Olimpia, tenisz, férfi elődöntő:
Del Potro (argentin)-Nadal (spanyol, 3.) 5:7, 6:4, 7:6(5)
Eddig azt tapasztaltuk a riói olimpián, hogy ha bárhol feltűnt pár argentin, a helyiek rákezdtek a klasszikus rigmusra: Amíg Pelé lőtt ezer gólt, Maradona szívta a kokót. A Del Potro-Nadal tenisz elődöntőn ez a kórus elmaradt, helyette a saját legendás teniszezőjüket, a háromszoros Roland Garros-győztes Gustavo Kuertent éltették a helyiek (Olé, olé, olé, olá, Guga, Guga). Az emlegetett klasszis megjelent, kidugta a fejét egy közvetítőállásból, mire gólörömmel felérő üvöltés tört ki.
Aztán gyorsan kiderült, mennyire is szeretik a brazilok a sportok: az első gém közben még fütyülték kicsit a pontot ünneplő argentin nézőket, ám amikor egy döbbenetesen hosszú labdamenet végén Del Potro egy pazar tenyeressel brékelt, az egész stadion tapsviharban tört ki.
Del Potro előnybe került, a műanyag borításon innentől támaszkodhatott a vízfakasztó szerváira, míg
Nadalnak szinte minden egyes pontért fogcsikorgatva kellett küzdenie.
Azért nem véletlen az, aki a spanyol: váltott, agresszívebb lett, és ő is semmire hozta az adogatását.
A rituálé innentől állandósult: a szünetekben ünneplő argentinok, fütyülő brazilok, a pályán az adogatásaikra már nagyon vigyázó klasszisok. Persze Del Potro kezében volt a kulcs, elég lett volna egyenletes szinten tartania a terminátori szerváit, de a projekt elég hamar befuccsolt, 2:3-nál Nadal semmire vette el a 198 centis óriás adogatását, és egyenlített.
Nálunk a teniszt úgy közvetítik, mintha az adójogszabályok változásairól számolnának be, ehhez képest itt
egy argentin tv-társaság riportere focimeccs-stílusban, ütésről ütésre közvetíti a meccset.
A lelátókon lógó drapik közt is számos focicsapat címere, zászlaja jelenik meg, teljesen mindegy, milyen sportot űznek a pályán. A foci itt valóban vallás: mindenütt jelen van.
Nadal 6:5-nél elvette Del Potro adogatását, övé lett az első játszma.
A második szett úgy indult, mint az első, magabiztos Del Potróval, döcögős Nadallal, meg is lett a brékelőny az argentinnak (2:1). A hajdan volt bika-Nadal már csak nyomokban bukkant elő, Delpo szervái pedig most nem bicsaklottak meg, az argentin kiegyenlített (5:7, 6:4), jöhetett a döntő szett.
Ahogy élesedett a helyzet, úgy lett egyre hangosabb a stadion, ám ellenségeskedés nélkül: tapsoltak mindkét játékosnak, csak Nadalnak kicsit hangosabban. Epikus csata bontakozott ki, mindketten közel voltak a brékhez, de egyiküknek sem sikerült. Az argentinok húzták kicsit a brazilokat némi Diegózással, nem tudni, Juan Martin ügyét ez mennyire szolgálta, mindenesetre 4:4-ig fej-fej mellett mentek Nadallal.
Akkor aztán a kitűnő Del Potro brékelt, és egy adogatójátékra került a döntőtől. Vicces, de a Rafa, Rafa! csatakiáltás 5:7, 6:4, 5:4-nél hangzott el először. Nem eredménytelenül: Nadal hibátlan fogadójátékot produkálva visszajött a meccsbe, nyomban utána 0:40-ről mentette meg az adogatását. Aztán Del Potro sem rontott, 6:6, avagy 2 óra 55 perc játék után rövidítés döntött.
Delpo vezetett 3:2-re, amikor egy idétlenül csipogó madár megzavarta az adogatását, ennek ellenére csak eljutott két meccslabdáig (Del Potro, nem a madár), ráadásul adogatóként. Nem tudta behúzni, de aztán Nadal egy outtal elbúcsúzhatott a győzelemtől.
Szédületes ünneplés kezdődött az arénában,
Del Potro hosszú-hosszú sérülés és rengeteg kétség után visszatért, és olimpiai döntőt játszhat.
A másik ágon Andy Murray jutott tovább Nisikori Kej ellen, és ha a brit nyer, az első teniszező lesz, aki megvédi az olimpiai bajnoki címét.