Bátran kezdett a magyar csapat, amelynek kezdője négy helyen változott az észt meccshez képest:
Gulácsi, Lovrencsics, Kleinheisler és Dzsudzsák Balázs került be,
utóbbi így a csapatkapitányi karszalagot is visszakapta Szalai Ádámtól.
Az első veszélyes helyzetre a 9. percig kellett várni, ekkor Kalmár Zsolt játszotta tisztára magát és lőtt a tizenhatos sarkáról, a próbálkozás azonban elkerülte a finn kaput. A vendégeken látszott, hogy számukra komolyabb téttel már nem bír a találkozó, ha nem volt muszáj, nem mentek bele a párharcokba és a területet is átadták.
A 18. percben azért jelezték, hogy nem csak védekezni jöttek Budapestre, Pukki kiugratását és lövését követően Gulácsi szögletre mentett, a sarokrúgást pedig Vaisanen kotorta mellé. Nem sokkal később újra Pukki került helyzetbe, az RB Leipzig magyar kapusa azonban ezúttal is a helyén volt és bravúrral hárított.
A folytatásban újra a finn térfélen zajlott a játék, a fölény pedig a 29. percben góllá érett:
Korhut passzolta fel a labdát a tizenhatoson belül álló Kalmárnak, aki egyből, magyar pályán ritkán látható technikás mozdulattal, sarokkal tálalt Szalai elé, aki higgadtan értékesítette ziccert és megszerezte a vezetést.
A találat érezhetően feldobta a Rossi együttesét, a folytatásban is a magyar csapat akarata érvényesült a pályán, és szűk 10 percen belül jött a következő gól: Nagy Ádám volt harcias és szerezett labdát a finn térfélen, megiramodott és 17 méterről leadott lövésébe Jorononen ugyan beleért, de a kapuban kötött ki.
Szünetre tehát megérdemelt, kétgólos előnnyel vonulhattak a magyarok és talán nem túlzás kijelenteni, a Rossi-éra legjobb 45 percét láthatták a szurkolók.
A második játékrészre Kádár Tamás helyett Paulo Vinícius futott ki a gyepre, de szerencsére továbbra sem a magyar, hanem a finn védelemnek kellett jobban figyelnie. Sérülés miatt azonban Baráth Botond is kivált a hátvédsorból, akit Lang Ádám váltott majd Rossi Korhut heléyre Filip Holendert küldte be, az eredeti négyesből tehát csak Willi Orban maradt.
Komoly aggodalomra ettől függetlenül nem volt ok, a 60. percig nem akadt komoly lehetősége a finneknek a szépítésre. Markku Kanerva szövetségi kapitány is próbálta cserékkel felrázni a csapatát, de az új emberek sem vittek lendületet a csoportgyőztes játékába.
Az utolsó tíz percre kissé kapkódóvá váltak a csapatok, több technikai hiba is becsúszott, valamint néhány elkésett belépő is, így a végjáték már nem feltétlenül a futballról szólt.
Ennek ellenére a magyar együttes remek győzelemmel búcsúztatta az évet,
ráadásul az észtek meglepő görögországi győzelmének köszönhetően a 2. helyen zárta a csoportot.
Ez még sokat jelenthet az Eb-selejtezőn, mert ezzel van esély arra, hogy a válogatott visszakerüljön a harmadik kalapba a negyedik helyett.
Magyarország-Finnország 2-0 (2-0)
Groupama Aréna, 9200 néző, v.: Slavko Vincic (szlovén)
gólszerzők: Szalai (29.), Nagy Á. (37.)
sárga lap: Baráth (42.), Lang (75.), Kalmár (78.), illetve Granlund (17.), Lod (86.)
Magyarország: Gulácsi Péter - Baráth Botond (Lang Ádám, 52.), Willi Orbán, Kádár Tamás (Vinícius Paulo, a szünetben), Korhut Mihály (Holender Filip, 54.) - Kleinheisler László, Nagy Ádám - Lovrencsics Gergő, Kalmár Zsolt, Dzsudzsák Balázs - Szalai Ádám
Finnország: Jesse Joronen - Albin Granlund (Joona Toivio, a szünetben), Paulus Arajuuri, Sauli Väisänen, Jere Uronen - Robin Lod, Glen Kamara, Thomas Lam (Joni Kauko, 60.), Robert Taylor (Petteri Forsell, 74.) - Jasse Tuominen, Teemu Pukki