Pogba a 21. századi középpályás mintapéldánya. Igazi box-to-box játékos,
védekezésben és támadásban egyaránt hasznos, jól passzol, jól lő távolról,
a pályán kívül pedig tökéletesen alkalmas rá, hogy egy klub brandet építsen az extravagáns, mégis jópofa fiatalra.
Ez mind igaz volt rá a Juventusban, ahol jól meg is találta a helyét Max Allegri: a háromtagú belső középpálya bal oldalán minden erényét volt lehetősége csillogtatni. A gond csak az, hogy Manchesterben nincs ilyen poszt, és nem is lesz, amíg José Mourinho nem engedi el a 4-2-3-1-es játékrendszert.
Egy Ferrarit Fiatként használnak"
– ez a mondás Zlatantól származik, persze saját magára mondta, mert pechjére pont akkor került Barcelonába, amikor Messi elhatározta, hogy középcsatár akar lenni, így Ibrahimovicnak fel kellett adnia a centerposztot, és ez nem tett neki jót. Annyiban hasonló a helyzet Pogbával, hogy
a francia középpályásnak nincs posztja José Mourinho játékrendszerében.
A double pivot (a spanyolok így nevezik a formációt a két védekező középpályás miatt) egyik szűrőjeként elvetélt ötlet játszatni, ez világosan kiderült a nyári Európa-bajnokságon, ahol Pogba ebből a pozícióból alig tudott valamit hozzátenni a franciák játékához.
A Feyenoord elleni vesztes Európa Liga-meccsen Mourinho feljebb tolta, és a 4-2-3-1 támadó középpályásaként a 10-es pozícióban kapott szerepet. Pogba játéka kimondottan felbőszítette a ManUnited szurkolóit, a Twitteren ekézték a francia játékost, pedig annyira nem volt rossz, hogy elvigye a balhét a kínos vereség miatt.
Antonio Conte utolsó, illetve Allegri első torinói évében Pogba több poszton is megfordult a csapatban. Conte megpróbált vele registát játszatni, de a védelem előtti osztogatásról, tempódiktálásról kiderült, hogy nem az ő asztala. Aztán Allegri nagy ritkán próbált vele trequartistát játszatni (ez hasonló poszt ahhoz, ahova Mourinho tette őt a Feyenoord ellen), de végül feladta, és inkább Arturo Vidalt tolta fel a center mögé.
A fentiek értelemszerűen zárójelbe teszik Pogba méltatását, hiszen
joggal várhatnánk el a világ legdrágább középpályásától, hogy több poszton is bevethető legyen,
és ne kelljen hozzá igazítani a csapat játékát. Ugyanakkor az is igaz, hogy – különösen egy formálódó, új edzőjével ismerkedő csapatnál – nem butaság megpróbálni köré építeni a játékot.
Ha már ennyit áldoztak rá, értelmetlen lenne eltékozolni kétségkívül ragyogó tehetségét, ráadásul a Unitednek nincs is rajta kívül olyan játékosa, aki köré építhetné a csapatát Mourinho. Nagyon fontos döntést kell meghoznia a portugálnak, az teszi igazán nehézzé, hogy a kedvenc formációja az egyetlen, amiben Pogbának nincs posztja. Bármilyen változtatás megoldaná a problémáját.
Mindegy, hogy három-, négy- vagy ötfős lenne az a középpálya (igaz, Mourinho soha nem játszik néggyel), Pogba játéka két klasszissal javulna a mostanihoz képest.
Ehhez persze meg kell oldania Wayne Rooney helyzetét is
– vagy meg kell hozni azt a döntést, ami nem is biztos, hogy a legrosszabb a csapatának: ki kell hagynia az angol klasszist.
A United nemcsak Pogbáért fizetett sokat, Henrik Mhitaryannak is hasonló a helyzete, mint a franciának, azzal a különbséggel, hogy neki lenne posztja Mourinho csapatában, csak nem ott játszatják. Pedig aki a klubnál az új igazolásokról döntött, az előtt talán
egy ígéretes Pogba-Mhitaryan tengely képe sejlett fel,
amikor kifizetett majdnem 150 millió eurót a két játékosért.
Ránézésre a Unitedből simán kijön egy erősnek tűnő 4-3-1-2, amiben mindkét új igazolás fickándozhatna a kedvenc pozíciójában. Ehhez azonban Mourinhónak engednie kellene, és azt nem nagyon szeret.