Osztrák vagyok, de magyarnak érzem magam

Vágólapra másolva!

Garics György furcsa helyzetben lesz június 14-én 18 óra előtt pár perccel, amikor a bordeaux-i stadion gyepén osztrák mezben hallgathatja és énekelheti majd a két csapat himnuszát. A Király Gábor szombathelyi labdaszedőjéből lett Serie A- és Bundesliga-focista úgy érzi, jól döntött, amikor az osztrák válogatottat választotta, ezzel együtt nagyon örül a magyarok kijutásának. Garics szerint maga a csoda, hogy a Darmstadt Dárdai Herthája legyőzésével bennmaradt a német első osztályban.

„A sors így akarta, hogy összekerüljön a magyar és az osztrák válogatott, ezért szép a foci, hogy ez is megtörténhet” – mondta a Hertha–Darmstadt Bundesliga-mérkőzés után az Origónak Garics György, aki számára élete legkülönlegesebb mérkőzésével kezdődik a franciaországi Európa-bajnokság.

A 32 éves védő a június 14-ei Magyarország–Ausztria Eb-csoportmeccsen magyar létére 41-szeres osztrák válogatottként lép majd pályára.

Garics György Szombathelyen született magyar szülők gyerekeként, és

14 éves koráig a Haladásban nevelkedett.

Király Gábort is innen ismeri.

„Ma már nem tartom vele a kapcsolatot, de annak idején az édesapáink a futball miatt jóban voltak egymással, én pedig kiskoromban Gabi labdaszedője voltam, amikor bemutatkozott a Haladásban” – emlékszik vissza Garics a tinédzseréveire.

Óriási dolog, hogy most, ennyi év után egy nagy tornán tudunk ismét találkozni.

Nem bánta meg

Sokan próbálták már megfejteni, hogy Garics annak idején miért választotta az osztrákokat, de erről nem szívesen beszél, nekünk is csak annyit mondott: „Hogy a sors engem ilyen irányba vitt, annak sok oka van, de nem számít, hogy így alakult, én

hiszem, hogy jól választottam, mert jó irányba haladtak a dolgaim.

Hogy mi történt, az már úgyis mindegy, már eldőlt, felesleges rajta rugózni. Hogy az osztrák–magyar meccsen mi lesz, az pedig még úgyis csak a csillagokban van megírva” - magyarázza a roppant szimpatikus labdarúgó.

Így küzdött Dárdai Herthája ellen, a Darmstadt légiósaként (középen) Fotó: Polyák Attila - Origo

Garics György felnőtt pályafutása már Ausztriában kezdődött. 15 éves volt, amikor szintén futballista édesapja beajánlotta a Rapid Wienhez, az ausztriai élcsapat pedig szerződtette is. A tehetségére hamar felfigyeltek az osztrákok, és megkeresték, nem lenne-e kedve az U21-es válogatottban játszani. Igent mondott a felkérésre, sőt ő lett a csapat kapitánya.

Elkéstünk

A magyarok csak akkor keresték meg, miután tétmeccsen debütált az osztrák U21-es válogatottban – ez pedig, az akkori szabályok szerint, már túl késő volt.

Garics karrierje ezek után felfelé ívelt, az ausztriai évek után, 2006-tól a Serie A elismert játékosa lett: a Napoliban és az Atalantában két-két, a Bolognában pedig öt évig szerepelt, összesen mintegy 200 meccsen.

Ilyen topligás jelenléte az utóbbi évtizedekben nem sok magyarnak volt,

talán csak Lisztes Krisztián, Huszti Szabolcs és Gera Zoltán ért hasonló magasságokba. Védőposzton viszont senki nem jutott el magyar légiósként olyan szintre, mint ő.

Negyvenegy eddigi válogatott meccsén még sohasem szerepelt a magyarok ellen. A 2006 augusztusában rendezett grazi barátságos találkozót a helyszínen látta – a Királlyal és Dárdaival felálló magyarok 2-1-re nyertek –, most, tíz évvel később jöhet össze a nagy találkozás.

Nem is akárhol, hanem a labdarúgó-Eb csoportnyitó meccsén. Bordeaux-ban június 14-én este 18 órakor kezdődik a magyar–osztrák, és előtte természetesen lejátsszák majd a himnuszokat is. „Furcsa lesz, az biztos. Sokan kérdezték már, hogy milyen érzés lesz, de most még nem tudom megmondani. Egyrészt, mert

magyar himnuszt még nem énekeltem focipályán,

most pedig ott fogok majd állni, és mindkettőt énekelhetném, hiszen magyar vagyok, de osztrák színekben játszom” – mondta elgondolkodva Garics. Az persze nem biztos, hogy bekerül a kezdőbe, de a minap meghirdetett Eb-keretben ott van. „A pillanatot még szebbé teszi, hogy ez a találkozás egy nagy futballeseményen adatik meg. Ez az Eb-részvétel nekünk is, és a magyaroknak is nagyon szép, én pedig, bár osztrák vagyok, mindig is mondtam, hogy magyarnak érzem magam.

Magyarországon születtem, ott nőttem fel, a szüleim is magyarok.”

Kérdésünkre, hogy nehéz lesz-e így pályára lépni, azt válaszolta, az érzéseit félre tudja tenni. „Ez addig számít csak, amíg el nem kezdődik a meccs. Aztán már mindegy, hogy éppen Magyarország, Portugália vagy Izland ellen játszunk. A meccs előtti és utáni időszak viszont teljesen más, hiszen nem sok játékosnak adatik meg hasonló élmény. Persze vannak olyanok, akik külföldön születnek, ott is nőnek fel, de velem nem ez történt, 14 éves koromig Magyarországon éltem, és osztrák és magyar útlevelem is van.”

Garics György (pirosban) három évvel ezelőtt egy svédek elleni vb-selejtezőn Forrás: AFP/Jonathan Nackstrand

„Örültem, hogy kijutottak a magyarok, hiszen ez az az ország, ahol fölnőttem. De

ezen a meccsen azt szeretném, ha az osztrákok nyernének,

hiszen az ő színeikben futok majd ki a pályára” - mondta.

Közben pedig reméli, hogy a magyar futball a torna hatására lendületbe kerül. „Ez az Eb egy nagyon nagy lehetőség az összes magyar csapatnak, az egész országnak és a magyarországi focinak is, amely így a reflektorfénybe kerülhet.”

Csodát tett a legkisebb Bundesliga-csapat

A Serie B-s Bolognából Garics útja a Bundesligába vezetett, a frissen feljutott Darmstadthoz, amelyet a legtöbb szakíró azonnali kiesésre ítélt. A 150 ezres népességű város focicsapata mégis ki tudta harcolni a bennmaradást, már egy körrel a vége előtt, úgy, hogy idegenben 2-1-re legyőzte a Herthát az oroszlánbarlangnak számító Olimpiai Stadionban. A szurkolók még 25 perccel a lefújás után is teljes hangerővel kiabálva éltették a kedvenceiket.

„Szavakkal nem is tudom kifejezni, hogy mit jelent, amit elértünk, főleg, ha még megnézzük, milyen körülmények között edzünk. Mindenki tudja a Bundesligában, hogy a mi csapatunk egy amolyan outsider ebben a bajnokságban” – lelkendezett Garics.

„Ezt tényleg át kell élni ahhoz, hogy az ember megértse, hogy mi van e mögött a csoda mögött.

Nemcsak a Hertha elleni meccset nevezem csodának, hanem az egész szezont,

hiszen ha egyenként megnézzük a játékosokat, összehasonlítjuk a kereteket, akkor láthatjuk, hogy hatalmas a különbség a Darmstadt futballistái és a többi csapat egyéniségei között” – magyarázta a jobbhátvéd.

A Darmstadt valóban a legszegényebb csapatnak tűnik. A Transfermarkt.de szerint a keret piaci értéke a legalacsonyabb a ligában 18,8 millió fonttal. A Herthánál ugyanez a szám 52,8 millió, az osztályozós helyen álló Stuttgartnál 58 millió, a Bayernnél pedig 429 millió font.

A Hertha elleni meccset végig a pályán töltötte Fotó: Polyák Attila - Origo

„Amit nekünk sikerült ebben az évben mutatnunk, az megint csak azt igazolja, hogy nem mindig a legjobb játékosok nyernek. Egy olyan csapat is elérhet hihetetlen célokat, amely együtt van, és a tagjai mindig ugyanabba az irányba tartanak. A rajt előtt még nekünk is voltak kétségeink a bennmaradást illetően, így még inkább

hihetetlennek tartom, hogy sikerült a kitűzött célt elérnünk.

Jól indultunk, jól folytattuk, szerencsénk is volt, és a remek kezdet után már egy pillanatra sem kételkedtünk abban, hogy sikerül a Bundesligában maradnunk” – tette hozzá.

A berliniek idei szezonja előtt is kalapot emel, a Hertha magyar edzőjével, Dárdai Pállal viszont nem beszélt még. „Nem volt rá lehetőségem most, talán mert ők kikaptak, mi pedig tényleg nagyon örültünk a győzelemnek. De gratulálok neki az egész szezonhoz. Sajnálom, hogy a szombati meccsük nem sikerült jól, nekünk nagyon nagy szükségünk volt erre a győzelemre.”