A csoda, amely két hétig tartott - magyarok a labdarúgó Eb-n

A magyar labdarúgó-válogatott 2016-ban 44 év szünet után játszhatott újra Európa-bajnokságon, és minden előzetes rosszmájú esélylatolgatásra rácáfolva a torna egyik meglepetéscsapataként jöhetett haza a Belgium ellen 4-0-ra elveszített nyolcaddöntő után. A nekik és nekünk jutó két hétben azonban olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amelyeket nemcsak idén karácsonykor fogunk újra és újra feleleveníteni, hanem még negyven év múlva is átszellemült mosollyal az arcunkon meséljük el az ámuló fiatalságnak. 

Különleges év volt a 2016-os azoknak az embereknek, akik a labdarúgást szeretik a legjobban. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy rendezhettek volna két nyári és három téli olimpiát is, őket akkor sem ezek az események kötötték volna le. A magyar labdarúgó-válogatott 44 év után teljesítette be egy (de lehet, hogy két) nemzedék álmát azzal, hogy végre kijutott egy nagy tornára. Jelesül az idei franciaországi Európa-bajnokságra.

Természetesen nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a kijutásban volt némi szerepe Michel Platini ex-UEFA-elnöknek, aki 16-ról 24 csapatosra bővítette a mezőnyt, de akkor sem mondanánk igazat, ha csak az ő javára írnánk azt, hogy a magyar válogatott ott lehetett a tornán.

Az F csoport alján – induláskor Forrás: AFP/Loic Venance

A magyar csapat útját az Eb-döntőig már az Eb előtt végigvettük, úgyhogy most kezdjük csak a végén. A Norvégia elleni pótselejtezőnek úgy futottunk neki, hogy átkoztuk a balsorsot, amely Selcuk Inan szabadrúgását beengedte az izlandi kapuba, megfosztva a mieinket attól, hogy legjobb csoportharmadikként jussanak ki Franciaországba.

Korábbi eredményeinkből adódóan tiszta sor volt, hogy a pótselejtezőn nem mi vagyunk az esélyesek,

ennek ellenére itthon szokatlanul optimista volt a hangulat. Mintha a szurkolók tudták volna, hogy mi fog következni.

Storck jobban tudta

Kevesen hitték el, de kiderült, hogy Bernd Storck, a magyar válogatott német szövetségi kapitánya tényleg jobban tudta. Az oslói első mérkőzés előtt azt mondta,

nem azért utazik a csapat Norvégiába, hogy szűk vereséggel megússza,

vagy „reménykedésre okot adó” döntetlennel jöjjön haza, hanem azért, hogy nyerjen, és komoly lélektani előnnyel várja a négy nappal későbbi visszavágót. Így történt? Így történt.

Úgy lett minden, ahogy mondta Fotó: Polyák Attila - Origo

A megszokott kezdőben egy új fiú volt – Kleinheisler László. Aki azért került be a csapatba, mert Storck véleménye szerint „ő az egyik legjobb magyar focista, akit eddig látott”. Hogy hol láthatta? Legfeljebb az U21-es válogatottban, ugyanis klubja, a Videoton egy „munkaügyi vita” miatt száműzte az NB III-as fakóba, ám a futballista még ott sem léphetett pályára.

Storck és segítője, Andy Möller viszont látta benne azt a robbanékonyságot, dinamizmust és vagányságot,

ami nagyon hiányzott a válogatott középpályájáról. Storck meghívta, betette a kezdőbe, a „magyar Scholes” pedig a meccs egyetlen gólját lőtte, amivel 1-0-ra nyertünk. Megint kinek volt igaza?

A visszavágón a Groupama Arénában a már szokásos telt ház előtt fogadtuk a norvégokat, és a Szalai Ádám helyett a szakértők legnagyobb megrökönyödésére a kezdőbe jelölt Priskin Tamás az év egyik legszebb gólját lőtte.

Aztán Böde Dániel kierőszakolt egy norvég öngólt, a meccs végi vendéggól pedig már nem osztott, nem szorzott – készülhettünk az Eb-re.

A felkészülés

Küzdősporttémájú filmek állandó kliséje, amikor a korábban laposra vert főhös fogja magát, elvonul a hegyekbe, és egy idős mester segítségével legyőzhetetlen harcossá változik. Valahogy így képzeltük a magyar válogatott közel egy hónapos ausztriai edzőtáborozását, ahol kezdetben egy bővebb, majd már a szűkített Eb-kerettel vette át előbb a védekezési, majd a támadási variációkat a magyar kapitány. Május 20-án az Elefántcsontpart elleni unalmas 0-0 még nem sokat mutatott a csapat majdani játékából.

Újra felerősödtek azok a hangok, hogy pofozógépek leszünk az Ausztriát, Izlandot és Portugáliát felvonultató csoportban.

A június 4-i, németek elleni idegenbeli meccset ugyan 2-0-ra elveszítettük, de korántsem játszottunk kilátástalanul – bár ez igazából teljesen mindegy is volt, ugyanis ekkor már jó 60 ezer(!) honfitársunk jeggyel a kezében várta, hogy végre elindulhasson Franciaországba.

Az Eb-keret

Kapusok: Dibusz Dénes, Gulácsi Péter, Király Gábor
Védők: Bese Barnabás, Fiola Attila, Guzmics Richárd, Juhász Roland, Kádár Tamás, Korhut Mihály, Lang Ádám
Középpályások: Dzsudzsák Balázs, Elek Ákos, Gera Zoltán, Kleinheisler László, Lovrencsics Gergő, Nagy Ádám, Pintér Ádám, Stieber Zoltán
Támadók: Böde Dániel, Németh Krisztián, Nikolics Nemanja, Priskin Tamás, Szalai Ádám

Álom Bordeaux-ban: Ausztria–Magyarország 0-2

Ausztria–Magyarország 0-2 (0-0)

Bordeaux, Nouveau Stade de Bordeaux, vezette: Turpin (FRA)
Ausztria: Almer – Klein, Dragovic, Hinteregger, Fuchs – Baumgartlinger, Alaba – Harnik (Schöpf, 78.), Junuzovic (Sabitzer, 59.), Arnautovic – Janko (Okotie, 65.). Szövetségi kapitány: Marcel Koller
Magyarország: Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera, Nagy Á. – Dzsudzsák, Kleinheisler (Stieber, 79.), Németh K. (Pintér Á., 89.) – Szalai (Priskin, 69.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Gólszerző: Szalai 62., Stieber 86.
Kiállítva: Dragovic 66.

Az osztrákok elleni meccs előtti sajtótájékoztatókon Bernd Storck minden alkalommal konokul ismételte meg az esélyeket latolgató kérdésre, hogy senkinek ne legyenek illúziói, ő bizony győzelemmel és három ponttal kalkulál a sógorok ellen, és tovább fogunk jutni a csoportból.

Bordeaux-ban közepesen pocsék idő (egy kisebb felhőszakadással tarkítva), és váratlanul sok magyar szurkoló fogadta a csapatot és az Origo munkatársait. A Nizzából Bordeaux-ba tartó repülőn még azt hallgattuk az osztrák drukkerektől, hogyan tömnek majd ki bennünket, és volt némi sajnálat is hangjukban, hogy aztán június 14-én este nyolc körül lehajtott fejjel hagyják el a Matmut Atlantique stadiont.

Nem lett ránk nagy a kabát Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Ian Walton

Erre a meccsre már megvolt Storck alapcsapata, a kapuban az Eb-korrekorder Király Gáborral, előtte a támadásokat hatékonyan segíteni tudó védőnégyessel, két labdabiztos, előre-hátra jól játszó szűrővel, és egy olyan támadószekcióval, amelyikben benne volt a gól.

Az első helyzet (Alaba találta el a kapufát) az osztrákoké volt, és el kellett telnie egy jó félórának, hogy elmúljon a megilletődöttségünk, attól fogva viszont abszolút egyenrangú partnerei voltunk az osztrákoknak. Majd fölénybe is kerültünk, és

amikor a szurkolók már elkezdték kifütyülni és a cseréjét követelni, Szalai Ádám megszerezte a vezetést.

Azt az eksztázist, ami a gól után következett, nagyon nehéz, ha nem lehetetlen szavakba önteni, mindenki mindenkinek a nyakában a pályán és a lelátón, amit csak fokozott Stieber Zoltán mesteri gólja a hajrában.

A meccs után éjfélkor még magyar szurkolók kurjongattak a csodálkozó bordeaux-i giroszosoknál és a legtovább nyitva tartó sörözők előtt. És persze itthon, Budapest belvárosában is.

A meccs embere: Szalai Ádám, aki nem törődött az őt fütyülő szurkolókkal, az irdatlanul hosszú gólcsendjével, és azzal sem, hogy szinte senki nem bízott benne.

Elképesztő küzdelem Marseille-ben: Magyarország–Izland 1-1

Magyarország–Izland 1-1 (0-1)

Marseille, Velodrome Stadion, 60 842 néző, v.: Szergej Karaszjov (orosz)
Magyarország: Király – Lang, Guzmics, Juhász (Szalai, 85.), Kádár – Gera – Dzsudzsák, Nagy, Kleinheisler, Stieber (Nikolics, 67.) – Priskin (Böde, 67.)
Izland: Halldorsson - Saevarsson, Sigurdsson, Kári Arnason, Ari – Gudmundsson, G. Sigurdsson, Gunnarsson (Hallfredsson, 67.), Bjarnason – Sigthórsson (Gudjohnsen, 84.), Bödvarsson (Finnbogason, 69.)
gólszerzők: Saevarsson (88., öngól), illetve G. Sigurdsson (40., 11-esből)
sárga lap: Kádár (81.), Kleinheisler (83.), Nagy (91.), illetve Gudmundsson (42.), Finnbogason (75.), Saevarsson (77.)

Mit írjunk az Izland elleni marseille-i meccsről, amit még nem írtunk le mi, vagy nem írt le más? A vonulást a városon keresztül, amivel másnap teli volt a világsajtó? Saint-Étienne-ben a nyakunkba borultak az angol drukkerek, és könnybe lábadt szemmel mondták, hogy

haver, mi még ilyet nem láttunk, ilyen fantasztikus szurkolóitok vannak?

Vagy inkább magát a meccset a napsütötte Velodrome-ban vagy harmincezer magyarral az egyik és tizenötezer izlandival a másik oldalon?

A meccset, ahol a magyar csapat egyetlen pillanatra sem adta fel a harcot, hogy kiegyenlítsen, és azt a hangrobbanást, amit Saeversson öngólja váltott ki?

Vagy inkább azt, amikor jóval éjfél után nem szomjas magyar és izlandi szurkolók tanították egymásnak a másik szurkolói rigmusait, egy, a rolót lehúzni készülő büfés pedig egy

hatalmas tálca szendviccsel

lepte meg a boltja előtt mulatozó magyar drukkereket?

A meccs embere: Nagy Ádám, aki irtózatosan sokat futott, rengeteg labdát szerzett, és adott egy olyan passzt a gól előtt Nikolicsnak, amilyet csak a klasszisok tudnak.

Az Eb legjobb meccse, Lyonban: Magyarország–Portugália 3-3

Magyarország–Portugália 3-3 (1-1)

Lyon, Stade de Lyon, V: Martin Atkinson (angol)
Magyarország: Király – Lang, Juhász, Guzmics, Korhut – Pintér, Elek – Lovrencsics (Stieber, 83.), Gera (Bese, 46.), Dzsudzsák - Szalai (Németh, 70.)
Portugália: Rui Patrício – Vieirinha, Pepe, Ricardo Carvalho, Eliseu – André Gomes (Quaresma, 61.), William Carvalho, João Moutinho (Renato Sanchez, 46.), João Mário - Nani (Danilo, 81.), Ronaldo
gól: Gera (19.), Dzsudzsák (47. és 55.), illetve Nani (42.), Ronaldo (50. és 62.)
sárga lap: Guzmics (13.), Juhász (28.), Gera (34.), Dzsudzsák (56.)

Lyonba, a Portugália elleni utolsó csoportmérkőzésre úgy érkezett meg a csapat – és vagy 25 ezer szurkolója – hogy még vereség esetén is csak elképesztő balszerencsével nem juthatunk tovább. Este a pakisztáni giroszos isteni menüjét fogyasztva figyeltük, ahogy a törökök az út közepén bandázva ünneplik a továbbjutást (korai öröm). Majd csak figyeljetek holnap, gondoltuk.

Felforgatott csapattal – a védelemből Fiola és Kádár, a középpályáról Kleinheisler és Nagy Ádám hiányzott – ugyanakkor felszabadultan futottunk ki a pályára, ekkor ugyanis már biztos volt, hogy ott leszünk a nyolcaddöntőben.

Odaát a portugálok teljes fegyverzetben – nekik az „életük” múlt ezen a meccsen,

ha kikapnak, mehetnek nyaralni.

Ebből nem is sülhetett ki más, csak az Eb legjobb meccse: háromszor vezettünk, a portugálok háromszor egyenlítettek.

Cristiano Ronaldót az őrületbe kergettük a pályán, és most is úgy gondoljuk, hogy a portugálok által végül megnyert aranyérem fele a magyar válogatottat illetné, amiért voltunk olyan rendesek, hogy nem rúgtunk nekik egy negyediket is.

A meccs embere: Dzsudzsák Balázs, a csapatkapitány, akinek végre csak elsült kétszer a bal lába, és, aki az egész tornán az egyik vezére volt a csapatnak. És ha megpattant, akkor mi van?

A mese vége: Magyarország–Belgium 0-4

Nyolcaddöntő Toulouse-ban a belgák ellen.

Jók a belgák? Piszkosul jók. Gyorsak? Mint a villám. Jó csapatokban játszanak a játékosaik? A legjobbakban. Akkor? Mit akkor? Kimegyünk, és megrakjuk őket!

Nagyjából ilyen hangulatban várta egy ország a csodával felérő nyolcaddöntőt, ahol Storck nem számíthatott a sérült Kleinheislerre és az osztrákok elleni meccset sérülten befejező Fiolára sem. Nem ezen múlt, hogy kikaptunk, hanem azon, hogy tizenkét napon belül négy kőkemény mérkőzést kellett játszani, és ehhez ez a csapat még nem szokott hozzá. Bár az Eb legnagyobb különbségű vereségét szenvedtük el, de

azt senki nem mondhatja, hogy nem állva haltunk meg,

0-1-nél all-int mondtunk, rámentünk az egyenlítésre, és ez lett a vége. De jobb ez így, mint ha beástuk volna magunkat a tizenhatos elé, és eszetlenül rugdossuk a lelátóra a labdát – így is, úgy is kikaptunk volna.

Összegzés

A magyar válogatottat az Európa-bajnokság második leggyengébb csapatának kiáltották ki a torna előtt. Együttesünk mindenkinek fügét mutatva az Eb egyik kedvence lett. Nézhető, sőt élvezetes meccseket játszottunk, a csoportkörben – holtversenyben Walesszel – a legtöbb gólt rúgtuk. Nem ijedtünk meg senkitől, volt arca a csapatnak, jól felismerhető stílussal futballoztunk, miközben Storck kapitány a válogatottra tökéletesen illeszkedő taktikát dolgozott ki. Ezt rendkívül fegyelmezetten be is tartották a fiúk.

Szurkolók a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságról hazatérő magyar válogatott ünneplésén a fővárosi Hősök terén 2016. június 27-én Fotó: Mudra László – Origo

Minden poszton voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények: a kapuban Király Gábor remekelt, a védelemben tanári módon játszott Kádár Tamás (és olykor Guzmics Richárd is), a középpályán Nagy Ádám, Kleinheisler László és Gera Zoltán nyújtott remek teljesítményt, elöl pedig a támadók tették a dolgukat, azaz gólokat rúgtak, és gólpasszokat adtak.

Az Eb sztárja

Király Gábor, ki más? Kezdetben csak az volt a hír, hogy első mérkőzésén az Eb-k történetének korrekordere lett a maga szerény 40 évével, aztán a szürke mackónadrággal, ezt követően azonban már a védéseivel került be a francia lapokba és az UEFA Eb-összefoglalóiba. És ott volt még ez is.

Bordeaux-ban találkoztunk Dortmundból érkező németekkel, akik Király Gábornak voltak öltözve, majd külföldi újságírók kérdezgették, hogy tényleg negyvenéves, és tényleg egy kimondhatatlan nevű magyar csapatban véd? Király Gábor showman és elnök volt két héten át abban a magyar válogatottban, amelyet az egész ország a szívébe zárt.