A szombati koperi bravúrgyőzelem érthetően megalapozta a magyar szurkolók optimizmusát: valamennyi jegy elkelt az 5500 férőhelyes Veszprém Arénába, a szurkolók vonulást szerveztek, a csarnokban (és a csarnok előtt) pedig szépen fogyott a sör.
Ami a csapatot illeti, Ljubomir Vranjes továbbra sem számíthatott az első mérkőzés előtt lebetegedő Bartók Donátra, a lemgói átlövőn kívül azonban mindenki hadra fogható volt, így a szlovéniai meccsen egyaránt piros lapot kapó két beállónk, Bánhidi Bence és Sipos Andrián is.
A lelátón az egyik sarokba „száműzött” szlovén drukkerek dobokkal felszerelve próbálták mintegy százan felvenni a versenyt az 5400 hazai drukkerrel - inkább kevesebb, mint több sikerrel. A másik oldalon Veselin Vujovic egyet cserélt, behívta Matic Verdineket, hátha több sikerrel járnak, mint négy nappal korábban.
A Himnuszt Szabó Ádám énekes-harmonikás vezetésével énekelte az élőképet formáló közönség, az előadás nem nélkülözte a fennköltséget. A kezdő sípszó előtt még egy ünnepi momentumot letudtunk: a szövetség köszöntötte az egyaránt 25. válogatottságára készülő Juhász Ádámot és Ligetvári Patrikot, a századik alkalommal mezt húzó Ancsin Gábort, valamint a Koperben 200. alkalommal válogatott Nagy Lászlót.
A magyar kapuban ezúttal a Koperben parádézó Székely Márton kezdett, az első gólt pedig Lékai Máté szerezte egy derékmagasságban ellőtt, védjegyszerű labdával, amivel a vendégektől Jure Dolenec válaszolt, aki az első találkozón is a szlovének legjobbja volt.
Az átlövő aztán egy sárga lapért is bejelentkezett, miután csúnyán odavert a második hazai gólt szerző Bánhidinek. A következő magyar támadásnál Bodó Richárdot törölte képen, amiért egy két percet is begyűjtött - aktívan kezdte a meccset, annyi szent.
Az első meccshez hasonlóan
most is jól játszottuk meg Bánhidit, akivel nem nagyon bírtak, még az ugyancsak nem kicsire nőtt Blagotinsek sem,
de Hornyák révén szélről is eredményesek tudtuk lenni. Az emberelőnyből viszont nem tudtunk igazi előnyt kovácsolni, egy-eggyel futott le a két perc. A szlovénok is tanultak az első meccsből: sokkal keményebben védekeztek, jelezve, most nem fogják hagyni, hogy felőrölje őket a magyar csapat, így történt, hogy a nyolcadik percben már három sárgánál jártak.
Az első találkozón 26 percet emberhátrányban játszó magyar csapatnak, ha nem is hiányzott Ilyés Ferenc kiállítása, de nem volt ismeretlen a helyzet. Ahogy az sem, hogy Székely Márton ziccert védett, Cingesar szélről leadott lövésére ült rá. A tizedik percben így 5-4-re vezettünk. Hornyák Péter szemfüles góljával, majd Bánhidi újabb, immár harmadik találatával három gólra hízott az előny, ami összesítésben már nyolc volt.
Vujovic időt is kért, mert elúszni látszott a hajó,
ráadásul újra emberhátrányban voltak, mert Bánhidi Bencét képtelenek voltak szabályos, vagy legalább annak tűnő eszközökkel megállítani.
Feladta a leckét az is, hogy Lékai nem egyszer helyet cserélt Bodóval, és a bal átlövő helyéről irányított, miközben a szegedi átlövő középről bombázott Zaponsek kapujába. Negyedóra után Nagy László pihenőt kapott, Ancsin Gábor érkezett a helyére úgy támadásban, mint védekezésben.
Kétszer adtuk el ugyanazt a figurát, Bóka Bendegúznak ment le a bal sarokba a labda, ő pedig mindkétszer be is vágta, biztos kézzel tartottuk a kétgólos előnyt, ami Lékai második góljával a 23. percre újra háromra hízott (11-8). Bánhidi is fújhatott egyet, őt Sipos váltotta, a szlovéneket pedig a veterán Vid Kavticnik hetesei tartották meccsben. Az látszott, hogy ez a hatos nem olyan erős, főleg támadásban, védekezésben viszont nem lehetett rájuk panasz. A sorozatban lőtt harmadik vendég hétméteressel (ezt Dolenec vállalta magára) csak kiegyenlítettek a szlovénok, úgyhogy a legjobbkor jött Lékai harmadik gólja.
Ljubomir Vranjes a 30. percben érezte úgy először, hogy szólnia kell a csapathoz, de ez az időkérés inkább arról szólt, a hátralévő 40 másodpercben lőjünk még egyet, és ügyeljünk rá, hogy ne kapjunk. Ez végül nem jött össze, mert Zaponsek megfogta Bodó lövését, a túloldalon viszont Blagotinsek betalált, így döntetlennel vonultak a csapatok szünetre – összességében azonban jól játszva őriztük a Koperben szerzett ötgólos előnyt.
A második félidő kihagyott helyzetekkel indult, majd Székely fogta meg Dolenec hetesét, így a vendégek csak egy perccel később,
Mackovsek góljával tudták átvenni a vezetést, először a mérkőzés során.
Lékai gólja után megint a szőke átlövő volt eredményes, bár a játékvezetőkön senki nem akadt a csarnokban, aki bent látta a labdát. Mackovsek két perce és az először pályára lépő Balogh Zsolt hetese azt jelentette, hogy megfogtuk a bajt, mielőtt nagyobb lehetett volna, Lékai pedig az ötödiket lőtte, így újra nálunk volt az előny (40. perc: 15-14).
A feladat ettől még nem változott: hosszú támadások végén lehetőleg gólt szerezni, nem eladni a labdát, és nem hagyni futni a szlovénokat. Ja, és az sem ártott, hogy Székely megfogott egy-egy ziccert. Annak kevésbé örültünk, hogy Lékait két percre leküldték, a helyére Juhász Ádám érkezett, aki mellett Balogh és Ligetvári volt most a két lövő.
Muszáj volt pihentetni az „első sort”, de Cingesar egyenlítő gólja (17-17 a 45. percben) után Vranjes gyorsan visszaküldte Bodót, majd, amikor a vendégek visszavették a vezetést, Lékai is visszatért a pályára.
A legjobbkor jött Székely újabb bravúrja, ezúttal Marguc lövését védte, Balogh Lesjak szeme közé lőtt hetesével pedig hosszú percek után elmozdultunk a 17 gólról, és még emberelőnybe is kerültünk Zabic kiállítása miatt.
A hajrára Nagy László kivételével újra az alapcsatot dobta támadásba Vranjes, a veszprémi átlövőt Balogh helyettesítette, az 54. percben elhibázta a hetest, a szlovén támadásból pedig Mackovjek lőtt gólt egy légpassz után.
Egy perccel később kétgólos (20-22) szlovén előnynél Vranjes időt kért, ügyelve, hogy az utolsó percre még maradjon egy lehetősége, meg kellett nyugtatni a fiúkat, hogy mindenki tiszta fejjel menjen bele az utolsó öt percbe.
Jó csapatnak és jó játékosnak van szerencséje, meg annak, aki tesz érte, ezért csúszhatott be a kapuba Balogh lövése. Az 57. percben Vujovic is időt kért, ekkor kettővel vezettek (21-23), és nagyon markolták volna a veszni látszó fejsze nyelét. Bezjak góljával három perccel a lefújás előtt először vezetett négy góllal Szlovénia, ezt már azért nem hagytuk annyiban, visszajöttünk kettőre. A szlovénok megnyitották a védekezésüket, labdát szereztek, és egy gyors góllal 26-22-re elmentek, de az utolsó támadást már nem tudták góllal befejezni, azaz a magyar csapat hiába kapott ki négy góllal, 51-50-es összesítéssel kijutott a jövő januári dán-német közös rendezésű világbajnokságra.
A közönség egy emberként éltette a lefújás után Ljubomir Vranjes szövetségi kapitányt, aki így értékelt az M4 Sporton:
Amit a játékosok ezen a két mérkőzésen tettek, arra nincsenek jelzők, nincsenek szavak. Elképesztő teljesítmény, büszke vagyok a fiúkra.
Az volt a kulcs, hogy tudtam pihentetni a kulcsembereket a meccs bizonyos periódusaiban.
Elmondhatatlanul boldogok vagyunk, hogy ott leszünk a világbajnokságon, de dolgozunk tovább, hiszen hatalmas a potenciál ebben a csapatban.”
A 7 gólig jutó Lékai Máté is örömittasan nyilatkozott: „Boldogság, vakáció, világbajnokság. Ezek jutnak most először az eszembe. Nagyon kemény meccs volt, óriásit küzdöttünk, mindenkinek gratulálok hozzá, ez a magyar kézilabda ünnepe volt. Átéreztük mindannyian, mekkora jelentősége van ennek a találkozónak.
Én is éreztem a felelősséget, rutinos játékosként muszáj volt a vállamra venni a csapatot, de az utolsó pár percben már csak a szívem vitt előre.”
Világbajnoki selejtező, visszavágó:
Magyarország–Szlovénia 22-26 (12-12)
A magyar válogatott gólszerzői: Lékai 7, Bánhidi 3, Hornyák 3, Nagy L. 1, Bodó 1, Bóka 2, Balogh 5