Az megvan, hogy egy csapatnyi röplabdás lány önfeledten locsolja a pezsgőt, és beleveti magát a pesti éjszakába, miután a Románia felett hatalmas győzelmet aratva kijutott az Európa-bajnokságra? Ki kell, hogy ábrándítsuk férfi olvasóinkat, csak utóbbi történt meg.
Szolidan ünnepeltünk, sok lány sietett a klubjához,
volt, aki már hétfőn visszautazott. Csak összegyűltünk az öltözőben, aztán koccintottunk egyet egy VIP-szobában, és elbúcsúztunk egymástól” – mesélte az Origónak Kötél Zsanett, a válogatott egyik feladója.
Két évvel ezelőtt 28 év után jutott ki a magyar női röplabda-válogatott az Eb-re, Kötél szerint az akkor ugyanolyan csoda volt, mint a fociválogatott mostani Eb-kvalifikációja, ám a mostani kijutást még nagyobb fegyverténynek tartja.
„Bebizonyítottuk, hogy tartósan tudunk jól teljesíteni, és jeleztük, hogy mostantól igenis számolni kell velünk.
Nehezebb is volt kiharcolni ezt az Eb-részvételt,
mert nagyobb volt rajtunk a nyomás, szinte már elvárták tőlünk. De mi így tudunk jól teljesíteni, nálunk is teher alatt nő a pálma.”
Egyetértett Kötéllel a válogatott egyik kulcsjátékosa, Dobi Edina is, aki szerint szintén legalább akkora fegyvertény a röpisek kijutása, mint a focistáké, hiszen a röplabda ugyancsak rendkívül népszerű sport a világon, rengetegen űzik.
„Szerencsére most a férfi kosarasok is kijutottak az Eb-re, remélem, hogy a következő Európa-bajnokságra kijutnak a kosarasok és a focisták is, szerintem onnantól számít ez igazán nagy sikernek, ha meg tudod ismételni – mondta Dobi. – Két éve sok károgóval találkoztunk, még a saját sportágunkon belül is megkaptuk, hogy csak szerencsénk volt, és egyszeri kifutott eredmény volt ez Eb-részvétel,
ezért most mindannyiunknak nagy elégtétel volt a románok elleni kijutás.”
Az újabb Eb-részvétel nemcsak azért számít hatalmas bravúrnak, mert az első meccset idegenben 3:0-ra elveszítette a magyar válogatott Románia ellen, majd itthon 3:1-re nyert, és aranyszettben kiharcolta a továbbjutást (a szabályok szerint a 3-0-s győzelem ugyanannyit ér, mint a 3-1-es – a szerk.), hanem azért is, mert mindezt nem profi körülmények között tette meg. Legalábbis nem olyan körülmények között, amely egy Eb-résztvevő válogatottnak dukálna.
„Végigjártam a korosztályos válogatottakat, hozzá vagyok szokva ezekhez a körülményekhez – mondta Kötél Zsanett. – Ahhoz képest egyébként már fejlődött a magyar szövetség, de még most sem mennek gördülékenyen a dolgok. Azért ne mostoha állapotokat képzeljünk el, de
nem beszélhetünk profi körülményekről, ha nekünk kell arról gondoskodni, hogy hogyan jussunk el a szállásról az edzéshelyszínre,
vagy hogy nekünk kell összeírni a menüt, hogy ne mindig rántott hús legyen az ebéd. De az utánpótlásban is vannak gondok, a Savaria-kupa előtt például az ifiválogatottal játszottunk barátságos meccset, a fiataloknál a lányoknak nem volt egyenpólójuk, ezért ők vettek maguknak ugyanolyan színű pólót a meccs előtt.”
Kötél Zsanett szerint azonban ezekből a nehézségekből próbáltak mindig viccet űzni, ez pedig összekovácsolta a csapatot, valahol ennek is köszönhető az a fajta küzdeni tudás, amit a románok ellen mutattak. Dobi Edina is egyetértett vele, sőt, szerinte az ellenfelek is mindig próbáltak keresztbe tenni nekik, ők azonban ettől csak erősebbek lettek.
„A magyar szövetség amatőr, és bár elindult egy fejlődés, de egy erősebb anyagi háttérrel ez a folyamat valószínűleg felgyorsítható lenne. Az edzőtáborok alatt olyan dolgokkal kellett foglalkoznunk, ami nem a mi feladatunk. A szállás minősége kritikán aluli volt,
mintha munkásszállón laktunk volna, saját magunknak intéztük az étkezést, ha sportolóhoz méltóan akartunk enni.
A románok elleni meccs előtt egy nappal például ki kellett költöznünk a szállodából, mert kiderült, hogy esküvő lesz ott. Viszont mi megtanultunk nevetni ezeken a problémákon, ami még erősebbé tett bennünket. De az ellenfelek is próbálnak hátráltatni bennünket, a románok például tudták, hogy velünk fognak játszani az Eb-ért, de szándékosan nem mondták meg, hogy mikor rendezik meg odakint az első meccset, majd később közölték, hogy vasárnap helyett szombaton játszunk, alig volt időnk felkészülni rá” – mondta Dobi Edina.
Szerinte ennek is tudható be az, hogy Romániában simán, 3:0-ra kikaptak, ő azonban – a csapattal együtt – egyáltalán nem tört meg ettől.
Valahogy mintha a magyaroktól félnének mindenhol, akárhova megyünk.
Lengyelországban például a lengyelek nem biztosítottak nekünk termet, nem edzhettünk ott, ahol utána a meccset játszottuk. De ehhez már hozzá vagyunk szokva, a 3:0-s vereség után sem illetődtünk meg, tudtuk, hogy itthon bosszút kell állnunk, és képesek is vagyunk rá.”
Dobi szerint a nehézségeket a három éve kinevezett szövetségi kapitány, a belga Jan De Brandt hozzáállásával is sikerült a saját javukra fordítani.
„Volt olyan, hogy nem volt statisztikusunk, márpedig ő a röplabdában az egyik legfontosabb stábtagnak számít a meccsre való felkészülés előtt – folytatta Dobi. – Ő nézi meg és vágja össze a videókat, volt olyan, hogy sikerült valahonnan egy-egy meccsre leakasztanunk egy statisztikust, volt, hogy nem. Ilyenkor főleg Jan (a szövetségi kapitány) csinálta meg ezeket a feladatokat, de
ő egyébként is új lendületet adott a magyar röplabdának.
Nincs megosztó személyisége, egyben tudja tartani a csapatot, és ő nyitotta fel a szemünket, hogy sokkal jobb bánásmódot érdemelünk, mint amilyen körülmények között dolgozunk.”
Jan De Brandt még nem biztos, hogy marad a válogatott élén az Eb-ig. Dobi Edina szerint a belga szakembernek rengeteg javaslata van a magyar szövetségnek, ennek ellenére nem gondolja azt, hogy csak és kizárólag külföldi szakemberrel lehetne jó eredményt elérni.
„Rengeteg munkája van ebben az eredményben, de nekünk, a játékosoknak talán még több. Volt már, hogy remek magyar stábtagokkal dolgoztunk együtt a válogatottnál, mert igenis vannak jó szakemberek Magyarországon is, ugyanakkor nem árt néha a vérfrissítés. Három éve például olasz másodedzők voltak a csapatnál, hihetetlen programot állítottak össze, teljesen más volt, mint amihez hozzászoktunk.”
Kötél Zsanett szerint teljesen más mentalitást hozott Jan De Brandt a magyar válogatotthoz. „Mindent próbált pozitívan felfogni.
Az időkéréseknél olyanokat mondott, amiket magyar edzőktől még nem hallottam, több mondata még mindig itt kering a fejemben.
Például volt olyan, hogy az ellenfélnek meccslabdája volt, időt kért, és nem arról beszélt, hogy ezt a pontot hogy kell hárítani, hanem arról, hogy miután visszaszereztük a szervát, akkor hogyan szerzünk majd mi pontot. Tejesen természetes volt neki, hogy megnyerjük a pontot, levette rólunk a stresszt.”
Kötél szerint hasonló utat kellene bejárnia a röplabda-szövetségnek, mint a labdarúgó-szövetségnek, külföldi szakembereket kellene bevonni, és nemcsak a felnőttekkel kell foglalkozni, hanem az utánpótlást is meg kell reformálni.
„Teljesen a gyökerekhez kell visszamenni. Bár a felnőtt válogatottnál most az alapanyag jó volt, össze tudtunk belőle gyúrni egy jó csapatot, de technikailag még mindig nem vagyunk olyan jók, mint az ellenfelek, csak a küzdőszellemmel tudjuk őket legyőzni. Utánpótlásszinten kell elkezdeni egy programot, mert mi, felnőttek már olyan sok mindent nem tudunk megtanulni.”
Az európai elitet már kezdi megközelíteni a magyar válogatott, de ahhoz, hogy a világelitbe tartozó csapatok ellen is eséllyel lépjünk pályára, Kötél szerint több tíz év kellene. Egyetértett vele Dobi Edina is.
„A világelittől nagyon messze vagyunk, az elképesztően erős, oda tartozó csapatoknál nem két éve indult el valami, mint nálunk. Csak remélni tudom, hogy a mostani sikerekkel elindul egy rohamos fejlődés a magyar röplabdában is.”
A románok elleni csoda végjátéka: