Ez a kis, talán említésre se méltó epizód mutatja meg a leginkább, hogy milyen ember volt a Magyar Úszószövetség elnöke. Ha érdeke azt kívánta, engedett. Ha úgy látta, hogy keménynek kell lenni, nem ismert sem Istent, sem embert. Velem ugyan sosem ordított, de ismerek olyanokat, akikkel igen. Ma már legendaszámba mennek azok a történetek, amelyek a zuglói Angol utcában, az egykori Nap TV birodalmában estek meg.
A milliárdos Gyárfás Tamás nem tűrte, hogy egy-egy szobában feleslegesen égjen a villany.
Most, hogy belegondolok, amikor néhányszor az Angol utcai telepre vitt az utam, mindig töksötét folyosón botorkáltam a gazdasági vezető szobája felé. Ott kellett leadni a számlákat.
„1974-ben a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott Radnóti László, akit az akkor még szinte ismeretlen Gyárfás megkeresett. Egy komplett műsorötlettel állt elő, ez volt a Belépés nemcsak tornacipőben” – mesélte el Novotny Zoltán, a Magyar Rádió legendás riportere. „Emlékszem, Egerbe egy négyórás élő műsorra utaztam el.
Az adás előtt sétáltam egyet a városban, amikor szembejött velem Radnóti, aki mellett ott sétált a fiatal Gyárfás. Radnóti mutatott be neki, majd nem sokkal később elindult a műsor, amelynek szerkesztője Radnóti László, a műsorvezetője pedig én voltam. Hogy mit csinált Gyárfás? Ő volt a társszerkesztő, a forgatókönyvíró, a mindenes.
Fiatal kora ellenére nagyon jól szerkesztett, és buldogként tört előre.
Az adás amúgy egy játékos sportvetélkedő volt. A huszonötödik műsor után Radnóti és Gyárfás Sportérdemérem kitüntetést kapott, majd Radnóti kiszállt a műsorból. Gyárfás lett a szerkesztő, én meg maradtam a műsorvezető, de Tamás is gyakran készített az adásban riportokat. Emlékszem, volt, hogy összevesztünk, mert alapvetően másképpen láttunk bizonyos dolgokat. De a műsor sikeres volt, és ebben elvitathatatlan érdemei voltak Gyárfásnak” – mondta Novotny.
„Meg tudom erősíteni Novotny Zoltán szavait, Gyárfás Tamást valóban én hoztam be a magyar elektronikus média világába” – mondta Radnóti László. Radnóti László szerint Gyárfás nagyon szeretett volna megszólalni a Belépés nemcsak tornacipőben műsorában.
Tehetséges újságírónak tartottam. Azt mondtam magamban, miért ne? Ha beszélni akar, beszéljen.
Soha nem felejtem el, hogy az édesapja mennyire hálás volt nekem ezért."
"A későbbiekben Gyárfás szervezési feladatokat is átvett - folytatta Radnóti László. "Ez abból állt, hogy az akkori szocialista Magyarország nagy cégeit megkereste, és rábeszélte őket, hogy támogassák a műsort. Így tudtunk ebben a tömegsporttal foglalkozó adásban jelentős nyereményeket felajánlani.
Gyárfás amúgy olyan ember volt, akit, ha kidobtak az ajtón, bemászott az ablakon.
Amit el akart érni, azt elérte. Azon persze lehetett vitatkozni, hogy a célhoz vezető módszerei milyenek voltak. Ha megengedőbb vagyok, azt mondom, hogy esetében is a cél szentesítette az eszközt. Ha szigorúbb, akkor azt gondolom, hogy Gyugyó (a szakmában így neveztük őt) módszerei visszataszítóan erőszakosak voltak. Egy volt kollégám sokszor mondta róla, hogy Gyárfás a taposógép és önkaser keveréke. Találó jellemzés.
Azt azonban nehéz lenne elvitatni, hogy az úszásért rengeteget tett.
Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam azon, mi, vagy ki okozta a bukását? Az egyszerű válasz az, hogy Hosszú Katinka amerikai férje, Shane Tusup. Ő volt az, aki addig-addig piszkálta a feleségét, hogy Hosszú beleállt a Gyárfás elleni harcba."
"Tusup magyarországi megjelenésével idehaza felerősödött az addig szinte ismeretlen merkantilmentalitás. Ez egy olyan pénzcentrikus szemlélet, amely mások kárára valósul meg.
Ez kezdte el bomlasztani az egész addig felépített rendszert, Gyárfás világát.
Vállalom, hogy ha nincs Shane Tusup, akkor Hosszú Katinka szinte biztosan nem lett volna háromszoros olimpiai bajnok. A kérdés csak az, hogy ezen az áron szükségünk van-e ezekre a sikerekre. Gyárfás azt nem ismerte fel, hogy Tusup pontosan ugyanazt a stílust képviselte, mint ő. Ez lett a veszte" - fejezte be Radnóti László.
Hogyan is fogalmazott Radnóti László? „Módszerei visszataszítóan erőszakosak voltak.” Vagy éppen meghökkentőek. Ma már szinte feledésbe merül az az 1990-es eset, amely a Sport Plusz című újsághoz kapcsolódik, aminek akkor Gyárfás volt a főszerkesztője. A „próbabunda” elnevezésű akció abban az évben óriási megdöbbenést váltott ki. (Ne feledjük, egy évvel voltunk a rendszerváltás után.) A Sport Plusz akkori két ifjú munkatársa, Kutasi Róbert és Jónás József magukat megvesztegetőknek álcázva megpróbálta bundázásra bírni a Csepel egyik játékosát, dr. Szieben Lászlót. Innentől kezdve adjuk át a szót a Csepel akkori kapusának.
A többször megtett és egyre növekvő összegű bundaajánlatra igent mondtam, és találkozóra hívtam őket a Haladás–Csepel mérkőzés előtt.
Miközben a csapattal Csepelről Szombathelyre utaztunk, a veszprémi ebéd közben megszerveztem a rendőrség közreműködését az ajánlattevők lekapcsolására. Amikor a rendőrség rajtaütésszerűen közbelépett, és a két ajánlattevő bilincsbe verve feküdt a mosdóban, kiderült, hogy az újságírók a sporthetilap nevében jártak el, szerkesztőségi iránymutatás szerint.”
Az ügy a Magyar Újságírók Szövetségének etikai bizottsága elé került. A Feledy Péter, Németh Péter és Földes Anna alkotta testület mind Gyárfást, mind a lap akkori szerkesztőségvezetőjét, Bocsák Miklóst a „vádlottak padjára” ültette. Bocsák akkor minden fórumon kijelentette, hogy nem Gyárfás Tamás volt az ötletgazda.
Olyannyira nem, hogy a kérdéses időpontban Gyárfás nem is tartózkodott az országban.
A hosszasan elhúzódó ügy végére a Feledy Péter vezette bizottság úgy tett pontot, hogy Bocsák és Gyárfás MUOSZ-tagságának ideiglenes felfüggesztését javasolták, amelyet egy másik, 21 tagú testület hagyott jóvá. A verdikt elrendelte, hogy Bocsák és Gyárfás haladéktalanul adja le MUOSZ-igazolványát, és a megvesztegetési kísérletben részt vevők ellen hozott határozatot szinte valamennyi sajtótermékben közzétették. A magyar sajtó nem is volt visszafogott – nem volt olyan lap, amely ne a címoldalán hozta volna az ítéletet.
„Megemelem a kalapom a munkabírása, a szervezőkészsége és a kitartása előtt, de a kutyámat nem bíznám rá” – ezt már egy másik volt kollégája mondta Gyárfásról. Ennél nem is akart többet közölni velem, mert szerinte ebben a mondatban minden benne volt.
Kutyás hasonlattal előrukkoló informátorom aztán tőlem kérdezte, hogy szerintem mi volt a baj a sportvezetővel? Majd így folytatta: „Nem hiszem, hogy sok olyan ember lehet ebben az országban, aki szereti őt” – folytatta ekkor. „Ő is furcsán kedvelhetett embereket.
Akkor lehetett valakivel igazán jóban, ha az érdeke úgy kívánta.
Ha pedig már nem kívánta úgy, akkor az addigi »barátot« indexre tette. Ez azonban nem azt jelentette, hogy az illetőt bántotta volna, csak nem foglalkozott vele. Ha később szüksége volt rá, újra elővette.”
Gyárfást az sem zavarta, ha egy-egy sikertelen akciója (ezekből nem volt sok) után ott kellett folytatnia a munkáját, ahol alapvető változtatásokat akart véghezvinni. Így szemrebbenés nélkül alelnöke maradt annak a testületnek is, amelyet ő maga akart szétrobbantani. Az idén 10 éves történetet Kovács Tamás, a MOB egykori sportigazgatója idézte fel.
2006-ban a MOB rendkívüli tisztújítását megelőző közgyűlésén már lehetett látni, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök támogatásával, Gyárfás vezetésével megkezdődött a szervezkedés Schmitt Pál akkori elnök megbuktatására.
Ezen a közgyűlésen éppen a költségvetést tárgyaltuk, gyakorlatilag senki nem figyelt az előadóra, amikor szót kértem, és ezt mondtam: »Hölgyeim és uraim! Nem veszik észre, hogy itt Schmitt Pál megbuktatására készülnek?« Óriási csend lett, majd a szünetben Gyárfás Tamás odajött hozzám, és azt kérte, mondjam meg neki, hogy ki akarja Palit megbuktatni.”
Pedig Gyárfás Tamás valóban ezen mesterkedett. 2006 szeptemberében élére állt annak a kezdeményezésnek, amely szerette volna az akkor 17 éve regnáló Schmitt Pált a MOB éléről eltávolítani. Gyárfás tálán túlságosan is magabiztos volt, amikor azt hitte, hogy a küldöttek többsége felsorakozik mögé. 2006. augusztus 21-én a következőt írta levelében. „Úgy gondoltam, hogy a 17 év óta elnök Schmitt Pál örökös tiszteletbeli elnökként, NOB-tagként a Magyar Olimpiai Bizottságért változatlanul nagyon sokat tehet. Fontos nemzetközi munkáját tiszteletben tartva, azt akartam, hogy – Schmitt Pállal összhangban – itthon a MOB-ot egy operatív ember vezesse.
Látva a hatalmas erőfeszítéseket, a növekvő szembenállást, szembesülnöm kell azzal, hogy a magyar sport számos nagy egyénisége nem akarja a változást.
Nem szándékom, hogy az egyik tábor kis- vagy nagy különbséggel a másik fölébe kerekedjen. Egy egészséges légkörű megállapodásban bíztam, ennek elősegítése érdekében vállaltam szerepet. Azt hittem, hogy Schmitt Pál hasonlóképpen gondolkodik. Nem kívántam őt megsérteni, nem akarok vele szembe kerülni. Ha a MOB, a magyar sport érdekeit az szolgálja, hogy a jelen állapotokat konzerváljuk, tudomásul veszem.”
Az események tehát másképpen alakultak, de a történet eljutott a rendkívüli közgyűlésig és a szavazásig. Annak ellenére, hogy a magyar sportéletet rendkívül megosztotta a Gyárfás vezette mesterkedés, majdnem sikerült keresztülvinnie tervét. Ha nincs Nébald György és Szekeres Imre (utóbbi a Magyar Triatlonszövetség elnökeként ült a MOB-ban), akkor Schmitt Pál megbukik. Ám a Magyar Olimpiai Bizottság rendkívüli közgyűlése – igaz, nem mindennapi módon, de – megerősítette Schmittet tisztségében. Amikor szavazásra került a sor, a küldötteknek a következő kérdésre kellett válaszolniuk: „Akarja-e ön dr. Schmitt Pál MOB-elnöki tisztségéből történő visszahívását?” A Magyar Nemzet helyszínen tartózkodó tudósítója, Novák Miklós a következőt írta: „Az első szavazás eredménye 66 igen, 61 nem, 3 tartózkodás volt, ez összesen 130 szavazat. A 66 igen pedig éppen egyenlő az ötven százalék (65) plusz egy szavazattal.
Schmitt Pált eszerint tehát leváltotta tisztségéből a közgyűlés.
Ám többen – így például Nébald György, Szekeres Imre – jelezték, hogy nem működött a gépük.
A szavazás megmagyarázhatatlanul körülményes lebonyolítását az is érzékelteti, hogy az újraszámlálás során kiderült: 136 gépet osztottak ki, ehhez képest a következő próbaszavazáskor már 140-en jelentkeztek be. Mivel Schmitt sorsa csak egy szavazaton múlt, a közgyűlés Gémesi György javaslatára úgy döntött, hogy visszatér a hagyományos, papíron történő szavazásra.
Ennek eredménye azt hozta, hogy továbbra is Schmitt Pál marad a MOB elnöke.
A kérdésre 69-en szavaztak igennel, ugyanennyien nemmel, hárman tartózkodtak. Schmitt leváltása két vokson múlott, ahhoz ugyanis 71 igenre lett volna szükség.”
Gyárfás Tamás terve tehát elbukott. Ekkor megtehette volna, hogy lemond a MOB-alelnöki tisztségéről, ám őt egyáltalán nem ilyen fából faragták. Tíz év elteltével beszélgettem erről a Magyar Olimpiai Bizottság akkori egyik elnökségi tagjával. A nevét nem vállaló, a MOB-tól azóta távolabb került sportvezető azt mondta, hogy az ominózus rendkívüli közgyűlés után Gyárfás ugyanúgy eljárt a MOB elnökségi üléseire, mint annak előtte.
A lemondás fel sem vetődött benne.
Ám az is biztos, hogy a közte és a Schmitt Pál között meglévő addig sem túlságosan baráti viszony cseppet sem javult Gyárfás veresége után.
Ha pedig már a barátság került szóba. Meglepetésként hatott számomra egy olyan ember véleménye, aki hosszú ideig dolgozott vele a szövetségben. Nemcsak az hökkentett meg, hogy nem vállalta a nevét, hanem az is, hogy az illető a barátjának nevezte magát. Azt mondta: „Gyárfás Tamást én valóban a barátomnak tartom. Büszke vagyok arra, hogy ismerem. Amikor novemberben a Hosszú Katinka-ügy újra kipattant, már nagyon aggódtam érte. A lemondása előtti napon egy SMS-t küldtem neki, és annyit írtam, hogy vigyázzon magára és az egészségére. Nagyon féltem őt.”
Ez a megnyilvánulás azért is érdekes, mert a témában folytatott beszélgetések során szinte mindenki úgy fogalmazott, hogy Gyárfásnak talán barátai sincsenek. Legfeljebb érdekkapcsolatai, ami nem ugyanaz. Éppen ezért kérdeztem meg Gyárfástól azt, hogy maradt-e a köreiben olyan ember, akire a számára válságos helyzetben számíthat. Ezt a kérdést abban az interjúban tettem fel neki, amely végül nem látott napvilágot. Gyárfás Tamás november 30-i lemondása előtt írásban felelt az Origo kérdéseire.
A nyilatkozatot megjelenés előtt visszavonta.
A barátságra vonatkozó kérdésre úgy reagált, hogy még ebben a helyzetben is maradtak olyan emberek, akikre biztosan számíthat. Egyben azt is jelezte, hogy egy ilyen eset kapcsán sok minden letisztul, és nagy meglepetés nem érte.
Meglepetés a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének egykori főtitkárát, Horváth Frigyest sem érte 1993-ban. Ez volt az az év, amikor Gyárfás a Magyar Úszószövetség elnöke lett. Gyárfásnak már korábban nagy álma volt, hogy valamelyik sportági szakszövetség élére kerüljön.
Az úszás előtt a kosárlabdázóknál próbálkozott – nem is teljesen sikertelenül.
Olyannyira nem, hogy a MKOSZ alelnöki tisztségét is betöltötte. Az a hihetetlen meggyőző erő, amellyel Gyárfás már fiatalkorában is rendelkezett, hasznos volt a magyar kosárlabdasportnak.
Érdemes azt az epizódot felidézni, amikor az MKOSZ nagyon szerette volna megrendezni az 1992-es férfi ifjúsági Európa-bajnokságot. A magyar szövetség korábban felnőtt női Európa-bajnokságnak és ifjúsági női Eb-nek otthont adott már, éppen ezért lett volna jó a férfi ifi Eb rendezésének elnyerése. Gyárfás Tamás és Horváth Frigyes ezért utazott el Helsinkibe, hogy a FIBA Europe ottani ülésén a rendezési jogot megszerezze. „Nagyon komoly ellenfeleink voltak, hiszen többek között a spanyolok és a németek is szerették volna magukénak megszerezni az ifi Eb-t – mesélte Horváth. - Amikor leszálltunk Helsinkiben, a repülőtéren összetalálkoztunk a FIBA egyik tagjával.
Gyárfás odalépett hozzá, és azt mondta, a magyarok szeretnék megkapni az ifi Európa-bajnokságot, és mi képesek vagyunk a rendezésre.
Az illető csak nézett. A következő napokban Gyárfás szinte reggeltől estig a sportdiplomatákat győzködte. A szavazás reggelén odajött hozzám Boriszlav Sztankovics, a FIBA akkori főtitkára.
Azt mondta, Frigyes, tietek a női ifi Eb. Köszönöm – feleltem, de mi a férfit szeretnénk. Elkezdődött az ülés. Egyszer csak azt látom, hogy az összes pályázó ellenfelünk visszalépett. Miénk lett a torna lebonyolítási joga. Ránéztem Gyárfásra, ő csak mosolygott.”
Gyárfás Tamás persze nem érte be ennyivel. Ő mindenképpen feljebb szeretett volna jutni a ranglétrán. Pedig a magyar szövetség ahhoz is hozzásegítette, hogy a FIBA magazinját is ő szerkeszthesse. Horváth Frigyes szerint Gyárfás személye nagyon megosztotta a magyar kosárlabda-társadalmat. Azt mondta:
A kosárlabdasportban Gyárfás Tamás szintén nagyon vitatott személyiség volt, a cikkei sok embert frusztráltak.
Vilmos Endre, az MKOSZ akkori elnöke megkérdezte tőlem, hogy miért kell nekünk Gyárfás Tamás? Én akkor azt feleltem, hogy azért, mert ha Gyárfás körön kívül van, sokat árthat nekünk, a sportág egyik vezetőjeként pedig sok olyan dolgot tehet a fejlesztés érdekében, amelyre más nem lenne képes.
A vele közösen megvalósított események megrendezése később igazolták az akkori elképzeléseimet. Én sem barátja, sem ellensége nem voltam Gyárfásnak. Ugyanúgy viszonyultam hozzá, mint ő hozzám, igyekeztünk a magunk – esetemben a kosárlabdasport – számára az érzelmek kizárásával hasznossá tenni a másikat. Csak azért segítettük őt, hogy ő minél hasznosabb lehessen a magyar kosárlabdasport számára.
Egyszer aztán megkérdezte tőlem, hogy szerintem van-e arra esélye, hogy ő az MKOSZ elnöke legyen? Azt feleltem, hogy nincs.
Tudomásul vette. Nem sokkal később pedig a Magyar Úszószövetség első embere lett.”
A közel egy éve tartó Hosszú Katinka kontra Gyárfás Tamás ütközetben jó néhány alkalommal előkerült az az érv, amely úgy szólt, hogy az üzletember nélkül a magyar úszósport mára halott lenne.
Tény, hogy Gyárfás – részben a saját előrejutása érdekében – rendkívül sokat áldozott a magyar úszósportra.
Ugyanakkor az igazi aranykor mégsem az ő nevéhez fűződik. Ha csak az olimpiai szerepléseket nézzük, akkor az 1988-as szöuli játékokon Darnyi Tamás, Szabó József és Egerszegi Krisztina révén négy magyar aranyérem született, míg négy évvel később, 1992-ben Barcelonában Darnyi és Egerszegi összesen öt aranyérmet úszott össze.
1996–2016 között egyszer sem rendeztek olyan olimpiát, ahol az úszók ennyire sikeresek lettek volna. 1996-ban három, 2000-ben egy aranyat nyertek a magyar úszók, majd két olyan olimpia következett (2004, 2008), amikor nem állhatott fel a dobogó tetejére magyar versenyző az olimpiai uszodában.
2012-ben Gyurta Dániel szakította meg ezt a sorozatot, majd 2016-ban jött Hosszú Katinka a maga három aranyával.
Utóbbihoz Gyárfásnak és az általa vezetett szövetségnek már kevesebb köze volt, mint bármelyik előzőhöz. Hiszen Hosszú a közvetlen olimpiai felkészülését gyakorlatilag magánzóként végezte.
A Hosszú–Tusup magyar–amerikai álompár gyakorlatilag szóba sem állt Gyárfással, akit az sem tölthetett el jó érzéssel, hogy az olimpiai úszóversenyek végén Orbán Viktor miniszterelnök hatszemközt beszélgetett Hosszú Katinkával és Shane Tusuppal. Egyes hírek szerint ekkor merült fel először egy olyan úszóakadémiának az ötlete, amelyet a későbbiekben a Tusup-házaspár irányíthat majd.
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy az 1993–2016 közötti 23 évben olimpiai bajnoki címet szerzett magyar úszók közül miért éppen Hosszú Katinka vette fel a harcot Gyárfással szemben. Darnyi Tamás több mint két évtizede nem áll szóba a magyar sajtóval, ezért arra sem volt senkinek esélye, hogy ebben az ügyben megszólaltassa. Ez persze nem azt jelenti, hogy Darnyi az utóbbi években tétlenül nézte volna az eseményeket.
Olyannyira nem, hogy 2006-ban, amikor Gyárfás támadást indított Schmitt Pál ellen, Darnyi a Magyar Úszószövetség egyik alelnökeként aláírta azt a levelet, amelyben neves úszók és edzők hitet tettek Schmitt Pál mellett.
A levél alján ott volt Egerszegi Krisztina neve is.
Az ötszörös olimpiai bajnok úszónőről sem lehet azt elmondani, hogy hetente nyilatkozna. Véleménye ezzel együtt mindenképpen érdekes lenne, bár ne feledjük, hogy az idén tavasszal kipattant Kiss László-féle nemierőszak-ügyben sem mondott semmit. Kovács Ágnesről szintén túlzás lenne azt állítani, hogy harcias típus lenne. Pedig ha valaki, akkor ő egészen biztosan nem felejti el azt a meghurcoltatást, amely a 2007-es különös doppingesetét kísérte.
Rózsa Norbert és Czene Attila közül utóbbi hallatta hangját, akkor, amikor Hosszú Katinka a háború harmadik felvonásának első lövését leadta. Hosszú mögé ekkor sorakoztak fel a jelenkor sikeres úszói, és ekkor úszott be a képbe Czene, aki kemény, markáns véleményt fogalmazott meg.
Kérdés persze az ő személyével kapcsolatban is bőven akadt, hiszen 2010. június 2-tól 2012 októberéig a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sportügyekért felelős államtitkára volt. Mégsem emlékezhetünk arra, hogy ebben az időszakban Czene bármilyen komoly konfliktusba került volna Gyárfással. Van még egy olimpiai bajnok, aki ugyan nem Gyárfás elnöksége alatt nyert, mégis, nagyon komoly vádakkal illette a sportvezetőt.
Szabó Józsefről van szó, aki azzal vádolta meg a MÚSZ elnökét, hogy százmilliókat vett el magának a szponzori támogatásokból.
Szabó – Darnyihoz hasonlóan – 1993–2000 között szintén alelnöke volt a Magyar Úszószövetségnek. Akkor azonban nem állt elő a mostanihoz hasonló nyilatkozatokkal. Hogy miért? Szabó József mostani megnyilvánulásában azt mondta, hogy az elnökségben mindenki tartott Gyárfástól, ezért nem mert senki sem szólni. London olimpiai bajnoka, Gyurta Dániel viszont már csatlakozott a Gyárfás elleni harc szereplőihez.
Igaz, az ő szerepét némileg árnyalja az a tény, hogy az idei nyári olimpián jóval a várakozások alatt szerepelt. Gyurta Dánielt amúgy sokan Gyárfás egyik megmentőjének tekintették azzal, hogy a versenyző a 2012-es londoni olimpián győzni tudott. Beszélgetőpartnereim közül többen hívták fel a figyelmet arra, hogy Athénban és Pekingben egyetlen magyar úszó sem nyert olimpiát, három egymás követő, úszóarany nélküli ötkarikás eseményt pedig már nehezen lehetett volna megmagyarázni. Azzal, hogy Gyurta a brit fővárosban győzni tudott, Gyárfás kissé ingadozó székét újra stabilizálta.
Hiszen azt mindenki tudja, hogy a végletekig olimpiacentrikus Magyarországon csak az olimpiai arany számít.
Minden más csak másodlagos.
A versenyzők közül a legkényesebb helyzetbe Cseh László lavírozta magát. Ő ugyan nem nyert olimpiát, de a közvélemény szinte már olimpiai bajnokként könyvelte el. Azzal, hogy Cseh László beült a MÚSZ elnökségébe, akarva-akaratlanul, de saját sakkfiguráját Gyárfás oldalán tette le a táblára.
Könnyen elképzelhető, hogy Cseh Lacinak is megvan a véleménye a történtekről, de jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy kommunikálja is.
Maradt tehát Hosszú Katinka.
Aki rengeteget kockáztatott. Hiszen a harcot akkor kezdte el, amikor még nem volt olimpiai bajnok. Mindezt azonban azért is tehette meg, mert ő és férje, Shane Tusup nem függött senkitől. Sem a szövetségtől, sem pedig annak elnökétől, Gyárfás Tamástól.
Gyárfás Tamás egy-egy különös pillanatában hajlamos volt elismerni azt, hogy magát rendkívül kemény embernek tartja. Mások barterkirálynak hívták. Szintén legendás az a történet, hogy a Nap TV műsoraiban pontosan követni lehetett a házának építését.
Amikor a műsorban a csempereklámok mentek, akkor készült a fürdőszobája.
Amikor a cserepek voltak műsoron, akkor a tető. Legalábbis ezt állították azok, akik a közvetlen környezetében dolgoztak. „Erre csak azt mondom, hogy ennyi idő után már nem tisztességes ezzel előhozakodni” – felelte kérdésemre egy korábbi munkatársa. „Tessék bekapcsolni az ATV-t, ott a mai napig futnak ezek a csempereklámok.
Azt talán már nem teszik hozzá, hogy »meghitt ragyogás«. Most akkor kezdjünk el azon lamentálni, hogy abban a tévében éppen kinek épül a fürdőszobája?”
Gyárfással kapcsolatban többször felmerült a találgatás, hogy volt-e bármilyen köze Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolásához. Gyárfás minden alkalommal hangsúlyozta, hogy a közte és Fenyő János közötti konfliktusok 1998 elejére rendeződtek. Hivatalosan soha senki nem vádolta meg Gyárfást, hogy bármi köze lenne a Fenyő meggyilkolásához, az üggyel kapcsolatban a személyét érintő pletykákat nagyon nehezen viselte.
Gyárfás Tamás nemcsak az üzleti életben, hanem az emberek meggyőzésében vagy is rendkívüli képességekkel rendelkezett. „Soha nem felejtem el, amikor a kilencvenes években interjút készítettem az egyik legprofibb magyar sportolóval" – idézte fel emlékeit egy ma is a szakmában dolgozó kollégája. "Kétoldalas beszélgetést írtam, vittem Gyárfásnak a Sport Pluszba. Az interjúban a sportoló azt is megemlítette, hogy egyszer az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta. Ez benne volt az írásban, de nem ez volt a cikk címe. Gyárfás elolvasta az anyagot, majd szemrebbenés nélkül átírta a címet arra, hogy a sportoló öngyilkos akart lenni. A cikk főszereplőjének akkori párja persze hallani sem akart erről.
Gyárfás az orrom előtt hívta fel, és addig győzködte, míg az addig erősen tiltakozó ember beadta a derekát.
Ha nem a szemem előtt zajlik mindez, el sem hiszem.”
Gyárfás Tamás olyan ember, aki nehezen tűri a kudarcot. Televíziós újságíróként minden egyes mondatra volt viszontválasza, ha kellett, csípőből tüzelt, és nem kért segítséget senkitől, ha valakit a kamerák kereszttüzében kellett darabokra cincálni. A magyar sportélet szereplői szinte rettegve várták, ha Gyárfás a Nap TV reggeli adásaiban nekilátott a kérdezésnek.
„A kilencvenes években történt, amikor a vívók szövetségi kapitánya voltam, behívott a Napkelte műsorába” – idézte fel újabb emlékeit Kovács Tamás, a MOB egykori sportigazgatója. „Abból az apropóból mentem be a tévébe, hogy a világbajnokságról hazajöttünk, és éppen akkor érte el a magyar vívósport az egyik legnagyobb eredményét: 7 érmet, közte 3 aranyat nyertünk.
A beszélgetés a gratulációjával kezdődött, majd mindenáron abba az irányba próbálta terelni a diskurzust, hogy az egyik, előzetesen esélyes versenyző miért esett ki a vébén.
Csak mondta, mondta, én pedig elköszöntem, felálltam, és adás közben kijöttem a stúdióból.
Az üres székemet mutatták fél percig, gondolom, még Gyárfás Tamást is meglepte a kivonulásom.”
Mert hiába volt ő a producer, a médiamágnás, a minden, valamilyen oknál fogva görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket az interjúkat ő készítse el. Egyes emberekkel vívott szócsatái máig is emlékezetesek.
A labdarúgó-szövetségi kapitányként dolgozó Mészöly Kálmán többször állt fel lila fejjel a Gyárfással való beszélgetések után.
A szakmában mosolygós gyilkosként emlegetett Gyárfás egészen kiemelkedő kommunikációs és debattőri képességekkel rendelkezett.
Szegény riportalanyainak elég volt egyetlen rosszul sikerült félmondat vagy szó, hogy a fejük fölött héjaként köröző Gyárfás azonnal lecsaphasson, és onnantól kezdve nem volt menekvés. Ugyanakkor, ha ő kapott pofonokat, azt nagyon nehezen viselte. Az egyik ilyen pofon a saját „gyerekének” tekintett, a Magyar Olimpiai Bizottság gondozásában kiadott sportévkönyvekhez kapcsolódik.
2014-ben ugyanis elvették tőle ennek a könyvnek a szerkesztését. A kiadvány története sokak előtt ismert. Az ügy szálai az 1984-es, Los Angelesben megrendezett olimpiáig nyúlnak vissza. Ezen az olimpián a magyar sportolók ugyan nem vettek részt, de jó néhány sportújságíró kiutazhatott a kaliforniai városba. Nem elhanyagolható mellékszála a történetnek az, hogyan kerülhetett ki Los Angelesbe az akkor még csak 35 éves Gyárfás Tamás.
A hivatalos történet szerint nagy szerencséje volt. A Nemzetközi Kosárlabda-szövetségben dolgozva került kapcsolatba az amerikai Sports Illustrated című lappal, amely arra kérte őt, hogy írjon cikkeket a Los Angelesbe érkező szocialista országbeli sportolókról. A feladat végrehajtására Gyárfás az Egyesült Államokba ment, így ott érte a hír, hogy a magyar versenyzők – csatlakozva a Szovjetunióból induló bojkotthoz – nem vesznek részt az olimpián. A Népsport főszerkesztője, Varga József viszont úgy gondolta, ha már Gyárfás úgyis kint van Amerikában, legyen az olimpia egyik tudósítója. Az is tény, hogy az akkori pártállam engedélye nélkül nehéz volt több hónapra az Egyesült Államokba utazni - ehhez többnyire nagyon megbízhatónak kellett lenni.
A kaliforniai városban pattant ki Gyárfás fejéből, hogy csodálatos kivitelű könyvben kellene megjelentetni a történteket. (Itt ismerkedett meg a Szaknévsoros Bodnár Györggyel is, ez az ismeretség alapjaiban hatott Gyárfás további pályafutására.) A Népsport főszerkesztője, Varga József szintén az ügy mögé állt.
A kiadvány elkészült, de a könyvet végül az akkori pártvezetés bezúzatta.
Varga Józsefet 1985 tavaszán pártfegyelmivel távolították el a Népsport éléről. Ugyancsak fegyelmit kapott a könyv ötletét szintén támogató Békesi László, akit felállítottak az MSZMP pártbizottsági titkári székéből. A 100 ezer példányban kinyomtatott könyv soha nem jutott el az olvasókhoz.
1988-ban már más szelek fújtak Magyarországon. Gyárfás Tamás újra elővette az ötletet, így a szöuli olimpia évében jelenhetett meg a Sport 1988 című kiadvány, amely azóta minden év végén elkészül.
2010-ig Gyárfás és a MOB kapcsolata töretlen volt ebben.
Ami azért érdekes, mert a korábban már említett, 2006-os szervezkedése után sem vették el tőle ezt a feladatot. A 2010-es kormányváltással azonban Gyárfás helyzete is megváltozott. A Magyar Olimpiai Bizottságban is érezték, hogy üdvös lenne megszabadulni Gyárfástól.
Így 2011-ben – hosszas vita után – a könyvet nem Gyárfás Tamás, hanem az a Bocsák Miklós szerkesztette, akivel Gyárfás korábban nagyon hosszú ideig dolgozott együtt a Sport Plusz (Foci) szerkesztőségében. Ilyenre – mármint, hogy Gyárfás kezéből kikerüljön ennek a könyvnek a szerkesztése – korábban nem volt példa. Az utolsó utáni pillanatban, rohamtempóban elkészült sportkönyv színvonala viszont alaposan elmaradt attól, ami korábban ennek a sorozatnak a köteteit jellemezte.
Ezért a MOB úgy döntött, hogy 2012-ben újra Gyárfásé lehet ez a feladat.
A londoni olimpia sikereiről tehát már ismét a Gyárfás által szerkesztett könyvből értesülhettek az olvasók. 2013 tavaszán azonban vastagodni kezdtek azok a repedések, amelyek Gyárfás és a MOB között korábban keletkeztek. Az egyik, magát megnevezni nem kívánó beszélgetőpartnerem szerint ezek a konfliktusok leginkább anyagi természetűek voltak. 2013 nyarán Gyárfás írásban lemondott arról, hogy a továbbiakban bármilyen szerepet vállaljon a könyv elkészítésében. Néhány héttel később azonban mindezt visszavonta. Bár a MOB már ekkor átvehette volna a könyv szerkesztését, a 2013-as kiadványt mégis Gyárfás szerkesztette. Utoljára. 2014-től ugyanis a Borkai Zsolt vezette testület saját kezébe vette az irányítást. A Sport 2014, 2015 és 2016 elkészítésében Gyárfás már semmilyen szerepet nem kapott, amit – a hírek szerint – nagyon nehezen viselt. És még valami. Az 1988 és 2010, majd 2012–2013 időszakban Gyárfás a könyv főszerkesztőjeként elérte azt, hogy a magyar sportsajtó szinte a tenyeréből egyen.
A lapokat ő osztotta. Aki bekerült a könyvbe, az örült, aki nem, az mindenképpen szeretett volna ebbe a klubba bejutni. A leginkább azok sértődtek meg, akik kezdetben állandó szerzői voltak az évkönyvnek, majd később kikerültek a társaságból. Tartozom annyival az igazságnak, hogy e cikk írója a kétezres évek második felétől szintén tagja volt a szerzőcsapatnak.
És az is igaz – ez amúgy nagyon jellemző volt Gyárfásra –, hogy a főszerkesztő mindig időben és pontosan fizetett.
Nagyobb megdöbbenést okozott Gyárfás számára a 2006-osnál jóval sikeresebben megrendezett 2010-es budapesti úszó Európa-bajnokságot követő KEHI-vizsgálat. Ez a bomba 2011 februárjában robbant.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata szerint a Magyar Úszószövetség szabálytalanul használta fel a 2010-es, margitszigeti Európa-bajnokság költségvetési támogatását.
A vizsgálat szerint Gyárfás Tamás MÚSZ-elnök és Ruza József, a szövetség főtitkára jogosulatlanul vettek fel juttatásokat az Eb alatt, és a főtitkár harminc százalékkal magasabb összegre tervezte a költségvetést, közel 350 millió forinttal túllépve a reális értéket. Az ellenőrzés során arra jutott a hivatal, hogy a MÚSZ közbeszerzési eljárás nélkül, illetve jogszerűtlenül lefolytatott közbeszerzést követően kötött szerződéseket, indokolatlanul kívánt egyes költségeket elszámolni, valamint csaknem 20 millió forintnyi járulékot nem fizetett be az általa foglalkoztatott emberek után.
Gyárfás Tamás erre így reagált:
A Magyar Úszószövetség elnökségének határozata alapján a szövetség gazdasági tevékenységét, az Eb-t illetően is, az elnökség teljes bizalmát több évtizede maradéktalanul élvező Ruza József főtitkár tartotta kézben.
A testület tőle azt a tájékoztatást kapta, hogy az ügyvitel teljes mértékben szabályszerű volt az összes kifizetésre vonatkozóan. A főtitkár az elnökséggel azt közölte: az előzetes kalkulációt a korábbi, 2006-os budapesti úszó-Eb alapján készítette el, amikor egyébként nem a MÚSZ, hanem az akkori sportvezetés intézte a gazdasági ügyeket. A KEHI eddig nem küldte el a MÚSZ-nak a vizsgálatok eredményét, így nehéz bármilyen módon is véleményt alkotni azok eredményéről.”
A 2011 júliusában lezárult KEHI-vizsgálat jelentése szerint a MÚSZ által kötött megbízási és vállalkozási szerződések elszámolása akkor részben még nem történt meg, 75,5 millió forinttal tartozott a szövetség. A fizetési felszólítások beérkezése után az elszámoltatási kormánybiztos arra szólította fel Gyárfás Tamás MÚSZ-elnököt, hogy a szövetség mielőbb rendezze tartozásait. A tájékoztatás szerint Gyárfás Tamás május 30-án igazolta, hogy megfizette a MÚSZ még fennálló tartozásait.
Ezek a pofonok sem rendítették meg. Sőt, a Hosszú Katinka által indított támadássorozat első és második felvonását is átvészelte. Ahogy a Kiss László és két társa által 1961-ben elkövetett nemi erőszak miatt 55 évvel később kirobbant botrányt is megúszta.
Pedig az ehhez kapcsolódó megnyilvánulásai miatt már szinte nem volt olyan ember, aki kiállt volna mellette.
Mivel a riói olimpia megnyitója vészesen közeledett, senki nem mert berendezkedni egy elhúzódó háborúra. Ugyanakkor 2016 tavaszán történt magánbeszélgetésekben többen megfogalmazták, hogy mire a falevelek lehullanak, már nem Gyárfás Tamásnak hívják a Magyar Úszószövetség elnökét.
1914 nyarán Vilmos császár ugyanezeket a szavakat használva fejezte ki abbéli reményét, hogy győztes katonái hamarosan otthon lesznek. A német uralkodó tévedett, az első világháború közel négy éven át tartott. Gyárfásnak azonban nem maradt ennyi ideje.
A végsőkig kitartó sportvezető november 30-án, szerdán reggel a Magyar Távirati Irodához elküldött közleményében bejelentette lemondását.
Majd ma délelőtt a Magyar Úszószövetség elnökségi ülésén hivatalosan is közölte, hogy távozik posztjáról. Ám 2017. január 8-ig, a szövetség közgyűléséig a helyén marad. Így döntött a MÚSZ elnöksége. A helyzetet jól jellemző adalék, hogy az elnökségből senki nem mondott le. Miként érdekes az a mondat is, amelyet Gyárfás a december 14-én megtartott sajtótájékoztatóján mondott. Amikor arról kérdezték, jelöltetné-e magát újra, így felelt:
Nem én döntök ebben, hanem a közgyűlés. Van egy jelölőbizottság, amely meghallgatja a MÚSZ tagjait. Ha 118 ember ugyanazt akarja, az elgondolkodtató, ha te meg én, akkor nincs értelme erről beszélni.
(Cikkünk megírásához forrásként felhasználtuk az Origo a témában megjelent cikkeit, a Sport 1990 könyvet és a Magyar Nemzetben 2006 szeptemberében Novák Miklós által jegyzett tudósítást.)
