Miért ne hihetnénk el, hogy képesek vagyunk rá?

Vágólapra másolva!

Először a Brain Bar Budapesten tartottak előadást a Fővám téri metróállomáson. A különleges helyszínre méltán büszkék lehetünk, hiszen az Architizer nemzetközi építészeti portál a világ egyik legjobb középületének választotta azt. A különleges esemény kifejezetten a fiataloknak szólt, nagy számban vettek részt rajta gimnazisták és itt tanuló külföldi diákok. Fürjes Balázs, a pályázat vezetője Budapest 2024-es olimpiai pályázatának kulisszatitkaiba avatta be a résztvevőket.

Annak érdekében, hogy valami nagyot alkossunk, három összetevőre van szükség. Három olyan elemre, amelyek mindegyike nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elérjünk valami fontosat. Nagyratörő álmokra, megingathatatlan hitre és kemény munkára.

Mi alakíthat sok-sok hasonló korú, hasonló időben született embert egy önálló, erős nemzedékké?

A közös célok, a közös álmok, a inspiráló közös tapasztalat, amely során mindent megtesznek annak érdekében, hogy valóra váltsák az álmaikat. Ettől válik saját jellegzetességgel, célokkal és eredményekkel bíró nemzedékké egy közösség.

Ezeket fogalmazta meg Fürjes Balázs az előadásában, és rámutatott arra is, hogy miközben most egy budapesti nyári olimpiát szeretnénk szervezni, a 19. században még maga Budapest is egy álomként indult, amelyben voltak, akik nem is hittek az 1873-as alapításig. Most pedig éppen reneszánszát éli a város, felfrissül a szellemisége. Budapest teljes megújulását láthatjuk a kultúrától kezdve a gasztronómián át a közterekig vagy a turizmusig. Fürjes szerint ez a mostani a kreatív szabadság érája, egy új, vibráló időszak, és

minden új érának új álmai vannak.

A nyári olimpia és paralimpia megrendezése most valószínűleg a legambiciózusabb, legbátrabb cél.

Persze, amikor nagy kihívást jelent elérni az célokat, óhatatlanul felmerül a kérdés: valóban reális-e álmodozni róla? Van értelme azt gondolni, hogy tényleges esélyünk van az olimpiai rendezés elnyerésére? Tényleg képesek vagyunk-e rá? Fürjes Balázs azt mondja, igen, határozottan. Erős alapjai vannak a rendezésnek, hiszen például

a magyar igazi olimpiai nemzet.

Az újkori olimpiai játékokat kezdeményező és elindító Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak az egyik alapító tagja például magyar volt, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára, Kemény Ferenc. A MOB a hatodik legidősebb a 206 nemzeti olimpiai bizottság között, a francia, a görög, az amerikai, a német és az ausztrál után jött létre, egy évvel a nemzetközi szervezet megalakítását követően.

Az első újkori olimpián Hajós Alfréd két olimpiai bajnoki címet szerzett, és utána is az összes olimpián ott voltunk, amikor mi dönthettünk a részvételünkről, kivéve az 1920-as játékokat, ahol az első világháború vesztesei nem indulhattak, és az 1984-es nyári olimpiát, ahol a szovjet bojkott akadályozott minket.

Tudták, hogy a nyolcadik helyen állunk az nyári olimpiák éremtáblázatán? Az első tízben kizárólag a Magyarország nem rendezhetett még olimpiát.

Miközben az elmúlt 25 évben, mondja Fürjes, sokat fejlődtünk, és, ami a létesítményeket illeti, olimpiai pályázattól függetlenül többek között van egy Papp László Budapest Sportarénánk, felépül az új Puskás Stadion, 2017-ben pedig pedig már úszó-világbajnokságot rendeznek a Dagály Uszodaközpontban, és minden, ami hiányozhat, a következő hét évben fel fog épülni.

Sokat elárul szerinte, hogy a 2024-es nyári olimpia és paralimpia megrendezésére beadott magyar pályázat pozitív visszajelzést kapott a héten a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól. Egyik pályázatnál sem találtak jelentős hiányosságot, vagyis

a budapestit hasonlóan értékelték, mint a rómait, a párizsit és a Los Angeles-it, tehát a négy város egyenrangú versenytársnak számít.

A következő fontos időpont októberben lesz, ekkor kell majd a második anyagot beadni.

A színes babzsákfoteleken, fényekkel bevilágított, különleges helyszínen ülő fiatal közönségnek a budapesti olimpiai pályázat kormányzati felelőse kitért arra a számunkra kedvező változásra is, amely éppen most megy végbe az olimpiai mozgalomban, és

alapjaiban változathatja meg a rendezési jog odaítélésének folyamatát.

A cél ugyanis immár az, hogy ne csak a legnagyobb és leggazdagabb világvárosok rendezhessék meg a játékokat. Ez a szándék ráadásul nem teljesen új, sőt, leginkább visszatérés a gyökerekhez, elég ha csak a 20. század elején rendezett antwerpeni vagy stockholmi nyári olimpiákra gondolunk, vagy például a Helsinkiben vagy Barcelonában megtartott játékokra. Kisebb és gazdaságosabb olimpiák jöhetnek, a fenntarthatóság jegyében.

Álom, hit, munka

- ezekre van tehát szükség ahhoz, hogy jövő szeptemberben, amikor eldől, hogy ki rendezi a 2024-es nyári olimpiát és paralimpiát, joggal bizakodhassunk. Az esemény végén a díjnyertes metróállomás nem ürült ki. Miközben egy DJ zenélt, a főként fiatalokból álló népes társaság még tovább beszélgetett a fénykavalkádban, és a hétköznapi dolgok mellett talán előkerültek olyan inspiráló célok és álmok is, amelyek egy önálló, céltudatos nemzedékké formálhatják majd őket.

Akik elhiszik, hogy képesek rá.