Saját cikkére borulva halt meg a legendás riporter
Pontosan ma ötven esztendeje, hogy egy bécsi klinikán 46 éves korában elhunyt Heribert Meisel, Ausztria egyik legendás televíziós és rádiós sportriportere. A magyar labdarúgás egyik legnagyobb külföldi tisztelője volt, aki szinte hazajárt a budapesti Mátyás-pincébe, hogy a Papp Endre vezette étterem halpaprikását és nokedlijét vacsorázza. Az osztrák sportriporterről Bécsben utcát is elneveztek. Portré Heribert Meiselről, akinek élete egyik fő műve az osztrák és magyar labdarúgást összekötő sportfilm, a Futball-Keringő – Futball-Csárdás elkészítése volt.
A Magyarország–Ausztria válogatott labdarúgó-mérkőzések a világ egyik legnagyobb múltú párharcai közé tartoznak. Ehhez csak két másik párosítás fogható: a belga–holland és az angol–skót.
Most akkor melyik volt a századik meccs?
Nem véletlen, hogy a magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzését is az osztrákok ellen játszotta 1902. október 12-én Bécsben.
Ezt újabb 136 vagy 137 meccs követte.
Az eltérő számolás oka egy 1927-es magyar–osztrák profi válogatott összecsapás. Míg az osztrákok ezt a Budapesten megrendezett és 1–1-re végződött mérkőzést is hivatalosnak tekintették, addig az MLSZ nem. Ez azt eredményezte, hogy kétszer ünnepelték meg a századik osztrák–magyar, illetve magyar–osztrák válogatott-találkozót. A kilencvenkilencedik meccs – amit Ausztriában a századiknak könyveltek el – 1955. április 24-én 2–2-re végződött Bécsben.
A századik – ami az osztrákok szerint már a százegyedik volt – 1955. október 16-án a magyarok 6–1-es diadalát hozta Budapesten. Ami viszont közös ezekben a mérkőzésekben, hogy az ORF hullámhosszán Heribert Meisel közvetítésében hallgathatták meg azok, akik rádión követték az eseményeket.
Heribert Meisel véletlenül lett sportriporter
Heribert Meisel – akárcsak magyar kortársa, Szepesi György – a véletlennek is köszönhette, hogy sportriporter lett. Ez a történet 1945-re nyúlik vissza. Augusztus 19-én és 20-án két nap alatt két barátságos mérkőzést is rendezett Budapest.
Az csak természetes, hogy a sógorokkal játszottunk.
Az osztrák rádióban egy újonc, bizonyos Mais Gogola próbálkozott a közvetítéssel. Híres elődjét, Willy Schmeigert próbálta utánozni – kevés sikerrel. Herr Gogola csak akkor nem hibázott, amikor a meccs elején felolvasta az összeállításokat. Onnantól kezdve viszont összevissza beszélve kísérelte meg visszaadni a pályán történteket. Az ekkor 25 éves Heribert Meisel is vele tartott a magyar fővárosba.
Néhány héttel később Bécsben úgy döntöttek, hogy Mais Gogola soha többet nem közvetíthet, majd Heribert Meiselt bízták meg ezzel a feladattal. A nála négy évvel fiatalabb Edi Finger már tőle tanulta meg a szakma mesterfogásait, pár évvel később a Meisel–Finger párost az élő legendák között emlegették. A tévé megjelenésével aztán kettejük addig párhuzamos pályafutása kettévált. Meisel a televízióban, Finger a rádióban közvetített. Külön érdekesség, hogy az 1945-ös magyar–osztrák meccs közvetítését a kiváló humoristára, Tabi Lászlóra bízta a Magyar Rádió. Tabi – ne szépítsük – ugyanúgy megbukott, mint Mais Gogola.
A másnapi, augusztus 20-i találkozót már Szepesi György kommentálta. Nincs abban semmi túlzás, hogy ha Gogola és Tabi nem mond csődöt, Meiselből és Szepesiből talán soha nem lesz sportriporter.
Két vb-selejtező ihlette Meisel sportfilmjét
Heribert Meiselt egyszerűen lenyűgözte a magyar labdarúgás, az ötvenes évek Aranycsapata, majd a hatvanas évek válogatottja is. 1965 rendkívül fontos év volt az életében. Ekkor a magyar és az osztrák nemzeti tizenegyet összesorsolták a következő évi, angliai világbajnokság selejtezőjében. (Ugyanebben a csoportban szerepelt az NDK is. Ellenük egy 1–1-es döntetlenre és egy 3–2-es magyar diadalra emlékezhetünk.) Az első, bécsi mérkőzésen 1965. június 13-án Bécsben 73 ezer néző előtt a magyarok Fenyvesi Máté fejesgóljával 1–0-ra nyertek. A szeptember 5-i budapesti visszavágón Farkas János, Fenyvesi és Mészöly Kálmán góljával 3–0-ra győztünk.
Baróti Lajos együttese kijutott az angliai világbajnokságra.
Ez a két összecsapás ihlette meg Heribert Meiselt, hogy elkészítse a Futball-Keringő – Futball Csárdás című, egész estés mozifilmjét.
Heribert Meisel következő, önmagáról szóló mondata mutatta meg igazán, mennyire elhivatott, a munkában kegyelmet nem ismerő emberről szól ez a történet.
A rádió, a televízió, a film, a sport – ez az én életcélom. Erre gondolok nappal és éjszaka, és ha a környezetem számára emiatt elviselhetetlen vagyok, akkor sem tehetek semmit. Ich bitte um Entschuldigung”
– kért bocsánatot a remek riporter. Amikor a 3–0-ra végződött selejtezőt lefújták, Meisel életéből alig több mint egy év volt hátra. Mintha csak megérezte volna, hogy a sors nem ad számára sok időt. Munkatársait szinte megszállottan űzte-hajtotta, nem ismerve kíméletet. Példa volt erre a budapesti Mátyás-pincében lezajlott jelenet, amikor az egykori szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv, Sándor Károly és Grosics Gyula állt a kamera elé.
Meisel sürgette a stábot, de az operatőr éppen Papp Endre üzletvezető borával akart koccintani. Meisel ekkor odalépett a kameraman elé, és a következőket mondta neki: „Kedves barátom, a felvétel után öt liter bort fizetek magának, abból a fajtából, amit kíván, de most azonnal tegye le a poharat, és dolgozzon.”
Egyetlen riportért utazott el Genovába és Lisszabonba
A Futball-Keringő – Futball-Csárdás című film Magyarország és Ausztria akkorra már több évtizedes labdarúgó-barátságáról szólt. Meisel elhivatottságára jellemző, hogy csak azért utazott el Genovába, hogy az ott élő Sárosi Györggyel beszélni tudjon.
A magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja az osztrákok körében is hihetetlen tiszteletet és népszerűséget vívott ki magának.
Sosem feledhető az a bécsi mérkőzés, amelyet 1937. október 10-én az Európa Kupa keretében vívott a két ország válogatottja. A 2–1-es magyar győzelmet hozó találkozón Karl Sesta, a „csodálatos tizenegy”, vagyis a Wundermannschaft kőkemény védője saját csapattársát pofozta fel, mert az szabálytalankodott Sárosi doktor ellen.
Sesta a következőt üvöltötte a magáról megfeledkezett játékostársának: „Jegyezd meg, a doktort soha nem bánthatod, mert ő az én oltalmam alatt áll.” Ilyen volt akkoriban a két ország játékosainak viszonya. Minderről Meisel filmjében maguk a főszereplők meséltek.
A cikkünkben már említett 1945-ös budapesti mérkőzéseken Karl Sesta 40 évesen lépett pályára.
A szovjet hadsereg nyitott katonai gépkocsikat adott, hogy a futballisták el tudjanak utazni Budapestre. Az akkor már rangidős Sesta egyetlen pillanatig nem gondolkodott, vállalta az utazást. Húsz évvel a történtek után, Heribert Meisel filmjében találkozott egymással Karl Sesta és Puskás Ferenc, aki 1945-ben éppen az osztrákok ellen szerepelt először a magyar válogatottban. Ezt a jelenetet Bécsben vették fel, mivel akkoriban szó sem lehetett arról, hogy Puskás Ferenc magyar földre lépjen.
Heribert Meisel Lisszabonba is elrepült, hogy a Benfica akkori edzőjével, Guttmann Bélával beszélhessen.
Guttmann nagyon nagyra tartotta Heribert Meisel riporteri képességeit.
Ami ma már elképzelhetetlen, az akkoriban még természetesnek tűnt; egy világhírű csapat edzője és egy újságíró olyan baráti viszonyba került egymással, hogy bármikor felhívhatta egyikük a másikat. Mivel Guttmann 1964-ben az osztrák labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, Heribert Meisel szinte pillanatok alatt barátkozott össze a magyar edzőfejedelemmel.
Meisel gondolkodása messze megelőzte korát
A Futball-Keringő – Futball-Csárdás című filmet egy nappal az 1965-ös budapesti vb-selejtező előtt tűzte műsorára az osztrák televízió.
A film döbbenetes sikert aratott.
Az alkotás végén Heribert Meisel azt mondta, hogy eljön majd az idő, amikor a világ legjobb labdarúgói az ökölvívó Cassius Clay (Muhammad Ali) keménységét, a kétszeres etióp olimpiai bajnok maratonfutó Abebe Bikila kitartását, nyugatnémet Armin Hary gyorsaságát (ő futott a világon elsőként 10 másodperc alatt 100 métert) és az akkor kétszeres világbajnok labdarúgó, Pelé labdaérzékét ötvözik magukban.
Guttmann Béla nem értett vele egyet. Szerinte a Meisel által megálmodott játékosokat legfeljebb orvosok tudják kinevelni, edzők semmiképpen.
Meisel mintha jós lett volna, gondolkodása messze megelőzte korát.
Sokkal több volt, mint egyszerű újságíró. 1965 szeptemberében senki sem hitte volna, hogy Heribert Meisel soha többet nem utazhat Budapestre.
Fának ütközött a nyugatnémet riporterlegenda
1966 kísérteties esztendő volt a világ legjobb sportújságírása számára. A nyugatnémet Herbert Zimmermann 49 évesen a jeges úton megcsúszva a Hamburgból kivezető autóúton fának ütközött, és azonnal meghalt. Zimmermann 1966 novemberében még részt vett Heribert Meisel bécsi temetésén. Néhány nappal később főnökei közölték vele, hogy bár munkájával elégedettek, mégsem ő lesz az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpiáról tudósító nyugatnémet tévések és rádiósok vezetője. Zimmermann 1964-ben, Tokióban közmegelégedésre látta el ugyanezt a feladatot. Amikor tudomására hozták, hogy Mexikóban csak egy lesz a közvetítő munkatársak közül, valami elpattant benne. Hófehér Mercedes sportkocsijába ülve 190 km/h-s sebességgel száguldott a havas úton. Mellette ülő barátnője reszketve kérlelte, hogy lassítson. Zimmermann nem hallgatott rá. A következő pillanatban mindketten szörnyethaltak. Zimmermann az NSZK akkoriban legismertebb sportriportereként dolgozott. Megadatott neki, hogy 1954-ben ő közvetítse a rádióban a magyarok ellen 3–2-re megnyert világbajnoki döntőt, és szintén ő volt a riporter az 1966-os angliai világbajnoki finálén, amelyet a nyugatnémetek hosszabbítás után vesztettek el Angliával szemben. Zimmermann, Meisel és Szepesi György kortársak voltak, miközben számtalan felejthetetlen sporteseményt közvetíthettek. Hármuk közül már csak a 95 esztendős Szepesi György van életben. 1952–1966 között a Meisel–Szepesi–Zimmerman hármas volt egész Európa leghíresebb sportriporter-triumvirátusa.
A 3–0-s magyar győzelemmel végződött világbajnoki selejtezőről hazatérve az orvosok rákot diagnosztizáltak nála.
Heribert Meisel betegsége a magyar sporttársadalmat mélyen megdöbbentette.
A sportolók, a kollégák egyszerűen nem akarták elhinni, hogy egy ennyire tettre kész, a munkájáért és a sportért élő-haló embert támadott meg a gyilkos kór. Papp Endre, aki 1950-től 33 éven át vezette a budapesti Mátyás-pincét, hetente küldött ki Meiselnek a ház híres halpaprikásából. Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra utazó magyar rádiós, Szepesi György csak azért repült Bécsen keresztül Londonba, hogy barátjával találkozhasson.
A beteg Meisel ekkor a Kurier című napilapban volt jegyzetíró. 1966 júniusában Paprika címmel írt tárcát. „Csodálatos volt ez a halgulyás, úgy éget, mint a tűz, kétszer is. Végtelen öröm volt ez a kis budapesti ajándék a számomra.” Majd arról értekezett, hogy a magyar válogatott szinte biztosan bejut a legjobb nyolc közé az angliai világbajnokságon. Ebben sem tévedett.
Nagybetegen fejezte be a lesiklásról készült filmjét
Az angliai futball-vb alatt Heribert Meisel éjjel-nappal dolgozott. Bár ekkor már nagyon beteg volt, a tollat, a telefont, a jegyzetfüzetet egyetlen pillanatra sem tette le. Egyszerűen nem akarta tudomásul venni, hogy életéből csak pár hét lehet hátra. Azt is tudta, hogy ha nem dönti le lábáról a betegség, akkor a világbajnokságot ő közvetíti az osztrák televízióban. Közben be kellett fejeznie élete második legfontosabb sportfilmjét, amelynek Porhó, lesiklópálya, sportemberek volt a címe.
Ezt a filmet az 1964-es innsbrucki téli olimpián találta ki.
Olyan osztrák sporthősök szerepeltek benne, mint a lesiklás olimpiai bajnoka, Egon Zimmermann vagy a műlesiklásban első Pepi Stiegler.
Ezt az alkotást még egészségesen kezdte el forgatni, de a film utómunkálatai során már sem állni, sem ülni nem tudott. Az orvosok ugyan szigorúan megtiltották neki, hogy dolgozzon, mindez azonban nem érdekelte. Mentőautóval a bécsi filmgyárba ment, ahol egy speciális, magasított ágyon fekve adta utasításait a szövegmondáshoz. 48 órán keresztül, megszakítás nélkül dolgozott, és csak akkor engedte magát visszaszállítani a kórházba, amikor a később világsikert aratott film elkészült.
Ekkor kapta meg az Osztrák Köztársaság arany fokozatú érdemrendjét.
Az akkori kultuszminiszter a betegágyánál tüntette ki Meiselt, akinek szelleme teljesen tiszta maradt. Utolsó napjaiban is diktált cikkeket, amelyek megjelentek az újságban.
Drámai véget ért a nagyszerű riporteri pályafutás
Heribert Meisel utolsó napjai szinte sorsszerűen alakultak. Ha nem egy kiváló ember haláláról lenne szó, azt is írhatnám, hogy színpadra illő dráma játszódott le Bécsben. Bár az orvosok már október elején azt mondták, hogy a nagyszerű újságírónak csak órái vannak hátra, Meisel élni akarása ekkor még erősebbnek bizonyult. Nem akart úgy elaludni, hogy még egyszer – utoljára – nem látja a magyar és osztrák csapatot egymás ellen focizni. A sors legalább ebben kegyes volt hozzá.
1966. október 30-án, Budapesten Magyarország–Ausztria válogatott labdarúgó-mérkőzést rendeztek.
Ennek a találkozónak a beharangozóját is a szája elé tartott telefonkagyló segítségével diktálta le Heribert Meisel. „Irigylek mindenkit, aki ezt a hétvégét Budapesten tölti. Sehol máshol nem lehet oly könnyen a vereséget elviselni, mint ebben a csodás városban. Fáj ott is a vereség, de csak egy-két órát. Este a Mátyás-pincében a csirkepaprikás és a balatoni rizling mellett minden megszépül.” Meisel a cikk végén azt írta, hogy a mérkőzést a magyarok nyerik meg 3–1-re.
Farkas János három góljára csak Franz Wolny tudott válaszolni, így alakult ki a 3–1-es végeredmény. A találkozót televízión megtekintő Heribert Meisel ekkor diktálta le élete utolsó cikkét. „Nagyszerű mérkőzés volt ez a Népstadionban. Az osztrák csapat bebizonyította, hogy érdemes tovább építeni. Ez a 90 perc méltó volt a magyarokhoz és a magyar–osztrák labdarúgó-hagyományokhoz.”
Ennek az utolsó cikknek Budapest volt a címe.
A megjelenés napján, 1966. október 31-én, hétfőn délelőtt Heribert Meisel felesége még felolvasta férjének az írást. Meisel ekkor arra kérte hitvesét, hogy picit hagyja magára. Amikor fél órával később Edith asszony visszatért, férje már halott volt. Az újság ráborult Heribert Meisel fejére, az ajka ott érintette a betűket, ahová az utolsó cikkeinek sorait nyomtatták. Így halt meg minden idők egyik legnagyobb sportkommentátora, aki imádta Budapestet, tisztelte a magyar labdarúgást, aki egész életét a sportnak és az újságírásnak szentelte. Halála után legemlékezetesebb közvetítéseiről hanglemez jelent meg Ausztriában.
Tíz évvel ezelőtt pedig Bécs 21. kerületében utcát is elneveztek róla. Mindössze 200 méterre onnan, ahol az Edi Finger utca van.
(A cikkben található idézeteket Pluhár István és Szepesi György Szerelmünk a mikrofon című könyvéből vettük.)
origo.hu
Alpesi cunami söpörte el az osztrák községet
origo.hu
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
borsonline.hu
"Döntöttem" - Életreszóló döntést hozott Epres Panni, rengetegen támogatják benne
vg.hu
Vérfürdő az indiai tőzsdén: Adaniék elbukták a magyar devizatartalék 60 százalékát
ripost.hu
Körözi a rendőrség a Házasság első látásra sztárját: kiderült, mit tett
hirtv.hu
Így reagált Debrecen polgármestere Magyar Péter abszurd igényeire
origo.hu
Látványos felvétel, így törtek össze az autók az M6-oson a brutális tömegbalesetben - videó
origo.hu
Air fryer: aggasztó dolog derült ki a népszerű eszközről
origo.hu
Andrei Mangra botránya folytatódik: egy boltban is balhézott a táncos
origo.hu
Meghalt a magyar labdarúgó-válogatott legendás alakja
origo.hu
Kerek fenék, csodamellek: felfedezésre vár a bombázó röpis
origo.hu
