Helmut Rahn 25, Gerd Müller 28, Andreas Brehme 29, Mario Götze pedig 22 éves volt, amikor elhagyta a lábukat az a labda, amely a halhatatlanságba repítette ezt a négy embert.
Helmut Rahn, miután felemelte a Rimet Kupát, kicsit ünnepelt este, aztán társaival hazautazott Svájcból, és (nem biztos, hogy így volt, de valószínű) szabadsága lejárta után bement a munkahelyére, folytatva kenyérkereső tevékenységét.
Munkatársainak mesélt egy keveset a svájci napokról, és a munkaidő lejárta után ismét elment edzésre. Ahogy korábban is. A vb-döntő után még 11 évig focizott, 19 meccset játszott az 1963-ban alapított Bundesligában is.
Néha mondott ezt-azt kíváncsiskodó újságíróknak, aztán, ha magára hagyták, hódolt egyik kedvenc szenvedélyének, az ivásnak, majd 2003-ban távozott közülünk.
20 évvel a Rahn-találat után Gerd Müller a sikerei csúcsán lőtte azt az emlékezetes „megfordulós gólt” a döntő első félidejének végén. Addigra már nyert Aranylabdát, túl volt azon a szezonon, amikor 40 bajnoki gólt szerzett, ennek a közelébe sem ért senki azóta sem Németországban. És nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy a jövőben sem fog. Két évvel korábban Európa-bajnok lett a válogatottal, a vb-döntő előtt néhány héttel először emelhette fel a BEK-serleget a Bayern München játékosaként, miután annak a sorozatnak a (megismételt) döntőjében két gólt szerzett.
Mindenki tőle várta a vb-döntőben is a győztes találatot, és ő ennek az elvárásnak tökéletesen megfelelt.
A döntő után tovább ontotta a gólokat, még kétszer magasba emelhette a BEK-trófeát, és olyan csúcsot állított fel a Bundesligában szerzett 365 góllal, amelynek szintén soha nem kerül senki a közelébe. Hétszeres gólkirályként vonult vissza, és idült alkoholistaként töltötte a következő évtizedeket. Szerencséjére két egykori csapat- és világbajnok társa, Franz Beckenbauer, valamint Uli Hoeness mentőövet dobott neki, így nem vált a civil élete teljesen méltatlanná fantasztikus pályafutásához.
A „nemzet bombázója” után 16 évvel Andreas Brehme élete legjobb hónapját produkálta az olaszországi vb-n.
Csak emlékeztetőül: minden idők egyik legszebb vb-gólja a hollandok elleni nyolcaddöntőben, szabadrúgásgól az angolok elleni elődöntőben, végig fantasztikus teljesítmény egy nem támadó játékostól. Talán a sors ezt a teljesítményt értékelte, amikor ő kaphatta meg a lehetőséget a döntő hajrájában 0-0-nál a tizenegyes elvégzésére. Ugyanis Matthäus volt kijelölve a büntetőrúgásra, ám a kapitány cipőjével probléma akadt, ezért átengedte Brehmenek azt a rúgást, amelyről sejthető volt, hogy a halhatatlanok közé repíti sikeres végrehajtóját.
A tizenegyesgól után Brehme még eredményes volt az Interrel (Matthäusszal és Klinsmann-nal együtt), UEFA Kupát nyert ott, bajnok lett az esélytelen Kaiserslauternnel otthon, edző is volt a Bundesliga1-ben, de hamar belátta, hogy az edzősködés nem megy neki olyan szinten, mint a játék annak idején.
24 évvel a Brehme-büntető után Mario Götze a hosszabbításban rúgta úgy a labdát az argentin kapuba, hogy bevonult vele a futballtörténelembe. Szemtelenül fiatalon. És bő négy év elteltével elmondható, hogy nem is tudott ezzel mit kezdeni.
Hiszen gyakorlatilag pályája elején olyan csúcsra ért fel, ahonnan nincs tovább út felfelé. A feladat az volt számára, hogy ameddig tud, maradjon ott. Nem tudott. Ezért csak részben felelősek a körülmények, a fő „bűnös” ő maga. Meg talán pályafutásának alakulása. Nagyon hamar berobbant a Bundesligába a Dortmund csapatával.
Fiatalon valószínűleg nem is álmodhatott jobb edzőről, mint Jürgen Klopp. Mert a tehetségét mások is észrevették volna, de igazából az edzőnek akkor még fiatal Klopp építette őt fel.
Már 17 évesen bemutatta a dortmundi közönségnek első osztályú meccsen a Mainz ellen. 18 éves kora előtt további 4 meccsen kapott tőle epizódszerepet. Nem tett rá azonnal nagy terhet, hagyta, hogy folyamatosan erősödjön, elsősorban mentálisan.
18 éves korára Götzét érettnek tartotta a komoly feladatokra is.
A 2010-11-es szezonban csak egy meccsről hiányzott (a Bayern elleni hazairól, nyilván nem véletlenül) miközben 6 gólt szerzett a bajnokságban. A Münchenben aratott 3-1-es győzelmet hozó meccsen a mezőny egyik legjobbja volt. A BVB akkor, a 24. fordulóban gyakorlatilag megnyerte a bajnokságot. Klopp tudta kezelni Götzét, és tudta, hogy mennyit várhat tőle a jelenben és a jövőben.
Egy évvel később Münchenben ő szerezte a találkozó egyetlen gólját, remekelt az ősszel, de sérülés miatt majdnem az egész tavaszt ki kellett hagynia. A BVB így is megvédte bajnoki címét.
Egy év múlva pedig óriási menetelés a Bajnokok Ligájában, minden szép volt, minden jó volt egészen április végéig. Abban a csapatban minden fogaskerék tökéletesen helyén volt, a sorozatban a legtöbbet futó szélsőhátvédtől Schmelzertől, Reuson, Götzén át Lewandowskiig. Ám a tavasz vége felé két dologgal sokkolta Götze dortmundi híveit: sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a BL-döntőt, és bejelentette, hogy a szezon végén távozik. Az ősellenséghez, a Bayern Münchenhez.
Óriási balszerencséje volt, hogy nem akkor került a Bayernbe, amikor ott Jupp Heynckess irányított. Pedig elvileg egy Pep Guardiola-féle csapatba neki passzolni kellett volna. Hisz passzolni tud, gyorsan is, esetleg a cselekből kellett volna visszavennie. Mégis, tévedés volt a Bayernbe való szerződése. Neki is, meg a rekordbajnoknak is. Első ottani nyári felkészülése nem volt zökkenőmentes, a Dortmundból hozott sérülése gátolta őt. Először Győrben öltötte magára új csapata szerelését, de az a mérkőzés kevés sportértékkel bírt. A nyári lemaradásai miatt csak a harmadik fordulóban lépett először pályára a BL-győztesnél, először a 14. fordulóban játszott végig egy mérkőzést. Az egész pontvadászatban 9 olyan találkozó volt, ahol a kezdősípszótól a lefújásig pályán lehetett. A kevesebb játéklehetőségből úgy profitált, hogy
a vb-n azon kevesek közé tartozott, akik nem voltak végletekig kifacsarva. Így lett hős. De messze nem volt az ő vb-szereplése olyan négyhetes diadalmenet, mint amit Brehme produkált 1990-ben, vagy Gerd Mülleré 1974-ben.
A három csoportmeccs közül csak a portugálok ellenit játszotta végig, gólt csak Ghána ellen szerzett abban a fázisban. A nyolcaddöntőben egy félidőt szerepelt, a negyeddöntőben 7 percet, míg a Brazília elleni parádé alkalmával semennyit. A döntőben a 88. percben jött be, ekkor mondta neki Löw-kapitány a mára már legendássá vált mondatot: mutasd meg, hogy jobb vagy, mint Messi. Megmutatta.
Egy ország emelte akkor pajzsra, került egy pillanat alatt a csillagok közé 22 évesen.
A vb-döntő felejthetetlen megmozdulását nem tudta igazán kezelni. Furcsa ilyet mondani, de semmi baja nem lett volna, ha az 1954-es finálét dönti el. Az ünneplés után szépen eltűnik, majd később a pályán az aktuális találkozón bizonyít. Ez lett volna az ő világa. De 60 évvel később más szerep várt a nép hősére. Folyamatosan reflektorfényben szerepelni, rádióstúdióból ki, televízióstúdióba be. Ez nem volt igazán ínyére, össze is zavarta rendesen. Ezt Guardiola szóvá is tette, és ennek megfelelően is viszonyult hozzá.
Azt túlzás állítani, hogy vesszőfutás volt számára a Bayernnél, Guardiolával eltöltött idő, de biztos, hogy megtört a karrierje. A katalán edző remek állóképességet adott játékosainak, az alaptaktikájából sokat profitált a Bayernre épülő válogatott, ahogy ezt Joachim Löw szövetségi kapitány többször is hangoztatta. De elgondolkodtató, hogy Götzén kívül ennek áldozata lett Schweinsteiger és Thomas Müller pályafutása is. Utóbbi négy és fél éve messze korábbi szintje alatt teljesít, előbbi el is menekült Münchenből, ahol Istenként kezelték, Götze pedig visszasomfordált a reményei szerint biztonságot nyújtó előző állomáshelyére, Dortmundba. Ám akkor ott már nem Klopp volt a vezetőedző, hanem reinkarnációja,Thomas Tuchel. Götze számára sem volt már semmi olyan, mint korábban.
Az eltékozolt három müncheni év tehet erről? Vagy az, hogy a tehetséges, sokra hivatott fiatal helyett a minden meccsen mindent megoldó szerepét várták tőle? Esetleg egyszerűen kiégett? Valószínűleg mindezek együtt történtek meg nála.
A 2016-17-es szezonban 11 bajnokin volt pályán, egy évvel később 23-on. Ezeken összesen 3 gólt szerzett. Perifériára került Dortmundban is. A végső tőrdöfés akkor következett, amikor kimaradt a 2018-as világbajnoki keretből. Az idei szezonban 13 meccsen összesen 634 percet töltött pályán. Ez durván hétmeccsnyi idő 20 játéknap során. A hétvégén a 86. percben küldte be edzője.
Vajon hogyan éli ezt meg? Soha nem fogja elmondani.
Egyrészt, mert nem egy jól kommunikáló ember, másrészt meg maga sem tudja igazán helyretenni a pályafutását.
A Borussia Dortmund magabiztosan menetel a bajnoki cím felé. Az egykori csodagyerek, Mario Götze viszont már csak epizodista. 26 évesen. A 22 évesen elért csúcsról Mario, a varázsló nagyon nagyot zuhant.