A térdrúgó falusi MMA-sztár, aki meghódította New Yorkot

A New York-i Madison Square Gardenben rendezett júniusi Bellator-gálán Borics Ádám a második menet negyedik percében egy repülő térdrúgással padlóra küldte az esélyesebbnek tartott Aaron Picót, ezzel megszerezte a 13. profi győzelmét. A magyar MMA-harcos a hatalmas sikere után úgy érzi, a határ a csillagos ég, azaz 66 kilogrammban a UFC világbajnoki öve. Borics Ádámmal beszélgetett az Origo.

Más ember érkezett haza New Yorkból a júniusi mérkőzése után?
Sokkal másabb, igen. Meccsről meccsre érzem, amikor hazajövök Magyarországra, hogy egyre többen ismernek meg, ami fantasztikus érzés. Viszont egy kicsit stresszes is, mivel eleve nagyon kevés időt tudok itthon tölteni, és amikor itt vagyok, akkor is vannak kötelezettségeim, mint például ez az interjú, szóval, a médiával is foglalkoznom kell. Így kevesebb idő jut a családra, a barátokra. Ám hiába nagy a felhajtás mostanság körülöttem, szerintem nincs rám rossz hatással, egyszerűen csinálom tovább, amit tudok, a jövőben is keményen dolgozom majd az álmaimért.

Borics Ádám hatalmas sikert ért el, de továbbra is keményen dolgozik az álmaiért Fotó: Polyák Attila - Origo

Említette, hogy kevesebb ideje van az élet fontosabb dolgaira. Nem gondolt még arra, hogy kizárja a külvilágot, és csak a legfontosabb emberekre koncentrál?
Még szép, hogy eszembe jutott. Tervezem is, hogy lesz olyan, amikor nem mondom el, hogy hazalátogatok, és csak a családdal leszek. Édesapám is érzi, hogy mennyire sűrű a programom, nincs annyi időm rájuk. Ezen a héten volt először, hogy egy kicsit velük tudtam lenni. Viszont tudni kell, hogy támogatókban továbbra sem bővelkedem, a sajtónak pedig megvan az az ereje, hogy felfigyeljenek rám az emberek.

Nemcsak magamnak, hanem az egész küzdősport-társadalomnak szeretnék segíteni, így nem tehetem meg, hogy csendben elvonulok a világ elől.

Csinálni kell, ez is hozzátartozik a sporthoz. Sajnos, a rajongókra sem jut annyi időm, mint amennyit szeretnék, mert ha csak mindenkivel két-három szót váltanék, aki felismer, akkor soha nem érnék a végére. Egerben is megpróbálok mindig a háttérben maradni, hogy jusson idő a kikapcsolódásra is.

A hazaérkezésekor már a reptéren nagyon sokan várták az Aaron Pico elleni győzelmet követően. Ezt milyen volt megélni?
Meglepő volt, hogy ennyien eljöttek, és kíváncsiak voltak rám. Hatalmas volt az érdeklődés a rajongók és a média részéről egyaránt. Fantasztikus érzés volt, főleg úgy nagy szó ez, hogy a bunyó után szinte azonnal repültem haza. Azóta is szinte egyfolytában kapom a gratuláló üzeneteket, ami nagyon jól esik, de személyesen is megtalálnak. Legutóbb például a korábbi siroki általános iskolám (Országh Kristóf Általános Iskola, amely egyébként a Borics Pál utcában található – a szerk.) igazgatójával beszéltem, aki megjegyezte, mennyire fantasztikus, hogy meg tudok változni a ketrecben ahhoz képest, mennyire szerény fiúnak ismert meg.

Nagyon büszkék rám, pedig korábban azt sem tudták ebben a 2000 fős faluban, hogy mi az az MMA.

Borics Ádám UFA-világbajnok szeretne lenni Forrás: MMAJunkie

Milyen Sirok a floridai élet után?
Nagyon király! Még mindig ugyanaz a falusi srác vagyok, aki kiment az Egyesült Államokba. Őszinte leszek, nagyon hiányzik ez a fajta természet. Floridában a pálmafák centire pontosan be vannak állítva mindenhol, nagyon más az a környezet. Itt felkelek, reggel kinyitom az ablakot, csicseregnek a madarak. Egész egyszerűen fantasztikus. Nagyon hiányzik Magyarország.

Az álmok megvalósítása sokszor jár lemondással. Már gyerekként is arról álmodott, hogy másokat kiüt a ringben, ketrecben?
Ez nem erről szól,

nem életre-halára megy a küzdelem. Komoly sportemberek küzdenek egymással, én is ezt a vonalat szeretném erősíteni.

A sportemberi mivoltát a sportágnak, az ellenfél tisztelését. Így volt ez Pico ellen is, ő is ugyanilyen felfogású srác. Arra is figyelnem kell, hogy sok gyerek példaképként tekint rám, így nem az erőszak részét szeretném erősíteni. Visszatérve a kérdésre, gyerekként arról álmodtam, hogy profi MMA-s leszek, aki ebből él, ez az élete. Ezért is mentem ki Amerikába.

Borics Ádám nagyon sokat edz az álmai megvalósításáért Forrás: Borics Ádám/Facebook

Az eszébe szokott jutni, hogy esetleg önt is nagyon megverhetik?
A meccsek előtt természetesen vannak rossz gondolatai az embernek, de mindig úgy állok a bunyóhoz, hogy nincs más opció, csak a győzelem. Fejben sokat fejlődtem az utóbbi években, mára nagyon erőssé váltam. Ennek ellenére biztosan lesz olyan, hogy ki fogok kapni, mivel az MMA-ban sokkal könnyebben becsúszik egy-egy vereség. Ebben az esetben sem állna meg a világ. Látni kell, hogy ez benne van, azt hiszem,

Khabib Nurmagomedov az egyetlen olyan világbajnok, akinek hibátlan a mérlege. Nekem 2012 óta nem volt vesztes meccsem,

és persze nagyon nehéz lenne feldolgozni egy vereséget. Ne legyen félreértés, nem szeretnék kikapni soha, de mások is azért küzdenek nagyon keményen, hogy a legjobbak legyenek.

Nem tart attól, hogy akkor itthon azonnal leírnák? Elég csak Erdei Zsolt, vagy éppen Kovács „Kokó” István példáját említeni.
Mindketten a példaképeim voltak gyerekként, így már akkor sem értettem, hogy egy vereség után miért kell arról beszélni, hogy itt van a pályafutásuk vége. Ez a gondolkozás igazi magyar betegség, amelyen jó lenne változtatni. Elég csak arra gondolni, hogy

ha valaki az olimpián nem aranyérmet szerez, csak második lesz, vagy éppen pontszerző helyen végez, máris húzzák a szájukat az emberek itthon.

Pedig egyrészt a vereségekből is nagyon sokat lehet tanulni, másrészt pedig csak az tudja, aki sportol, hogy akár egy helyezésben is mennyi munka van. Rossz ez a mentalitás.

Erdei Zsolt, Borics Ádám nagy példaképe Forrás: ddp images/AFP/Norbert Millauer

Ebben egyetértünk. Meg talán abban sem lesz vita köztünk, hogy azért ennyire népszerű az MMA, mert az emberek vért akarnak látni, vagy éppen az ellenfél totális megsemmisítését. Mit gondol?
Persze, ez benne van. Elég csak az ókori Rómában rendezett gladiátorharcokra gondolni, az is rengeteg embert mozgatott meg.

Legbelül benne van az emberekben, hogy szeretnek vért, igazán férfias harcot látni. Viszont én nem elsősorban erre hegyezném ki.

Sokkal inkább a körítésre, illetve a sportág összetettségére. Már a mérlegelésnek, a felkonferálásnak megvan a saját vonzereje, míg az utóbbi miatt izgalmasabb és látványosabb, mint a többi küzdősport.

Miért nem „rendes” sportágat választott?
Az MMA-nak is megvan a szépsége. Ez az egyik legkeményebb sport a világon. Nemcsak a verekedés miatt, hanem mert hatalmas fizikai teljesítményt követel meg. A világ topatlétái közé tartozunk. Csak az tudja, aki csinálja, hogy mennyi nehézséggel jár egy edzés, felkészülés, na meg persze a meccs. Különböző sportágakat kell összevegyíteni, ráadásul sokszor több tízezer ember előtt bunyózunk, így a mentális nyomást is el kell tudni viselni. Hatalmas a kihívás folyamatosan, amelyből mindig lehet tanulni.

Borics Ádám szerint az MMA nem az erőszakról szól Fotó: Polyák Attila - Origo

Mit gondol arról, hogy nők is űzik az MMA-t?
Nem igazán szeretem, nem is annyira élvezetes. Persze, megnézem a meccseket, sőt, a lengyel Joanna Jedrzejczyk harcmodorát nagyon szeretem, de szívesebben követem a férfi MMA-t.

Nem szeretném például, ha a feleségemre felülnének, és a földön fekve ütnék a fejét.

Biztosan nem tudnám elviselni.

Szóba került már a hibátlan mérlege, ennek ellenére Amerikában talán még nem kapott akkora figyelmet, amelyet megérdemelne az eredményei alapján. Mi kell ahhoz, hogy ebben is legyen változás?
Már látom a fejlődést. Persze a Pico elleni meccsem előtt, és azóta is inkább róla írnak. Ez nem is csoda, mivel ott ő ismert birkózó volt. Most az a nagy kérdés Amerikában, hogy a veresége után mi lesz vele. Viszont pont most volt egy kinti cikk, amelyben bekerült a június top5 KO-ja közé a rúgásom. A szakmán belül is sokan beszélnek a győzelmemről, sok UFC-s bunyós írt rám, illetve a sikerem után felrobbant a Twitter. Itthon nem annyira használják, de az Egyesült Államokban még például Donald Trumpnak is van ilyen oldala. Na, meg arra is büszke lehetek, hogy

első magyarként harcolhattam a Madison Square Gardenben, a bunyózás Mekkájában.

Óriási győzelmet aratott Borics Ádám Aaron Pico ellen Forrás: MMAJunkie

Erre a „boricsos” repülő rúgásra nem lehetne egy jó marketingtervet felépíteni Amerikában, hátha az meghozná a komoly áttörést?
Nincs kizárva. Volt már olyan interjúm kint, ahol repülő kölyöknek neveztem magam, erősítjük ezt a vonalat. Nagy kedvencem volt a holland Remy Bonjasky, aki ennek a mestere volt. Az edzőteremben a főedzőmmel, Henri Hoofttal nagy hangsúlyt fektetünk a repülő rúgásra, főleg a birkózók ellen szeretem használni ezt a technikát. Nagyon jól érzem a ritmusát. Pico ellen is az volt a cél, hogy ne csak a védekezéssel foglalkozzak, ugyanis az nyeri a harcot, aki ráerőlteti az akaratát a másikra. Ennek érdekében sokat fejlesztettem az állóharcomat. Annyit elárulhatok, hogy

nem mindent mutattam még meg ezekből a térdesekből.

Az MMA-nak van még fejlődési lehetősége?
A világ leggyorsabban fejlődő sportága. Hihetetlen, mennyi cég áll mellette, ruhacégek, utcai viseletű márkák is. Egyre többen követik Európában is, és csak egyre népszerűbb lesz. Elég csak az itthoni tendenciát megfigyelni, a Pico elleni sikeremet követően felrobbant az internet, sokan nézték meg a győzelmemet. Persze van még hova fejlődni, főleg Magyarországon, de jelenleg a saját pályafutásomra koncentrálok elsősorban.

Szeretnék a legjobb 66 kilós MMA-harcos lenni a földön.

Senki nem edzett nálam többet az elmúlt egy évben a teremben. A kemény edzés pedig mindig kifizetődik. Mindenki azt sulykolja belém, hogy egy éven belül nagy bunyós leszek. A Pico elleni meccs után pedig ezt egyre jobban el is hiszem. Ennek rendelek mindent alá a továbbiakban is.

Ha már a Pico-meccset említette, milyen volt New Yorkban bunyózni?
Szerencsés vagyok, mivel már második alkalommal voltam ott, így nem voltam annyira elájulva a helytől. Persze, így is egy csoda, minden a felhőkig ér, egy épületben többen laknak, mint Sirokon. Ráadásul akkor a Madison Square Gardenben is voltam, így az sem okozott már meglepetést. Csináltam is egy képet, és viccesen megjegyeztem, hogy

majd egyszer itt bunyózok, de akkor nem gondoltam, hogy egy év múlva ott ünnepelhetek majd a ketrecben.

Nagyon összeszedett tudtam lenni, higgadt maradtam végig, sikerült kizárni, hogy hol is vagyok valójában.

Azért csak látott valamit a városból?
Sajnos nem volt sok időm nézelődni, viszont így is történt velem egy hihetetlen sztori.

Elmentünk reggelizni az egyik étterembe, ahol benne voltam a tévében a meccs kapcsán. Felfoghatatlan volt, hogy ott vagyok New Yorkban, és saját magamat nézem a képernyőn.

Meglepődtem, de valami fura módon mégis természetes volt az egész.

Ezt hívják az amerikai álomnak. Vagy tévedek?
Bármennyire is szeretem Magyarországot, tényleg úgy néz ki, hogy ez van megírva az én életemben. Amerika adta meg nekem az álmok valóra válását.

Itthon senki nem hitt bennem, kint viszont csodagyerekként kezeltek a kezdetektől fogva.

Nem akartam úgy leélni az életem, hogy nem próbáltam meg, most pedig úgy néz ki, tényleg valóra válik az amerikai álom.

Borics Ádám számára a határ a csillagos ég Forrás: Borics Ádám/Insta

Ehhez hozzátartozik a csillogás is. Milyen volt egy ekkora kaliberű gálán szerepelni a Madison Square Gardenben?
Mindenképpen érdekes. Amerikában teljesen másképp kezelik a sportolókat. Amint vége lett a meccsnek, a biztonságiak nem hagytak fényképezkedni, vagy éppen aláírásokat osztogatni, azonnal vittek az interjúszobába.

Nagyjából két óra telt el, amikor végre átölelhettem a feleségemet, illetve a barátaimat.

Furcsa volt az interjú is, ott először csak arra koncentráltam, hogy ne mondjak semmi hülyeséget, próbáljak jól beszélni angolul. Az utolsó kérdésnél viszont

kijöttek belőlem az érzelmek, el is sírtam magam, mert eszembe jutottak a szüleim, hogy honnan jutottam el odáig,

hogy az MSG-ben nyilatkozzak egy győztes találkozó után. Nagyon jó érzés volt.

Itthon fel sem merült, hogy a Pico elleni meccset adja valamelyik televízió. Ez nem bántja?

Rosszulesik, de elsősorban magam miatt csinálom.

Persze, nemcsak nekem, hanem az egész küzdősportnak jót tenne, ha az ilyen meccseket egy egész ország láthatná. Hiszek benne, hogy óriási potenciál van ebben, amellyel nagy nézettséget lehetne generálni.

Magyarországon nagyon olimpiacentrikusak az emberek, amelyik sportág nem szerepel az ötkarikás játékokon, azt itthon általában semmibe veszik. Mennyire nehéz ilyen szembeszélben elfogadtatni az MMA-t?
Szeretném, ha változna a helyzet. Sok ember azt gondolja, hogy kint nekem is az egyesület fizet mindent, pedig teljesen más a rendszer, mint egy olimpiai sportágnál. Itt magadra vagy utalva,

úgy tekintek erre az egészre, mint egy egyéni vállalkozásra. Magadnak kell felépítened a pályafutásodat.

Szerintem bennem az emberek azt szeretik, hogy önmagamat adom, azért ismerték meg a nevem Magyarországon is. Keményen kell dolgozni a jövőben is, és csak reménykedhetek benne, hogy ha majd egy övvel jövök haza, ugyanannyira megbecsülnek, mintha egy olimpiai sportág sportolója lennék. Jó példa, hogy még egy hivatalos magyar válogatott melegítőt sem kaptam soha – amilyet az olimpiai sportolók hordanak –, pedig vágytam rá. Viszont tavaly kaptam Lacza Ádám jóvoltából a Magyar Kempo Szövetségtől egy címeres melegítőt, aminek nagyon örültem. Azért is fontos ez számomra, mert mindenhol hangoztatom a magyarságom, a meccsekre is mindig magyar zászlóval vonulok be.

Lehet, hogy az MMA-ban minden idők legjobb magyar eredményét érte el, világbajnok lesz, de az év sportolója díj kapcsán idehaza még soha nem merült fel a neve. Ez mennyire zavarja?
Őszinte leszek, soha nem gondolkoztam ezen. Nem azért csinálom, hogy ilyen díjakat söpörjek be, híres legyek, sokkal inkább saját magam miatt. Persze, tudom, hogy sokkal több támogatóm lenne az ilyenektől, de ennél sokkal fontosabbak azok a pillanatok, amikor egy győztes meccs után felemelik a kezem a ketrecben.

Élvezem a bunyót, ettől vagyok boldog. Nem ezek a díjak motiválnak.

Borics Ádám pályafutása mesébe illő Forrás: Bellator

Azt sem bánja, hogy az ön sportága valószínűleg soha nem lesz az olimpia műsorán?
Nem igazán. Ezzel nem tudok mit kezdeni,

tudom, hogy soha nem leszek olimpiai bajnok.

Erre az olimpiai őrületre jó példa, hogy például a profi bokszban is többet ér egy világbajnoki öv, mint az olimpiai elsőség még amatőrként. Egyébként sem voltam ez az olimpiai beállítottságú ember soha. Talán azért jobb, mert egy egész ország követi az eseményt, így mindenki büszke lesz rád az országban, ha ott érsz el valamit. Na, meg persze ott az életjáradék, de ezekkel nekem felesleges foglalkozni.

Mint egy fiatal magyar sportoló számára, önnek mennyire érdekes egyáltalán az olimpia? Miket szokott egyáltalán nézni?
Természetesen számomra is érdekes, de elsősorban a küzdősportokat követem. Például Amerikából is nyomon követtem a budapesti birkózó-vb-t, ugyanis ezekből a találkozókból is nagyon sokat tudok tanulni. Mindig előjön valami új trükk, mivel ők csak az adott sportágat űzik, így sokkal jobban el tudnak mélyülni benne. Jó példa arra, mennyire

betege vagyok a küzdősportoknak, hogy nagyon ritkán jutunk el bulizni a párommal, amikor a Pico-meccset követő sikerem után eljutottunk, én akkor is telefonon MMA-t néztem.

Persze, más sportokat is megnézek, a Veszprémet is követtem a kézilabda Final Fourban. A szüleim és a testvérem is kézilabdázott, így van kötődésem a sportághoz. De minden magyar sportolónak szurkolok az olimpián is, vagy éppen hihetetlenül drukkoltam a fiúknak a foci-Eb-n, annak ellenére, hogy a focit annyira nem szeretem.

Borics Ádám imádja az összes küzdősportot Fotó: Polyák Attila - Origo

Az MMA-hoz képest nem tartja nevetségesnek ezeket a hagyományos küzdősportokat?
Egyáltalán nem. Sokáig nem ismertem el úgy a birkózást, ahogy kellett volna, aztán rájöttem, hogy a világ egyik legkeményebb sportja. De ugyanúgy elismerem a cselgáncsot, vagy éppen az ökölvívást.

Mit szólna ahhoz, ha majd az ön leendő gyereke is a nyomdokaiba lépne?
Szerintem minden bunyós szeretné, ha a gyereke követné őt. Ennek ellenére biztosan nem erőltetném, ha nem szeretné, az a fontos csak, hogy sportoljon. Az, hogy mit szeretne csinálni, az legyen az ő döntése. Persze, jó lenne, ha én edzhetném, átadhatnám neki a tudásomat. Viszont azt is látni kell, hogy ez mennyi lemondással jár, sok a rossz pillanat is. Amikor itthon vagyok, szoktam előadásokat tartani, amelynek kézzelfogható eredménye is van.

Nincs is annál szebb érzés, mikor az egyik kisfiú azt mondta, azzal a mozdulattal nyerte meg a kempo-vb-t, amit én tanítottam neki.

Örömet szerez másoknak átadni a tudást. Sokat jegyzetelek az edzésekről, tudatosan készülök arra, hogy a pályafutásom végén ezzel foglalkozzak.

Meddig lehet ezt a sportot magas szinten űzni?
Emberfüggő. Szerencsére én nem vagyok sérülékeny alkat, pedig a legmagasabb szinten is állandóan edzésben vagyok. Figyelni kell arra, hogy ne essek át a ló túlsó oldalára, mert hajlamos vagyok rá. Nekem még nagyon messze van a pályafutásom vége,

minimum hat évem van még. Mindennap azért kelek fel, hogy még jobb harcossá váljak.

Erre tettem fel az életemet, semmi mást nem tanultam, így most kell bebiztosítani a jövőmet. Már csak azért is, mert nekem biztosan nem lesz nyugdíjam. Annyi viszont biztos, hogy ebben a hat évben végig biztosan nem maradok kint Amerikában, mert hiányzik Magyarország.

Nagy küzdő Borics Ádám, aki immár 13 profi győzelemnél jár Forrás: Borics Ádám/Insta

Mindig felmerül önnel kapcsolatban, hogy mi a helyzet a UFC-vel. Nos?
Szeretném magam kipróbálni a UFC-ben. Viszont most már nemcsak egy meccsre mennék át, amely korábban az álmom volt,

hanem szeretnék bekerülni a top10-be.

Az első öt már más szint, ahhoz még sokat kell edzenem. Most, első lépésként le kell ülnöm a Bellatorral, és új szerződést kialakítani. Egyébként úgy tudnám összehasonlítani a két szervezetet, mint a Coca-Colát és a Pepsit. Idén októberben indul a Bellator keretein belül egy 16 főből álló versenysorozat a 66 kilogrammos súlycsoportban, amely egy évig fog tartani, és három-négy havonta lesznek mérkőzések egyenes kieséses rendszerben. A jelenlegi bajnok is ott lesz, így ha valaki megveri, akkor elnyeri az övet, és menetelhet tovább akár döntőig, a sikerhez pedig négy mérkőzést kell nyerni.

A tét nem kisebb az öv mellett, mint egymillió dollár. Mondanom sem kell, mekkora lehetőség ez. Nagyon okosan kell most döntenünk a menedzsereimmel.

Meddig juthat el ebben a sportágban?

Képes vagyok arra, hogy UFC-világbajnok legyek!

Ehhez jelenleg jó helyen vagyok, minden adott, hogy napról napra jobbá váljak. Persze, minél több pénze van az embernek, annál többet lehet kihozni belőle. Például,hogy ne csak a felkészülés során menjek masszázsra, több legyen a regenerációs kezelés, jobb legyen az ételek minősége, arról nem is beszélve, hogy jelenleg csak a termen belül sparringozok, olyanok ellen nem, akiknek fizetni kell érte. Ehhez támogatók kellenek, lehetőleg minél több. Rögös az út, de legalább alázatra tanítja az embert, mint például, amikor még takarítottam az edzések mellett. Az is egy lépcsőfok volt a csúcs felé. A határ a csillagos ég.