Az Alabama és a Clemson játssza az egyetemi futball nagydöntőjét

A Washington Huskies tisztességesen helytállt az Alabamával szemben, a Clemson Tigers viszont lenullázta az Ohio State Buckeyest, így a tavalyihoz hasonlóan megint Alabama-Clemson-döntő jön. Ez történt az egyetemi amerikaifutball szilveszteri meccsein.

„Ha dobálni akarod a labdát, menj baseballozni. A fociban futunk a labdával!" – szokták mondogatni a déli államok futballedzői, és az Alabama Crimson Tide ezt az évek során tökéletesen magáévá is tette. Olyan running backek kerültek ki a csapatból, mint Mark Ingram (most New Orleans Saints), Eddie Lacy (Green Bay Packers), vagy a tavalyi Heisman-győztes, Derrick Henry, aki ettől az évtől már a Tennesse Titansben játszik.

Az izomból és agyból egyszerre dolgozó alabamai futók sorát Bo Scarborough folytatja, aki ezen az estén 180 yardot és két touchdownt szerzett. Az egyiket rögtön az első félidőben, és ezzel egyenlített ki a 'Bama a Washington Huskies ellen. Bo Scarborough-t nem tudta megállítani a Washington-védelem

A 24-7-es végeredmény lehetett volna sokkal rosszabb a Huskies részéről, hiszen ha a washingtoni védelem nem teszi bele a szívét-lelkét a játékba, és nem teljesít erőn felül az alabamai támadások megállításával, akkor ez a meccs könnyen lehetett volna egy történelmi mészárlás is.

A kőkemény védelem, a déli futball másik alapeleme viszont az Alabamánál is megvolt, így Jake Browning Huskies-irányítónak a meccset nyitó touchdownja után egyszerűen nem hagyták élni a Tide védői, ennek pedig kőkeményen megfizette az árát:

mindössze 150 passzolt yardig jutott, és kétszer is eladta a labdát.

Az egyik interceptionját Ryan Anderson Alabama-linebacker touchdownra hordta vissza (ez volt a tizenegyedik védelmi touchdownja a Tide-nak), és a Huskies támadói valahol itt törtek össze teljesen: ezek után már végképp nem találták a ritmust.

Jake Browningnak nehéz napja volt

Az Alabama-taktika egyébként annyira futásközpontú volt, hogy Jalen Hurts irányító, aki egyébként egészen jó passzstatisztikákat tudott felmutatni ebben a szezonban (2592 yard, 22 touchdown) is majdnem többet futott, mint passzolt: a földön 50 míg a levegőben mindössze 57 yardot szerzett. A Washington védelme pedig, miután a támadók folyamatosan időnek előtte kényszerültek lejönni a pályáról, egyre inkább elfáradt, így pedig egy pont nélküli harmadik negyed után a negyedikben jöhetett ismét Bo Scarborough, hogy egy parádés, 68 yardos futott touchdownnal állítsa be a végeredményt.

A Clemsonnak van keresnivalója

Sokan megkérdőjelezték a Clemson rájátszásba jutását a Big 10-döntőt nyerő, és a playoff-résztvevő Ohio State Buckeyest is elintéző Penn State Nittany Lions helyett, a csapat viszont az elődöntőként funkionáló Orange Bowlon megmutatta, hogy igenis van keresnivalója.

Noha mindenki ezt a meccset várta szorosabbnak, a Clemson lenullázta a papíron esélyesebbnek tartott Buckeyest.

Az ohióiaknak mindössze két mezőnygól-próbálkozásuk volt, de mindkettő sikertelen, a Clemson-védelem pedig teljesen lenullázta a Buckeyes-irányító JT Barrettet. Barrett csak 127 passzolt yardig jutott, és kétszer dobott interceptiont.

Deshaun Watson ünnepel Forrás: AFP/2016 Getty Images/Norm Hall

Ami még megdöbbentőbb, hogy az irányító, aki a Michigan Wolverines elleni meccsen 125 futott yardig és egy TD-ig jutott, ezen az estén mínusz két yarddal zárt a Clemson ellen. Vele szemben Deshaun Watson két eladott labda mellett 259 yardot és egy touchdownt hozott össze.

Watson futva is eredményes volt: 57 yardot és két touchdownt is futásból szerzett. A 31-0 végeredményű meccs történelmi, hiszen Urban Meyer Ohio-edző még egyik csapatával sem kapott ki úgy, hogy ne tudtak volna pontot szerezni. A Clemson így tehát készülhet az Alabama elleni döntőre, amit január 9-én, hétfő este játszanak a floridai Raymond James Stadiumban.

Az LSU beárazta a Heisman-győztest

Az elődöntőket felvezető két kora esti meccs egyikén a Georgia Tech Yellow Jackets különösebb meglepetés nélkül győzte le a Kentucky Wildcatset az Orange Bowlon 33-18-ra a TaxSlayer Bowlon, az LSU Tigers pedig szó szerint bedarálta a Heisman-győztes Lamar Jackson-vezette Lousville Cardinalst 29-9-re.

Ennél az eredménynél érdemes egy kicsit elidőzni, hiszen a louisianaiaknak nem volt egyszerű éve. Előbb kirúgták Les Milest, az LSU legendás edzőjét (a helyére Ed Orgeron, a csapat addigi védőfaledzője került), majd Leonard Fournette, a csapat futósztárja jelentette be, hogy

ő inkább nem kockáztatja az egészségét az NFL-draft előtt,

és inkább kihagyja a meccset, nehogy úgy járjon, mint a Michigan Wolverines tight endje, Jake Butt, akit a pénteki sérülése valószínűleg egy első körtől és néhány millió dollártól fosztott meg.

Az LSU viszont Fournette nélkül sem adott esélyt a Cardinalsnek. A védelem nyolcszor vitte földre Jacksont, és mindössze 153 passzolt és 33 futott yardot engedélyezett neki, miközben a másik oldalon az egykor az LSU-ban vitézkedő Odell Beckham Jr. méltó utódja, Malachi Dupre hét elkapásból 139 yardot hozott össze, és Leonard Fournette elvesztésétől sem kell tartania a Tigersnek, ugyanis Derrius Gruice még nála is nagyobb ígéret: 138 yardot, egy elkapott és egy futott touchdownt hozott össze.

Ez utóbbi ráadásul egy csodálatos, 70 yardos megmozdulás volt. Az LSU-t idén is sokan várták a playoffba, de a szezonbeli megingásaik miatt végül kimaradtak a négy legjobb közül, de ez a csapat ezekkel a kaliberű játékosokkal jövőre tényleg pusztító lehet.