Mind a Manchester City-Liverpool, mind a Real Madrid-Juventus labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntő továbbjutója már az első meccsen eldőlt – írta a világsajtó és írtuk mi is, mert a Real Torinóban nyert 3-0-ra, a City pedig Liverpollban kapott egy sima hármast. A két párosítás visszavágója azonban nem várt izgalmakat és drámát hozott – és akkor még nem beszéltünk a Barcelona sima kieséséről. Igaz, ott legalább nem a bírók játszották a főszerepet.
Madridban és Manchesterben azonban igen. Mikor kiderült, hogy az idei oroszországi világbajnokságon nem lesz angol játékvezető, az egész világ felhördült. Most legalább tudjuk, miért döntött így a FIFA. Miért nem talált egyetlen alkalmas személyt a „profi” angol bírók közül, akit kiküldjön Oroszországba.
Azért, mert azok a sporttársak olyanok, mint a Madridban sípoló Michael Oliver. Félreértés ne essék, itt és most nem a Real Madridnak megadott tizenegyes jogosságát vitatjuk. Azt ugyanis százból kilencvenkilencszer tényleg megadják. Az ellen háborgunk, hogy Michael Oliver nem ismeri a sport szellemiségét. Egy ilyen szituációban, amikor a Juventus elképesztő bravúrral idegenben dolgozza le háromgólos hátrányát, meg sem próbálja szavakkal megfékezni a másállapotban a bíró elé érkező és üvöltő Buffont. Hanem a zsebéhez nyúl és kivágja a legendát pirossal, hadd szóljon még nagyobbat a dolog. Pedig láttunk már olyan bírót, aki egy ilyen esetben elszaladt onnan, vagy hátat fordított, vagy igyekezett valamiféle humanistább megoldást alkalmazni.
Michael Oilver ezzel a tettével bebizonyította, hogy tökéletesen alkalmatlan bármilyen szintű meccs levezetésére. „Sehallselát” droidként viselkedett, megmutatta, ki az úr a háznál. Nem tudjuk, hogy Buffon kivédte volna-e Cristiano Ronaldo büntetőjét. Nem tudjuk, hogy Buffon kapuban maradása mennyiben segített volna az olaszokon. De aki sportolt, az tudja igazán, hogy vannak olyan szituációk, amikor nem az „én vagyok a játékvezető, nektek meg kuss a nevetek” elvnek kellene érvényesülnie a pályán. Michael Oliver 33 éves. Előtte az élet, sok nagy meccs bírája lesz még. Pedig nem kellene eröltetnie a dolgot. És az UEFA-nak sem.
Kollégája, a spanyol Antonio Mateu Lahoz a Manchester City 1-0-s vezetésénél nem adott meg egy szabályos gólt a City javára, majd pirossal kivágta a nála reklamáló Pep Guardiolát. Igaza van, egy edző fogja vissza magát, mutasson példát, maradjon csendben, nézze mosolyogva, hogy odamegy egy spanyol és elintézi a meccset. Itt sem tudjuk, hogy 2-0-s City vezetésnél vajon érkezett-e volna a harmadik gól, csak azt tudjuk, hogy az összeomló és edzőjét elvesztő manchesteri csapat végül a visszavágón is kikapott.
A 2018-as oroszországi focivébén lesz videóbíró. A Bajnokok Ligájában továbbra sincs. Az UEFA idén februárban bejelentette, hogy a 2018-19-es szezonban sem kell nekik. Ha lenne, akkor például Madridban a tizenegyes 93. percben történő befújása után Michael Oliver szünetet kér, odamegy, megnézi, hogy mit ítélt. Eközben Buffon sem dobja le az ékszíjat - nem kell folytassuk, érti az, ki olvassa. Csak Michael Oliver nem érti. Buffon 117 BL-meccset nyomott le pályafutása során. Ez volt az első piros lapja.
Az UEFA azonban nem óhajtja bevezetni azt az eszközt, amely a tökéletestől ugyan messze van (láttuk, hogy éppen Olaszországban mennyi bajt okozott a rendszer), de ami azért kis segítséget nyújtana. Mind a vérben forgó szemű játékosoknak, mind a meccset vezetőknek. Addig is, amíg az európai szövetség illetékesei hatszáztizedszer is átgondolják, hogy kell-e nekik mindez, maradnak nekünk a dollármillikról döntő meccseket vezető humándroidok.