Nem egy ijedős fajta Sabaté, ha ezt így akarta

Xavi Sabaté mindkét magyarországi munkahelye egy hajszálon függ, erre a spanyol kézikapitány olyan hazárdjátékba kezd, ami végül az elmúlt két évtized egyik legfantasztikusabb bravúrját hozza el. Vajon puszta formajavulásról van szó, vagy tényleg így volt megtervezve a magyar csapat útja a világbajnokságon? 

A kézilabdát talán legjobban értő magyar kommentátor, Egri Viktor írta Facebook-posztjában, hogy nincs az a marha, amelyik maga kéri a találkozást a taglóval. Xavi Sabaté az olimpiai bajnokot kiejtő szövetségi kapitány magabiztosságával állíthatná, hogy márpedig ő így építette fel a világbajnokságot, és szándékosan terelte a kéziválogatottat Dánia útjába.

Bár a magyar csapat a világbajnokság csoportkörében többször játszott tudása alatt, mint ahhoz méltón, sőt

néhány teljesítmény bármiféle haditerv meglétét is megkérdőjelezte,

a kapitány stratégiájának lehetőségét igazolja két fontos körülmény.

Császárt nem törte le a vereség

Az egyik Császár Gábor, és nem azért, mert ő intézte el végleg a dánokat, hanem azért, amit a Fehéroroszország elleni vereség után nyilatkozott. Olvasóink közül sokan valószínűleg ugyanolyan szélütötten ültek a meccs után a tévé előtt, mint mi a szerkesztőségben, erre az irányító odapenderül a mikrofonhoz, és vidám optimizmussal a hangjában megjegyzi, hogy elkerültünk a házigazda franciák ágáról.

Császár Gábor nyugodt maradt Forrás: MTI/EPA/Yoan Valat

Akkor ez iszonyú idegesítő volt, de most, hogy a magyar válogatott kiejtette az olimpiai bajnokot, más megvilágításba került. A másik ok, amiért Sabaté nem rezelt be a dánoktól, az maga a dán válogatott volt. A vb előtti

felkészülési meccsen csak azért nem vertük meg őket saját közönségük előtt,

mert a végén bejött a zseni, azaz Mikkel Hansen, és nem tudtunk vele mit kezdeni.

Hansent kifárasztottuk, a többit intézte Mikler

A világbajnokság nyolcaddöntőjében tudtunk. Mikkel Hansen az első félidőben meglőtte góljait, de a másodikban addig gyötörtük, míg a véghajrában már nem tudott meghatározó szereplővé előlépni. Sabaté pontosan látta, hogy ezt kell tennie, mert Mikler a jobb szél kivételével minden más pozíciót betakart, így a PSG sztárjának megállítása vált a legfontosabb kulcsfeladattá.

Legyőzték az olimpiai bajnokot, nyolc között a kézisek!

Már az nagy lépés volt, hogy a védekezésünk két klasszissal jobb volt, mint a csoportkörben, hiszen

lehetett tudni, hogy csak tökéletes védekezéssel, kevés gólos meccsen van esélyünk az elit csapatokkal szemben.

A Nagy László játékintelligenciájára építő védekezés már sokkal jobban mutatott, és tulajdonképpen igazolta Sabaté következő nagyon bátor és igen kockázatos döntését.

Sokan háborogtak, hogy balszélső nélkül (erről azért annyit, hogy a civilben irányítót játszó Juhász Ádám a vb álomcsapatára sem pályázna rossz eséllyel, ha a négybe jutnánk) megy a vébére, miközben négy beállóst visz magával. A spanyol kapitány négy beállója pontosan 0 góllal vette ki a részét Dánia legyőzéséből, ami alapján akár igaz is lehetne a kritika. De 25 gólon tartottuk a dánokat, aki nagyjából a határ győzelem és vereség között.

Xavier Sabaté egy napra biztosan Csávivá vált Forrás: AFP/Charly Triballeau

Az, hogy győzelem lett belőle, egyszerre több dolognak volt köszönhető. Mivel mindenki jól játszott, nehéz bárkit is kiemelni, bár tulajdonképpen nem is annyira: Mikler Roland és Lékai Máté klasszisteljesítménye nélkül lehet, hogy a többi kevés lett volna. Miklerét természetesnek vesszük, az irányító esete viszont más, hiszen veszprémi játékhiányáért pont Sabaté felelős. Tegyük hozzá,

Lékai nem először mentette meg klubedzőjét a válogatottnál.

Sabaténak megvan a szerepe a Veszprém gyenge őszi formájában, de megvolt neki a BL-döntő utolsó tíz percéig tartó tavalyi szárnyalásban is, holott ezt sokan elintézik annyival, hogy "Ortega csapatát vette át". Xavi Sabaté, ennyit már a negyeddöntő előtt biztosan megállapíthatunk, az az edző, aki viszonylagos rutintalansága ellenére (vagy éppen azért) szélsőséges meglepetésekre képes.

Beállítható a londoni gigabravúr?

A világbajnokság lebonyolításából fakadóan a torna megítélése a magyar csapatnál tulajdonképpen mindig egy meccsre, a nyolcaddöntőre korlátozódik. A klasszikus Mocsai-iskola megoldása ezekre a helyzetekre az volt, hogy a precízen megtervezett formaidőzítéssel lehoztuk a kötelezőket, és a csúcsra járattuk magunkat a nyolcaddöntőre. A 2013-as vébén csak a harmadik helyen jutottunk tovább, viszont a nyolcba kerülésért simán leléptük a lengyeleket, majd jó meccsen estünk ki a döntőig menetelő dánokkal szemben.

Mi lesz még itt? Forrás: AFP/Charly Triballeau

Most már elvárás a magyar csapattal szemben, hogy legalább olyan jó meccset játsszon a norvégokkal. Sem esélyesek, sem esélytelenek nem vagyunk, vagy forgathatjuk úgy is, hogy a dánok elleni játékkal biztosan éremért játszhatnánk a világbajnokságon.

De annyit már a nyolcaddöntő előtt leszögezhetünk, hogy a vasárnapi győzelemmel az elmúlt évtized második legnagyobb bravúrját szállította a magyar válogatott. Az eddigi legnagyobb az izlandiak elleni epikus londoni olimpiai diadal, szóval fel van adva a lecke Sabaténak.