Kareline Alexandre of Russia (RED) attempts to power Rulon Gardner of the USA (BLUE) in the final of the men's 130kg Greco-Roman wrestling competition at the XXVII Olympic Summer Games 27 September 2000 in Sydney. American grizzly Gardner stopped giant Russian bear Karelin joining the ranks of Olympic immortals, shattering the defending champion's dreams of a fourth straight gold medal in a stunning upset. AFP PHOTO/KIM Jae-Hwan / AFP PHOTO / KIM JAE-HWAN
Vágólapra másolva!
Az egyetemes sporttörténelem egyik leghihetetlenebb sztorija az, amikor egy amerikai farmercsalád kilencedik gyermeke megverte minden idők legnagyobb birkózóját, a verhetetlennek hitt orosz Alekszandr Karelint. Rulon Gardner ezzel megakadályozta, hogy a novoszibirszki óriás legyen a sportág első négyszeres olimpiai bajnoka. Történt mindez 2000-ben, Sydney-ben a nyári olimpiai játékokon. A közelgő budapesti birkózó-világbajnokság kapcsán most ezt a történetet elevenítjük fel.
Alekszandr Karelin az olimpián, Sydney-ben úgy jutott a kötöttfogású birkózók 130 kg-os súlycsoportjának a döntőjébe, hogy a fináléig vezető úton egyetlen ellenfele sem tudott rajta fogást csinálni. A 4-es számú csoportban kezdett,
ott rögtön összeakadt Deák Bárdos Mihállyal,
meg a bolgár Szergej Murejkóval. Két habkönnyű győzelem után Karelin a negyeddöntőben találta magát. Onnantól a döntőig legyőzte még az ukrán Szaldadzét és a fehérorosz Debelkát. Senki, de senki nem tudott rajta fogást csinálni.
Rulon Gardner döntőbe vezető útja nem volt ennyire kikövezve. Az amerikainak a csoportban eleve egy meccsel többet kellett birkóznia, egy tunéziai, egy örmény és egy olasz birkózó ellen. Utóbbi, Giuseppe Giunta alaposan megszorongatta Gardnert. Nem volt izgalommentes az elődöntője sem, mert ott is csak egy hajszállal volt jobb, mint az izraeli Jevsejcsik. De Gardnert – akit termete miatt annak idején az iskolatársai csak középhegységnek csúfoltak – ebben az elődöntőben sem tudták legyőzni.
Így jutott tehát 2000-ben a kötöttfogású birkózás 130 kg-os súlycsoportjának olimpiai döntőjébe az orosz Karelin és az amerikai Gardner.
A nagy klasszikus, szovjet, akarom mondani, orosz-amerikai párbaj következett.
Ha akkor létezett volna internetes fogadás, Karelin győzelmének az oddsa minden bizonnyal 1.01 lett volna.
Alekszandr Karelin úgy érkezett meg Sydney-be, hogy:
megnyerte az 1988-as szöuli, az 1992-es barcelonai és az 1996-os atlantai olimpiát, azaz ő lehetett volna a sportág első négyszeres olimpiai bajnoka.
1989-1999 között az összes világbajnokságon ő volt az aranyérmes.
1988-2000 között – az 1997-es Európa-bajnokságot kivéve – az összes Eb-aranyat megnyerte (1997-ben sérülés miatt nem lehetett ott).
Nem volt tehát olyan ember a földön, aki elhitte, hogy Karelin elveszítheti az olimpiát. Illetve egy mégis volt: az amerikai Rulon Gardner. Aki már 1996-ban szeretett volna olimpián versenyezni, csak éppen hat másodperccel lekéste a mérlegelést Atlantában. Az úgy volt, hogy az atlantai játékok előtt megsérült, a lábát kellett kezelni, még az olimpiai mérlegelés napján is ápolták. Gardner nyugodt volt, mert úgy tudta, hogy a mérlegelésre 17.00-18.00 között kerül sor. A valóságban mindez fél órával korábban kezdődött és végződött. 17.30 előtt három perccel csak feltűnt a mérlegelőknek, hogy Gardner sehol sincs. Felmentek hát hozzá. Gardner – ahogy csak tudott – sietett.
Hat másodperccel 17.30 után esett be a mérlegelésre.
Az ott ülő funkcionáriusok sajnálkoztak egy kicsit, majd azt tanácsolták Gardnernek, hogy tévén nézze az olimpiát.
Rulon Gardner, a középiskolában középhegységnek csúfolt emberhegy elszontyolodva távozott, majd hazament a családi farmra. A tévében láthatta, hogy az orosz Karelin az amerikai Matt Ghaffari ellen győz, és ezzel pályafutása harmadik olimpiai aranyát nyeri.
Gardner fejében ekkor fogant meg a gondolat, hogy jó lenne egyszer Karelin ellen birkózni. Egy év múlva, 1997-ben a lengyelországi Wroclaw-ban össze is jött a randevú.
Az orosz medve úgy emelgette az amerikai tehenészfiút, hogy az szinte többet volt a levegőben, mint a földön vagy a lábán.
A vége sima 5-0. Ez volt az a világbajnokság, amelynek a döntőjében Karelin a magyar Deák Bárdos Mihályt győzte le. Volt ott minden: lecsavarás-hídbillentés, derékfogásos-kiemelés – ez volt amúgy Karelin kedvenc fogása – Deák Bárdos úgy repült a szőnyeg felett, mintha nem is a 130 kilósok között zajlott volna a küzdelem. Deák Bárdosnál egy fokkal jobban járt Klauz László, aki nyolc évvel korábban, az 1989-es Martignyben rendezett világbajnokság döntőjében találkozott az orosszal.
A svájci városban Klauz László volt az egyetlen birkózó, aki öt percet töltött a szőnyegen Karelin ellen.
A többiek mind hamarabb végeztek.
E kis történelmi kitérőt követően ismét Sydney-ben vagyunk. A kötöttfogású birkózás 130 kg-os súlycsoportjának döntőjét 2000. szeptember 27-én rendezték meg. Karelin – biztos, ami biztos – még a döntő előtt bejelentette, hogy ez lesz az utolsó mérkőzése, az olimpia után visszavonul.
A csupa izom emberhegy Karelin mellett az amerikai Gardner szolid kis pocakjával pont úgy nézett ki, mint egy igazi jóllakott napközis.
Amolyan statisztának festett Karelin utolsó nagy dobásához, a negyedik olimpiai arany megszerzése tényleg világszenzációnak ígérkezett. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke magának vindikálta az éremátadás jogát – a spanyol sportvezető Karelin nyakába akarta akasztani a legfényesebb medált.
Még el sem kezdődött a mérkőzés, de a közönség máris győztesként ünnepelte Karelint. Aztán kissé megütközve nézte mindenki, hogy az órán lepergett az első három perc, és nem született akció. Az, hogy Gardner nem csinált pontot, érthető, ő túl akarta élni az estét, az viszont, hogy Karelin nem talált fogást, maga volt a szenzáció.
A szabályok szerint összekapaszkodás következett.
Ennek az volt a lényege, hogy ha valamelyik birkózó fél keze kicsúszik a kapaszkodásból, akkor az ellenfele kap egy pontot.
A verhetetlennek hitt Karelin keze egy másodpercre kicsúszott.
Hosszas videózás következett, majd a bírók Gardnernek adtak egy pontot.
Az amerikai ezzel az egy ponttal, akció nélkül nyerte meg az olimpiát. Az összekapaszkodás után volt ugyan még öt és fél perc, de
Karelin ezalatt semmit nem tudott elérni a pocakos hústorony ellen.
Pedig a mérkőzésvezetők minden esélyt megadtak az orosznak. Pár másodperccel a vége előtt leküldték térdelőbe Gardnert. De Karelinnek ekkor már nem volt ereje és nem tudta megmozdítani Gardnert. Kész, vége. Karelin úgy vonult vissza, hogy nem nyerte meg élete negyedik olimpiáját.
Egy évvel később Gardner a patraszi világbajnokságot Deák Bárdos Mihály ellen nyerte meg, ezzel azt is bebizonyította, hogy az olimpiai győzelme nem volt véletlen. Szegény Deák Bárdos! Mire eljöhetett volna az ő ideje, mire Karelin végre visszavonult, addigra ott volt neki Gardner.
Rulon Gardner 2002-ben a barátaival hómobilozni indult Idahóban a Salt River-völgyben. A mínusz 27 fokos hidegben a hómobillal egy mélyedésbe csúszott, majd gyalog indult el, de eltévedt. Órákat töltött egyedül az erdőben. Amikor megtalálták, már csak 32 fok volt a testhőmérséklete, jobb lábának középső ujját amputálni kellett.
A testem rázkódott a hidegtől, csak azt tudtam, hogy nem szabad elaludnom, mert akkor meghalok. A legnehezebb pillanatokban az olimpiai győzelemre gondoltam, ez adott erőt, ezért maradtam életben
– mesélte később Gardner.
2004-ben az athéni olimpián bronzérmes lett, előtte megúszott egy motorbalesetet – a vadonatúj Harley Davidsonjáról ledöntötte egy autó.
2007. február 24-én két barátjával egy Cirrus SR-22-es repülőgéppel indultak el, de a gép lezuhant. Gardner ezt is túlélte.
A repülő a Powell-tó jeges vizébe zuhant. A három barát a jeges vízben a partra úszott, majd Gardner tanácsára valamennyiük meztelenre vetkőzött és összebújva melegítették egymást. Így maradtak életben.
1996-ban, amikor Alekszander Karelin megnyerte a harmadik olimpiai aranyérmét, néhány hollywoodi producer azzal kereste meg az orosz óriást, hogy szívesen készítene filmet az életéről.
Én nem vagyok mozisztár, én a birkózás sztárja vagyok
– dörögte nekik Karelin, majd elhajtotta az amerikai stábot.
Rulon Gardner életéről eddig nem készült egész estét betöltő mozi. Lassan ideje lenne nekiállni.