Fa Nándor közelít a Horn-fokhoz a Vendée Globe földkerülő vitorlásversenyen. A magyar hajós komoly hányattatásokon megy keresztül a Csendes-óceánon, legfrissebb naplóbejegyzésében arra panaszkodik, hogy "az elmúlt napok viszonyai annyit kivettek belőlem, hogy nem tudtam a két reffet fölhúzni megállás, pihegés nélkül. Ez összesen 500 tekerés volna a kávédarálón, de 300 után elfogyott az erő, kicsit meg kellett állnom".
Fa teljesen egyedül van, "most éppen még az albatroszok sem néznek, és mégis alibizek. Megköt a kezem, mint a gipsz".
Ám mindez nem csupán fizikai fáradtság, legalább annyira a lelki teher okozza. Ahogy a 63 éves legenda kifejtette: "Amikor úgy érezzük, hogy már semmi sem maradt, jártányi ereje sincs az embernek, akkor még mindig óriási tartalékaink vannak, amire átkapcsol az ember agya. Ezt én már rég tudom, de mindig meglep, hogy mennyire okosan vagyunk mi megkreálva. Az biztos, hogy az az értelem, ami létrehozott bennünket, az lényegesen magasabb szintű, mint mi, és pontosan tudja, hogy miért kreált bennünket ilyenre."
A filozofikus gondolatok kiegészítik a mindig jelen lévő pragmatizmust. Fa Nándor egy másfél órás munka után gondolkodott el az energia kérdésén, de közben a humorérzékét sem veszítette el. Miután hosszasan leír egy munkálatot a kemény hidegben, hozzáteszi: "A mozgásom kecsességére az is hátrányosan hat, hogy a vízhatlan alatt 5 réteg ruha van, ami épphogy csak elég."
A terv már a Horn-fok megkerülése, majd a Falkland-szigetek elérése. Nem kockáztat, halad rendesen, és egy szélcsendes-napsütéses időszakban még aludni is tudott egy rövidet.