg, állítólag sohasem tudta megbocsátani klubtársának, Tóth Péternek, hogy a tőle elszenvedett vereség miatt elbukta az olimpiai arany lehetőségét.

Magyar háziverseny

A stockholmi olimpia egyéni kardversenyéről így írt Lukács László és Szepesi György a 100 + 1: A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1972 című könyvben: "Békessy frissen vívott a selejtezőben, még könnyedébben az elődöntőben. Legyőzte az olaszok büszkeségét, a döntő egyetlen nem magyar résztvevőjét, a tőrvívó olimpiai bajnokságot éppen megnyerő Nedo Nadit is, s az ő győzelme ütötte el a német Friedrich Schwarzot – Fuchs egyetlen legyőzőjét a csapatversenyben – attól, hogy bekerüljön az egyéni döntőbe.

A nyolcas döntő 28 asszója közül már az ötödikben szembekerült egymással Mészáros, a csapatverseny egyik hőse és Békessy. Mészáros győzött 3-2-re, és most már ő is veretlenül haladt előre. Fuchs Jenőt a 7. csörtében Schenker váratlanul legyőzte! Ekkor Mészáros elsősége biztosnak látszott. Csakhogy a 12. csörtében ő is kikapott klubtársától, Tóth Pétertől. (Egy életen át nem tudta neki ezt megbocsátani!) A 15., hosszú, idegtépő csörtében Mészáros kikapott Fuchstól is, és most csak Fuchs és Békessy maradt.

A verseny 21. csörtéje döntötte el az olimpiai elsőség kérdését. A szívós, alacsony, mokány Fuchs meglepően biztosan győzte le a nála fél fejjel magasabb, karcsú, atlétatermetű Békessyt, utána még az olasz Nadit is, és ezzel megszerezte második egyéni aranyérmét. A magyar vezetők szaladtak a stadionba, hogy felhúzzák az árbocra a magyar lobogót, de ekkor már sem rendező, sem személyzet nem volt ott."

Mészáros Ervin olimpiai bajnok létére a magyar bajnokságon

még csak érmet sem szerzett kardvívásban.

1921-ben a 9., 1925-ben a 4. lett. Ugyanebben az évben az ostendei Európa-bajnokságon szintén negyedik helyezést ért el.

Sportpályafutása közben a budapesti egyetemen jogot hallgatott, majd egy honvédtiszti tanfolyam elvégzése után a Magyar Királyi Honvédségnél szolgált. Legmagasabb rangja honvéd százados volt. Az első világháborúban harctéri szolgálatot teljesített.

51 évesen vonult vissza

Korabeli források szerint ötvenévesen is kiválóan védekezett, bár az ellentámadásai lelassultak. Az 1928-as amszterdami olimpia kedvéért még egyszer, 51 évesen elindult a próbaversenynek nevezett válogatón, ahol a 46 éves egykori olimpiai bajnok csapattárssal, Fuchs Jenővel került szembe. A két legendás vívó csatájára sokan kíváncsiak voltak, de végül elmaradt. Mészáros ugyanis egyszer csak levette sisakját, és azt mondta:

"Kedves Jenő! Nem gondolja, hogy ez már nem való nekünk?"

Fuchs úgy gondolta, mindketten visszaléptek.

Az egyik legművészibb vívó volt

Mészáros Ervin 1940. május 21-én hatvanhárom éves korában hunyt el. A másnap megjelent nekrológ mindent elmond arról, milyen embernek ismerték a pástok környékén csak Kapitány néven emlegetett vívót.

"A legendás hírű kapitány úr nincs többé. Itt hagyott bennünket minden idők leghíresebb, egyik legművészibb és kétségtelenül legegyénibb vívóalakja. Szegényebbek és gazdagabbak lettünk. Szegényebbek lettünk a magyar úri társadalom egyik markáns alakjával, s gazdagabbak az egyik legigazibb magyar sportember felejthetetlen, soha el nem múló emlékével."