Eredmény, nyolcaddöntő:
Wales - Észak-Írország 1-0 (0-0)
Párizs, Parc des Princes, 44 000 néző, v.: Martin Atkinson (angol)
Wales: Hennessey - Chester, A. Williams, Davies - Gunter, Allen, Ledley (J. Williams, 63.), Ramsey, Taylor - Vokes (Robson-Kanu, 55.), Bale
Észak-Írország: McGovern - Hughes, McAuley (Magennis, 84.), Cathcart, Evans - Ward (Washington, 69.), Davis, Evans, Norwood (McGinn, 79.), Dallas - Lafferty
gólszerző: McAuley (75., öngól)
sárga lap: Taylor (58.), Ramsey (94.), illetve Dallas (44.), Davis (67.)
A Wales - Észak-Írország nyolcaddöntőnek magyar szempontból az volt a tétje, hogy kivel játszhat a Storck-csapat, ha továbbjut.
Mindkét csapatnak van köze a magyarokhoz: Wales holtversenyben velünk a legtöbb gólt lőtte a csoportforduló alatt (hatot), az északírek pedig ugyanabból a selejtezőcsoportból érkeztek, mint a magyarok. Emlékezetes meccseket játszottunk az északírekkel, itthon 2-1-re kikaptunk tőlük (ez volt Pintér Attila első és utolsó tétmeccse szövetségi kapitányként), idegenben pedig 1-1-et játszottunk úgy, hogy Lafferty az utolsó utáni pillanatban egyenlített.
Nem kezdődött valami mozgalmasan az Eb második nyolcaddöntője, de talán erre számítani is lehetett. Ahogy mondani szokás, egy gól jót tett volna a játéknak, ez meg is érkezett a 20. perc környékén, ám Ramsey lesről továbbított a kapuba, így az angol bíró érvénytelenítette. Itt a bizonyíték, hogy jogosan:
Bár az első félidőben volt mindkét részről három-három kapuralövés, a csapatok egyáltalán nem akartak támadni, vagy csak nem tudtak semmilyen akciót felépíteni és végigvezetni. Hegedűs Henrik kollégánk mondata jutott eszünkbe, amikor a magyar-izlandi meccs után azt mondta, hogy annyira nem támad az ellenfél, hogy kíváncsiságból megnézne egy Izland-Izland meccset.
Az első félidőt egyébként körülbelül így kell elképzelni:
A második játékrészben sem változott a játék képe, akkor ment fel egy kicsit a pulzusunk, amikor Bale kiharcolt egy szabadrúgást, hiszen a Real Madrid klasszisa a tornán már lőtt két szabadrúgásgólt, most azonban a kapus védeni tudott.
Gundel Takács Gábor, a meccset közvetítő riporter így fogalmazott a második félidő derekán: „Kicsit olyan ez a meccs, mint a Forma-1. Megnézzük az elejét és a végét, ami közben megy, az majdnem mindegy.” Nem feltétlenül szerencsés a megfogalmazás, de értjük, mire gondolt, és ha nem szeretnénk a Forma-1-et, akkor egyet is értenénk vele.
Negyed órával a vége előtt aztán az északírek megtörték a gólcsendet, Bale-t teljesen egyedül hagyták a walesiek bal oldalán, a Real Madrid sztárja tökéletesen kanyarintott középre, az érkező walesi csatár elől menteni igyekvő McAuley pedig a saját kapujába lőtte a labdát. Ez volt az Eb harmadik öngólja, ami új rekord.
Az északírek nyilván próbáltak egyenlíteni, azonban sem a magyarok ellen a selejtezőben pontot mentő Lafferty, sem pedig más északír játékos nem tudott egyenlíteni. A lengyelek után a walesiek jutottak be másodikként a nyolc közé, ahol várják a magyar-belga párharc győztesét.
