Európa-bajnokság, csoportkör, 2. forduló, D csoport:
Spanyolország-Magyarország 27-25 (13-12)
Varasd, 4000 néző, v.: Din, Dinu (románok)
lövések/gólok: 44/27 (61 százalék), illetve 40/25 (63 százalék)
gólok hétméteresből: 3/2, illetve 4/4
kiállítások: 4, illetve 10 perc
Magyarország: Mikler - Juhász Á. 1, Jamali 2, Schuch, Ancsin, Ligetvári, Lékai 4. Cserék: Balogh Zs. 5, Vilovski 1, Bodó 2, Császár 1, Bánhidi 6, Bartók 2, Szöllősi 1
Mikler bravúrral kezdődött a találkozó, a 2. percben viszont Eduardo Gurbindo góljával a spanyolok kerültek előnybe. Rögtön a következő támadásból egalizált a magyar csapat, a dán meccshez hasonlóan ezúttal is Lékai Máté nevéhez fűződött az első.
Ennek ellenére kissé idegesen kezdte a találkozót Ljubomir Vranjes csapata, könnyen elszórt labdákat ajándékozott a spanyoloknak.
Mikler azonban cseppet sem volt ingerült, újabb bravúrját, majd Jamali gólját követően már nálunk volt az előny.
Elszakadnia azonban egyik csapatnak sem sikerült, a tizedik percben Jamali kétperces kiállítását kihasználva viszont ismét a rivális vezetett, ám Balogh emberhátrányból egalizált.
A 15. percben 7-5 volt az állás Spanyolország javára, a magyar csapat ekkor már hat eladott labdánál járt, így ezen a téren mindenképpen javulnia kellett, ha nem akart túl nagy előnyt adni az ellenfélnek.
Vranjes időt kért, amely szerencsére remek döntésnek bizonyult, hiszen
Vilovski, majd Bodó góljaival újra döntetlen állt az eredményjelzőn.
A vezetésért is támadhattunk, egy pontatlan átadás miatta azonban újra a spanyolok jöhettek, akik viszont szintén váltani tudtak és egy 3-0-s rohamot követően a 23. percben 10-7-re megléptek.
Ekkor lépett először pályára a kisebb sérüléssel bajlódó Bánhidi Bence, ami jót tett a csapatnak, hiszen
beállósunk góljainak is köszönhetően a 29. percben 12-12 volt az állás.
A szünetben végül egy álomgólnak köszönhetően - egy dupla kínai figurából volt eredményes Alex Dujshebaev – a spanyoloknál volt az előny, nem lehetett azonban okunk a panaszra.
Jól kezdtük a második félidőt is,
Juhász révén az első támadásból egalizáltunk,
de hiába volt meg az esély megint, hogy visszavegyük a vezetést, az nem akart összejönni.
A 37. percben 14-16-nál Vranjes időt kért, melyet követően Bánhidi szenzációs megmozdulás után szépített.
A 41. percben 17-17-nél ismét mi támadhattunk, de ezúttal sem sikerült a spanyol kapuba találni, Figuerasnak viszont a túloldalon igen, majd Dujshebaev gyorsan visszaállította a kétgólos különbséget. Sajnos a folytatásban is ez a tendencia érvényesült, egyenlítettünk, majd a spanyolok újra megléptek kettővel.
A 49. percben 23-21-es hátrányban újra időt kért a magyar szövetségi kapitány, ám az azt követő támadásból nem tudtunk közelebb férkőzni, "köszönhetően" a 12. eladott labdának a mérkőzésen. Szerencsére a kontra is kimaradt, majd Lékai Máté hetesével tíz minutummal a vége előtt ismét egy gólra jöttünk fel.
Ezt követően Lékai két perces kiállítását remekül védekeztük ki, az 55. percben pedig 24-23-nál ismét az egyenlítésért támadhattunk, a kapufa és a Pérez de Vargas együttes erővel hárítottak, az ellentámadás viszont a lehető legrosszabb forgatökönyv szerint zajlott, spanyol értékesített hétméteres, Bodó kiállítás.
Bánhidi Bence emberhátrányból szépített, a spanyol keretbe viszont sérülés miatt vasárnap behívott Arinos tarthatatlannak bizonyult, így két perccel a vége előtt 26-24 volt, nem ide.
Az utolsó percben Lékai újabb hetesével ismét egy gólra zárkóztunk, a kulcspillanatokban egyébként is inkább a spanyolokat segítő román bírópáros viszont 20 másodperccel a vége előtt kiszórta Ligetvári Patrikot, Sole pedig beállította a 29-27-es végeredményt.
A védekezésben a vereség ellenére óriásit javult a magyar csapat,
nem véletlenül tapsolta meg felállva a játékosokat a közel négyezres publikum.
Ljubomir Vranjes a lefújást követően így értékelt: "Nagyon közel voltunk a spanyol csapathoz, jó munkát végeztünk.
Megmutattuk, hogy az első másodperctől az utolsóig képesek vagyunk küzdeni.
Mindent megtettünk, nekem pedig ez a legfontosabb, a szívem a játékosoké. Sok hibát vétettünk, de még nem voltunk eleget együtt, nincs mindenre megoldásunk, de a jövőre nézve ez több mint biztató.
Támadásban és védekezésben is azt tették a fiúk, amit kértem tőlük, büszke vagyok a rájuk.
"Csalódott és dühös vagyok, hiszen a világ egyik legjobb csapatával remek meccset játszottunk" - mondta Császár Gábor szintén a találkozó után.
A végén nagyon sok szituáció rosszul alakult a mi szempontunkból és most nem csak a bírókra gondolok, védések, hibák a részünkről, aztán a kis Dujshebajev is felborult, mint a büdös bogár.
Ettől függetlenül bizakodva várom a csehek elleni utolsó mérkőzést.
Balogh Zsolt sem rejtette véka alá csalódottságát.
"Nehéz mit mondani, nagyon jól küzdött a csapat, nem voltak nálunk jobbak a spanyolok, győzelmet érdemeltünk volna. A hajrában volt pár kétes ítélet, de forró fejjel inkább most nem mondok semmit, majd később visszanézzük őket.
Ebből a meccsből kell építkeznünk a csehek elleni találkozóra,
sajnálom a szurkolókat, hogy nem tudtunk együtt ünnepelni, csak ismételni tudom önmagam, szerintem megérdemeltük volna a sikert."
Lékai Máté is ingerülten nyilatkozott az Origónak a vegyes zónában.
Ne az döntse már el egy ilyen éles helyzetben, hogy a bírók visszanéznek-e egy szituációt, hogy kin milyen színű mez van.
Guardiola sérülését vissza tudták nézni, egy meccset eldöntő szituációt meg nem az utolsó 20 percben? Azért ez nem olyan nagy kérés." Az irányító szerint az a két perces büntetés is kérdőjeles volt, amikor kiküldték, mert összeakadt Daniel Sarmientóval.
„Az életben nem akarnám bántani, de nem tudtam mit csinálni. Le kellett zárnom, ő meg belökött a hatoson belülre."
De, ha a dánok elleni vereség után azt írtuk, hogy nem törte meg a csapatot, akkor ez a vereség végképp inkább erőt adhat.
Engem nem érdekel, hogy nehéz lesz-e szerdán az utolsó fordulóban!
Ezeket a szurkolókat ki kell szolgálnunk. Bízom benne, hogy nyerünk, és akkor még három meccsen láthatnak bennünket. Mi mindent meg fogunk tenni, hogy boldogok legyenek."