A magyar futók, Németh Csaba és Karlowits-Juhász Tamás az utolsó előtti napon is megszenvedtek a második helyért, 37 kilométeren át 1633 méter szintet futottak felfelé, s közel 1400 métert ereszkedtek a völgyig. A magyar kettős pénteken az ötödik helyen futott be, de az eddig megszerzett előny révén stabilan őrzi a második helyét
Szombaton az utolsó szakasz 42,6 kilométerén 2381 méter hegymenet és 1934 méter lejtmenet vár rájuk, amíg elérnek az olasz St. Valentinből az Ortler lábánál fekvő Suldenbe.
A verseny jellegéből adódóan a párosok nyolc napig osztoznak a szenvedésben, együtt izzadnak, kínlódnak, esznek, isznak, alszanak. Ha az egyik rosszul van, a másiknak kell lelket öntenie belé, s fordítva. Egymás nélkül nem érhetnek célba.
Jörg és Thomas Németországból érkeztek, ugyanabban a faluban élnek, régóta futnak és hegyikerékpároznak együtt, vagyis jól ismerik a másikat a hegyi ösvényekről.
Jörg pénteken szinte végig cipelte kettőjük felszerelését, noha a megállapodás szerint ő csak felfelé vinné a zsákot. "Én vagyok az erősebb felfelé, de lefelé Thomas a gyorsabb, ezért a lejtmenetekben általában nála van a hátizsák. De Thomasnak megsérült a lába, nagyon szenvedett, így én vállaltam a nagyobb terhet."
Jörg szerint együtt sokkal jobban megy a verseny, mert a holtpontoknál ott a másik, hogy segítsen. Thomas már a nyolcadik versenyén vesz részt, eddig hetet be is fejezett, s reméli, hogy a sérülése ellenére ez is sikerülni fog.
Thomas szerint viszont nehéz társsal futni: "A futás magányos sport, én szinte mindig egyedül versenyzek, de ez egy nagyon nehéz verseny, és a társ valóban sokat segít."
A kanadai Carrie és René majdnem mindig együtt edzenek a kanadai hegyekben. Szinte együtt és ugyanazt válaszolják arra kérdésre, hogy jobb-e ketten futni, mint egyedül.
"A sport, a barátság és a versenyről őrzött emlékek, ezek miatt csináljuk együtt. Ez egy nagyon nehéz verseny, mi most először futunk együtt" - mondta René, aki már ötödször futja végig a Transalpine-t.
Carrie-nek ez a harmadik versenye itt, szerinte idén keményebb volt a futás, mint tavaly. "A hőség miatt nagyon nehéz volt az első napokban. Én egyértelműen jobban szeretek társsal futni, mint egyedül. Egyik pillanatban én vagyok a gyengébb, a másikban René, de a nyolc nap minden pillanatában segítjük egymást."
Az ausztriai Klaus és Thomas az ország két végében élnek, nem tudnak sokat edzeni együtt, de egy éve közös edzéstervet készítettek a versenyre, így mégis együtt készültek fel. Nem is eredménytelenül, hiszen a tizennegyedik helyen állnak.
Thomas két napja beteg, és az utolsó napokban Klaus bátorította, hogy egyáltalán célba érjen. "Kilométerenként mondtam neki, hogy mennyi van még hátra, így szinte becsalogattam a célba. Csütörtökön a többi versenyzővel együtt egy bunkerban aludtunk, és a légkondicionáló ventillátor nagyon hangos volt, alig tudtunk pihenni."
A futók többsége ugyanis nem hotelszobákban alszik, hanem tornatermekben, egy nagy közös hálószobában.
Marie és Nicole Németországból jöttek. Mindkettőjük először futja a Transalpine-t, és először versenyeznek együtt, bár sokat edzettek közösen a verseny előtt. Marie szerint a nyolcnapos Alpokat keresztező verseny az eddigi legkeményebb azok közül, amit valaha végigcsinált.
"Ez egy rendkívüli erőpróba, s nem is tudnám talán végigfutni egyedül" - mondta.
Németh Csabáék is érzik a felfelé és lefelé megtett kilométereket a lábukban, a magyar hegyekben nem tudnak háromezer métereket futni felfelé naponta. De a lejtmenet is nagyon megerőlteti a combizmokat, pláne ha több ezer métert kell naponta ereszkedni, nem is akármilyen sebességgel.
Németh erőssége a hegymenet, de sokszor hiába győzi le az ellenfelet felfelé, ha lefelé elszáguldanak mellette. A nehéz hegyi ösvényeken az ereszkedés nagy gyakorlatot kíván, mert igen könnyű hibázni. Az ultrafutók (ultratávnak általában a maratonnál, azaz 42 kilométernél hosszabb távokat hívják) ugyanis elképesztő sebességgel ereszkednek - nem ritka a három és fél perces kilométer -, miközben folyamatosan koncentrálni kell a lépésre. Egy 268 kilométeres versenyen közel 300 ezer lépést tesznek meg, s ebből egyet sem lehet elrontani.
Németh Csaba tapasztaltabb versenyző, mint Karlowits-Juhász Tamás, ezért fut elöl. "Nehezebb elöl futni, mert a lépéseket nekem kell megtalálni. Sokat elrontok én is, mert fáradok. Tamás elvileg csak a lábamat figyeli, s oda lép, ahova én. A legnehezebb a versenyben az, hogy a hét nap alatt nem láttam a hegyekből semmit, mindig csak az előttem levő pár métert. Annyira kell koncentrálni a lépésekre és a sebességre, hogy nincs idő a panorámában gyönyörködni."
Molnár Anikó - Turista Magazin