Mi futott át a fejében, amikor a szegedi világbajnokságon elsőként ért a célba?
Kopasz Bálint: Nagyon terveztem, hogy megnyerem a versenyt, de tudtam, nem lesz könnyű dolgom, hiszen mindenki rajthoz állt, aki számít – említhetném a cseh Josef Dostált vagy a portugál Fernando Pimentát. Egész évben remek formában voltam, így hittem benne, hogy dobogóra állhatok majd. Fantasztikus volt hazai szurkolók előtt megnyerni életem első felnőtt vb-címét. Már az indulás előtt magával rangadott a hangulat, majd a rajtnál csend lett. Egészen hétszáz méterig hallottam a szurkolást, az utolsó kétszáz méterre azonban kikapcsoltam, teljesen csőlátásom lett, és még a bójákat sem vettem észre, amikor robbantottam. Az ellenfeleket sem néztem, csak megindultam, ahogy azt az edzéseken gyakoroltuk.
Demeter Irén: Nekem nagy megkönnyebbülés volt, mert Bálint nem érzékelte annyira a nyomást, mint én. Felszabadult örömöt és óriási büszkeséget éreztem, de ezt nehéz szavakba önteni. Ez volt Bálint pályafutásának csúcsa, és az enyémnek is.
Bálint a vb-győzelem előtti éjszaka otthon, Algyőn aludt a saját ágyában, lefekvés előtt pedig az ön főztjét ette. Ez mennyit számított a végső sikerében?
DI: Rengeteget. Az előző világbajnokságon, amit Portugáliában rendeztek, nem voltak túl jók a körülmények. Az ételek nem voltak megfelelőek, pedig ez Bálintnál kardinális kérdés.
A szegedi vb előtt sokat segített, hogy a jól bejáratott, megszokott ételeket eszi, és nem kellett változtatni.
És persze a nyugalom, ami nagyon sokat jelent. Egy adott versenynapon nüánszok döntenek a győztesről, és akár olyan apróságok is számítanak, hogy mit evett, hogy nyugodtan tudott-e készülni mentálisan. Ilyenkor kell a csend, hogy befelé tudjon fordulni a versenyző.
A tokiói előolimpián megismerhették a körülményeket. Milyenek a tapasztalataik?
DI: Jónak értékelem, bár a kajak-kenu pályán még végre lehetne hajtani néhány változtatást. De ez egy tesztverseny volt, így a szervezők biztosan begyűjtik majd az összes lehetséges információt, és korrigálják a hibákat az olimpiáig. Az étkezés remek volt, a szállás pedig tizennégy percre van a pályától, ami nagyon jó, mert ha sokat kellene utazni, az a pihenéstől venné el az időt. A vízfelület, a szállás és a közlekedés is rendben van.
KB: A kajakosoknak a vízfelület a legfontosabb, az pedig számomra nem volt az igazi.
Rengeteg hal ugrik fel a vízből, ez pedig veszélyes is lehet, mert ha megcsapja a versenyző tüdejét vagy a szívét, akkor komoly baleset, szívleállás is lehet belőle, hiszen ilyenkor nagyon magas a pulzusszám a hajtás miatt.
A sós víz sem tette komfortossá az edzést. Minden nap szembeszél volt, ami nekem nem kedvez, bár pozitív, hogy így is nyerni tudtam. Az előrejelzések alapján az olimpián hátszél lesz, az a súlyom miatt kedvez nekem. A szövetség által biztosított szállás és étkezés szuper (a magyar válogatott az olimpia ideje alatt nem az olimpiai faluban, hanem szállodában fog lakni, mert a falu messze van a kajak-kenu pályától – a szerk.). Biztosan megtalálom majd a nekem leginkább megfelelő ételeket.
Úgy látom, kiemelt szerepe van a felkészülésében a táplálkozásnak.
KB: Versenyidőszakban általában kerülöm a glutént, és minden olyan pékárut, ami glutént tartalmaz. Főleg egészséges gabonákra, friss zöldségekre és gyümölcsökre van szükségesem. Húsok közül jöhet a sovány csirkemell vagy esetleg a marha, bár az jobban megterheli az emésztést.
A kajak-kenuban korántsem szokatlan a családi felállás. Elég csak Kozák Danutára és a férjére, Somogyi Bélára gondolni, de említhetnénk Csipes Tamarát, akinek édesapja, Csipes Ferenc az edzője. Hogy működik a munka anya és fia között? Vannak összezördülések?
DI: Köztünk nincsenek összezördülések soha. Bálint halk szavú, és nagyon céltudatos. A munkánk alapja a bizalom. Egy edző számára nagyon fontos, hogy a versenyzője higgyen benne.
E nélkül nem lehetne közös munkáról beszélni, mindegy, hogy az ember fiáról van-e szó vagy sem.
Az év végi visszajelzés az eredmények alapján sokat számít. Bálint évről évre fejlődik, egyre jobb eredményeket ér el. Úgy terveztem, hogy 2020-ra érje el a csúcspont. Remélem, hogy ez így is lesz. Nagyon jó a kapcsolatunk, és bízom benne, hogy így is marad.
KB: Kilencéves korom óta ő az edzőm, már megszoktam a társaságát.
Nagyszerűen kijövünk, ráadásul mindenkinél jobban ismer, és tudja, mikor lehet terhelni, és mikor kell visszavenni. Ez előny is lehet a többi versenyzővel szemben.
Ugyanúgy viselkedünk edzés közben, mint amikor otthon vagyunk, és éljük a hétköznapi életünket. Ez szabadabbá teszi az edzéseket. Nem vagyok stressz alatt, de amúgy sem kell noszogatni, mert magamtól is szeretek edzeni.
Algyőn kezdett kajakozni az édesanyja irányítása alatt. Mit jelent önnek az otthoni közeg?
KB: Nagyon szeretek Algyőn edzeni, mert mindenem megvan, amire szükségem lehet. Remek helyen, az atkai holtágnál szoktam futni a gátnál. Algyőtől 10 kilométerre van Hódmezővásárhely, ahol az uszodában egyedül tudok készülni egy pályán. A konditerem is ott van a közelben.
A nyugalom, amit Algyőn megkapok, az semmivel sem pótolható.
Mostanában sokat voltam Budapesten, és látom, milyen hatalmas a forgalom. Ha ott kéne naponta háromszor edzésre járnom, az rengeteg energiát elvenne tőlem. Szerintem a környezetem is hozzáadhat némi pluszt a teljesítményemhez.
Amúgy sem tűnik olyannak, mint aki keresné a pörgést.
KB: Bulizni egyáltalán nem járok. Az edzések kitöltik a mindennapjaimat. Ha esténként van egy kis szabadidőm, akkor cikkeket olvasok a sporttáplálkozásról, az étrend-kiegészítőkről. Nagyon érdekel a sztárvilág, szeretem az Oscar-díjas filmeket. Hétvégén meg együtt van a család, jókat eszünk-iszunk.
Bálint nemcsak a kajakozásban, hanem az atlétikában is nagyon tehetséges volt.
DI: Akkoriban egy nagy csoporttal dolgoztam, a srácokat pedig elvittem az atlétikapályára. Az ottani edző felfigyelt arra, hogy Bálint remekül fut, ezért kölcsönkérte, hogy el tudjon indítani egy négyfős csapatot.
KB: Csatlakoztunk a Szegedi Titánok ÜTC-hez, diákolimpiákon és országos bajnokságokon is részt vettem, a tíz kilométert harminchat perc alatt futottam le. Akkor a kajakozást és az atlétikát még össze tudtuk egyeztetni. Futásban is tehetséges voltam, de nem annyira, mint kajakban. Utána azonban a kajak mellett döntöttem, mert ebben a sportban 18 éves kor fölött már nagyon komolyan kell edzeni, és nem lehet egyszerre több dolgot csinálni.
Az ön férje, Kopasz Péter alapította az algyői kajak egyesületet. Miért nem ő lett Bálint edzője?
DI: Szegedről Algyőre költöztünk, és mivel Algyő a Tisza főutcája, ezért adott volt a lehetőség, amivel a férjem élt. Van folyóvizünk, és imádjuk a kajakozást. A férjemnek autószerelő a szakmája, és abban is dolgozott, én pedig a gyerekekkel voltam, mert egyébként testnevelés és földrajz szakos tanár vagyok. Hamar kiderült, hogy jól bánok a gyerekekkel, tudom őket motiválni. Péter inkább az olyan szakosztályi feladatokat látta el, mint a szervezés vagy az utazás. A versenyeken mindig velünk van, és szeretném, ha jövőre az edzőtáborba is velünk jönne, mert úgy érzem,
ő kevesebbet kap a sikerből, mint amennyit belefektetett, és neki is jár, hogy testközelből élvezze azokat a dolgokat, amikben nekünk részünk van.
Ha anno ő nem kezdi el ezt az egészet, akkor ma Bálint biztosan nem lenne itt.
Mindhárom fia ilyen sportos?
DI: Középső fiam, Máté is nyolc évig kajakozott, és szinte minden nap előjön, milyen kár, hogy ő abbahagyta, mert Bálinttal nagyon jó párost alkothattak volna. A legidősebb fiam Bence, na, róla elmondható, hogy az alma messze esett a fájától. Őt nem igazán érdekli a sport.
Önök ketten párban dolgoznak. Ez mindig így lesz, vagy ha jön egy tehetséges kajakos, akkor becsatlakozhat?
DI: Mindig minden változik, így ez is változhat. Azért, amikor melegvízi edzőtáborba megyünk, vannak közös edzések a válogatott tagjaival. Ez nem olyan gyakori, de ha kell, beiktatom.
Bálint idén tavasszal azt mondta, szeretne magára szedni két kiló izmot. Vannak hasonló tervei 2020-ra is?
DI: Ez sikerült is. Nagyon óvatosan, de haladunk a cél felé. Télen egy-másfél kiló izmot szeretnénk még ráépíteni, de vigyázni kell, mert ha túl hirtelen erősödik meg, akkor lelassulhat, és akár a technikája is megváltozhat, mert veszélybe kerülhet az a laza, könnyed evezés, amit ő igazán tud.
Az idei szezonban minden komoly versenyt megnyert, így K-1 1000 méteren már kikiáltották az olimpiai bajnoki cím fő esélyesének.
KB: Az idei teljesítményem biztató a jövőre nézve. Nagy eséllyel indulhatok majd a jövő évi válogatókon és a világkupákon. De haladjunk lépésről lépésre.
Azért mert vb-t nyertem, és megszereztem az olimpiai kvótát, még nem vagyok kint.
A célom, hogy kijussak, és dobogón végezzek. Fontos, hogy egy versenyző ne bízza el magát. A világbajnokságon én is szerényen álltam oda. Nem vitt el a huzat, csak mert győztem az Európa-játékokon.
A szegedi világbajnokságon a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán azt mondta, Kopasz Bálint mögé találni kéne egy klasszis kajakost, hogy az ezer páros is erős legyen az olimpián. Párosban eddig nem versenyzett. Van ennek realitása?
KB: A fő számom továbbra is az ezer egyes lesz, de nem lenne rossz úgy kijutni az olimpiára, hogy két számban is elindulhassak. Ha találnék olyan embert, aki hasonló időket megy a válogatókon, mint én, akkor is nagyon sokat kellene együtt edzenünk, hogy összeszokjunk. Fontos, hogy egyezzen a technika, a magasság és a súly is.
Annyi biztos, hogy az ötszáz négyest elengedtem, mert ahhoz túl sokat kellene együtt edzenem a többiekkel, és elvenné az időt az egyestől.
DI: Ez az olimpia a korábbiakhoz képest más lesz. Egy nemzetből két ember is indulhat 200 és 1000 méteren is. Ha meglesz a hatodik kvóta, akkor párost is ki lehet a hat versenyzőből állítani. Viszont ennek csak akkor van értelme, ha az ember esélyes a jó eredmény elérésére. Ha nem, akkor fölösleges kockáztatni a jó szereplést az egyesben. Ha Bálint csak az 1000 egyest viszi el az olimpián, akkor is maradéktalanul elégedett leszek.
Van esetleg olyan rituáléja, amihez minden verseny előtt ragaszkodik?
KB: Nem nagyon. Nem hallgatok zenét vagy ilyesmit. Elkezdek bemelegíteni, és futam előtt már nem nagyon beszélgetek hétköznapi dolgokról. Nem érintkezem a barátokkal és az ellenfelekkel sem. Eltervezem, milyen lesz a taktikám, amit az befolyásol, hogy milyen formában vagyok.
A következő szezon a tokiói olimpia jegyében telik majd. Tudják már, mi lesz a programjuk?
DI: Most jó pár hét pihenés következik, majd ősszel pár hetet Győrben töltünk – ugyanis Bálint már győri színekben indul – és szeretnénk, ha a gyerekek látnák őt, és tudnának együtt evezni. Jövőre megyünk majd az Egyesült Államokba melegvízi edzőtáborba, és lehet, hogy még idén felmérjük azt a helyszínt is. A bázisunk pedig tavasztól egészen az olimpiáig a szegedi Maty-ér lesz.
Bálint szerepelt a 2016-os riói olimpián is. Arról milyen emlékeik vannak?
DI: Igazából jó emlékeink nincsenek, mert arra csak úgy beesetünk (Dombvári Bence eltiltása miatt – a szerk.). Nem volt lehetőségünk úgy felkészülni, ahogy most lesz. Tudatosan, a helyzet súlyát átérezve, hogy olimpián indulhat. Bár ott sem volt megszeppenve, mert vérprofin küzdött. Talán csak azért nem maradt meg jó emlékként, mert már ott is sokkal jobb eredményt érhetett volna el. A negyedik legjobb eredménnyel a tízedik helyen végzett. Egy kis szerencsével egészen más lehetett volna.
KB: Nem szívesen emlékszem vissza rá, pláne a középfutamra. A legkeményebb futamba kerültem. Kicsit keserű emlék, hogy nem sikerült bejutnom a döntőbe, az viszont fantasztikus volt, hogy 19 évesen részt vehettem egy olimpián. Nem kellett volna sok, hogy bejussak a fináléba. Ott pedig bármi megtörténhetett volna, mert az időeredményem alapján az első ötben voltam.
Viszont a kudarc jót tett, mert utána döntöttem el, hogy még inkább meg akarok erősödni mentálisan.
Kitoltam a fájdalomküszöbömet, akkor is rá tudok tenni egy lapáttal, ha már nagyon fáj, mert tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy megelőzzem, akit kell, hogy meg tudjam nyerni a versenyt.