Legyőzte a gyilkos kórt a magyar sportolónő

Halász Klaudia mindig irigykedve nézte az edzőterem falain a plakátokon lévő lányokat, aztán neki is megadatott, hogy színpadra álljon, és jó eredményeket érjen el testépítésben, az ún. atletikus fizikumú nők mezőnyében. Mígnem tavaly decemberben méhnyakrákot állapítottak meg nála. Egyik műtét követte a másikat, de ő nem adta fel, és végül – mint mondja, a hitének és a pozitív gondolkodásának hála – sikerült legyőznie a gyilkos kórt. Nyolc kilót fogyott, de most úgy érzi, a 2017-es az ő éve lesz a színpadon.

"Mindig irigykedve figyeltem az edzőterem falain a plakátokon lévő lányokat, hogy milyen tökéletesen néznek ki. Ekkor már titokban vágytam arra, hogy egyszer én is versenyformába kerüljek. 2014-ben már heti ötször a teremben voltam, tetszett, amit a tükörben látok" – mesélte az Origónak.

Ekkor talált magának egy edzőt Szegeden, aki látta rajta a lelkesedést és az elszántságot, így szóba került, hogy esetleg 2015 tavaszán színpadra állhat. "Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy már ősszel versenyezni szeretnék.

Az edzőm rábólintott, és hozzátette, hogy készüljek fel, mert nagyon kemény lesz. Mosolyogva mondtam, hogy nem baj.

Ekkor még nem tudtam, mi vár rám. Elkezdtem életem első versenyfelkészülését, négy hónapom volt arra, hogy színpadi formát hozzak. Csoda, mire képes az emberi test."

Forrás: Pixelmester.Hu

Tizenkét hét kőkemény diéta, annál is keményebb edzések, rengeteg mélypont, éhezés. A családja mindvégig mellette állt, még akkor is, amikor az éhezéstől elviselhetetlen volt. 2014 októberében a WBPF Hungary versenyén, a Kriko-kupa színpadján állt, Athletic Physique kategóriában, amely még messze van a testépítéstől, de már látványos izomtömeget kell felmutatniuk a nőknek is. Klaudia harmadik lett, csakúgy, mint 2015-ben, tavasszal, ugyanezen a kupán. "Az utolsó versenyem Bécsben az Ausztria-kupa volt. Harmadik lettem. Nem éreztem igazságosnak, de elfogadtam. Azt reméltem, hogy a következő, a tavaszi szezon már az enyém lesz."

Kis pihenő után ismét rendszeresen edzett, majd decemberben elment a szokásos nőgyógyászati szűrésre. "Nagyon fontos, ezt sokan elhanyagolják. Csak későn döbbennek rá, hogy lehetett volna másképp. Januárban

megtudtam, hogy nem jók az eredményeim.

Méhnyakrákgyanús vagyok. Antibiotikumokkal kezeltek, hátha mégsem az. Három hónapot kellett várnom a következő szűrésre. Mindennap csak ez járt a fejemben. Próbáltam elhessegetni a gondolataimat, de sajnos nem ment. Nem tudtam másra gondolni. Miért velem történik, miért kapom ezt a sorstól? Nagyon féltem, de hittem, hogy mindez csak egy tévedés."

Halász Klaudia Forrás: Pixelmester.Hu

Márciusban, a következő szűrés eredménye rosszabb lett. Méhnyakrákot diagnosztizáltak nála. "Teljesen kiborultam. Összeomlottam. Nem akartam elhinni, hogy ez most velem történik, és pont most. A családom próbált nyugtatni, hogy minden rendben lesz.

Kívülről azt mutattam, hogy minden rendben, de belül amit éreztem, nem kívánnám senkinek.

Nem szólt másról minden napom, csak erről."

A klinikán újabb időpontot kapott, és rettegett. Előtte soha semmi baja nem volt. "Volt három hetem a műtétig, rengeteget olvastam ez idő alatt erről. Minden este imádkoztam, hogy minden rendben legyen. Elkezdtem pozitívan gondolkodni, hinni!"

Aztán elérkezett a műtét. "Anyukám mindvégig ott volt mellettem, és fogta a kezem. Addig a pillanatig erős voltam. De ott, akkor már nem. Mielőtt betoltak a műtőbe, becsuktam a szemem, és csak arra gondoltam, hogy egy hét múlva, mire megkapom a szövettani eredményt, mindez csak egy rossz álom lesz. Megműtöttek. Nagy fájdalmaim voltak, de nem mutattam. Hittem, hogy ezzel minden rendben lesz. Egy hét múlva kiderült, hogy sajnos nem. Nem volt elegendő az a rész, amit kivágtak belőlem. Súlyosabb volt a helyzet, mint azt gondoltuk. Nem hittem el. Miért én?"

Klaudia az edzőjével, Kokovai Andorral Forrás: WBPF Hungary

Négy hetet kellett várnia a következő műtétre. Itt már megvolt a kockázata annak, hogy ha nem sikerül, kiveszik a méhét. "Nem lehet gyerekem. Nem, ez velem nem történhet meg! Hittem. Tudtam, hogy minden rendben lesz. Május 30. Ismét ott voltam. Bíztam, reméltem, hittem. Túlestem rajta. A legjobb barátnőm volt mellettem, nem akartam az anyukámat még egyszer kitenni annak, amit előzőleg végigcsinált velem.

Mosolyogva ébredtem fel az altatásból, és mutattam, hogy minden oké.

De nem így volt. Sokkal jobban megviselt, mint az előző. Nagyon fájt mindenem, azonban az orvosok kijelentették, hogy elfogyott a fájdalomcsillapító. Egy hetet kellett várni ismét az eredményre. Tűkön ülve telt el ez az idő. De mindvégig hittem, hogy minden rendben lesz. Jött a telefon. Minden eredményem jó. Tudtam, hogy minden rendben lesz. A pozitív gondolkodásom és a hitem segített. A hat hónap alatt eltiltottak az edzéstől. Nem mozogtam semmit. Nyolc kilót fogytam. Két versenyszezont szalasztottam el. De most már készülhetek, 2017 az én évem lesz!"