Kenya's Eliud Kipchoge (white jersey) celebrates as he crosses the finish line at the end of his attempt to bust the mythical two-hour barrier for the marathon on October 12 2019 in Vienna. - Kenya's Eliud Kipchoge on Saturday made history, busting the mythical two-hour barrier for the marathon on a specially prepared course in a huge Vienna park.
With an unofficial time of 1hr 59min 40.2sec, the Olympic champion became the first ever to run a marathon in under two hours in the Prater park with the course readied to make it as even as possible. (Photo by ALEX HALADA / AFP)
Vágólapra másolva!
Eliud Kipchoge – ha hitelesíthető rekordként nem is jegyezhető módon, de sporttörténelmet írt Bécsben 2019. október 12-én, 8:15 és 10:15 óra között. 1:59:40 alatt futotta le a maratont. Napjaink, és - egy olimpiai aranyérem híján, amelyet jövőre a tokiói olimpián nagyon jó eséllyel begyűjt majd – megkockáztatható, minden idők valaha volt legkiválóbb maratoni futója áttörte a 2 órás álomhatárt a maratoni távon. A felvezető autó szélárnyékában, váltott irammenőkkel végrehajtott kihívás sikere óriási robbanást hozhat a már eddig is rohamléptekben fejlődő maratoni eredményekben, és az utcaifutó-versenyekre irányuló figyelemben is.
Amint azt már az esemény beharangozójában írtuk, az Ineos 1:59 Challenge, mint sporteredményként, rekordként számításba vehető teljesítmény, több sebből vérzik.
Ezzel együtt is óriási dolog, amit a 34 éves kenyai, az őt segítő tucatnyi irammenő, és persze az egész projekt mögött álló, és azt finanszírozó Jim Ratlciffe tett.
Hiszen az egész csapat egy tökéletesen megkomponált reklámot tett le az asztalra, pontosabban a bécsi aszfaltra, amelynek a már eddig is rohamléptekben fejlődő maratoni futás lesz a legnagyobb haszonélvezője.
Hiszen ez az 1:59:40 órás eredmény egyrészt robbanást hozhat a valódi, versenykörülmények között elért eredmények területén. Két éve Kipchoge a Nike sportszergyártó vállalat jóvoltából Monzában már megpróbálkozott ugyanezzel.
Akkor az álomhatáron 25 másodperccel kívül fejezte be a tesztet.
De a Formula-1-es versenypályán a hajnali szürkületben elért eredménye megmutatta, hogy egyáltalán nem reménytelen megcélozni az akkor még „csak" 2:02:57 órás rekordot, amelyet honfitársa, Dennis Kimetto ért el még 2014. szeptember 28-án, Berlinben. Sőt, nem csak másodperceket lehet faragni abból. Tavaly az ideálisnak tartott 7-11 foknál jóval magasabb hőmérsékleten, napsütéses 16-19 fokban, az irammenőit a vártnál sokkal hamarabb elveszítve repesztett 2:01:39 órát Berlinben.
Azóta hárman is a régi, Kimetto-féle rekordon belül futottak. Az idei berlini maratonin Kenenisa Bekele rettenetesen esős körülmények között mindössze 2 másodpercre maradt el Kipchoge idejétől. Mi több, honfitársa, Birhanu Legese is 2:02:57-en belül finiselt, s lett csak második. És a szintén etióp Masinet Geremew is áttörte ezt az időt, és lett második az idén tavasszal Kipchoge mögött Londonban. Vagyis elérkeztünk oda, hogy ha a világ legjobbjai állnak rajthoz a legjobban fizető versenyeken, akkor egy 2:03 órán belüli eredmény sem garancia a győzelemre, sőt!
Mi lesz itt Kipchoge 1:59:40 órás eredménye után?
Amely olyan volt, mint egy tökéletesen megkomponált opera. A teljes zenekar tökéletes összhangban dolgozott, szinte extázisban, ugyanakkor mérhetetlen profizmussal, hideg fejjel végiggondolt taktika alapján.
Kezdődött azzal, hogy Kipchoge, és csapata felkészüléséről nagyon jól dokumentált filmsorozatot forgattak, és időről időre megosztották az edzései, a táplálkozása, pihenése, filozófiája apró részleteit is a nagyvilággal.
Folytatódott azzal, hogy nagyon gondosan választották ki a helyszínt, az időpontot a megfelelő éghajlat alapján.
Majd leaszfaltoztatták az útvonal nem tökéletes állapotban lévő részeit a bécsi Práterben található Hauptallén.
A nagyjából 4-4 kilométeres oda-vissza szakasz végén megdöntötték a kanyart, hogy a nagy sebességtől nehogy kisodródjanak a futók, vagy lassításra, iramváltásra kényszerüljenek. majd a végletekig kivártak az időpont megjelölésével, és azon belül is a start pontos időpontjával, hogy a valaha volt legtökéletesebb körülmények várják a kenyait.
A főhős előtt V-alakzatban futó öt, és a mögötte kétoldalt védelmet biztosító világklasszis futó nagyjából négy kilométerenként váltott,
előre meghatározott sorrendben, a közülük kapitányként megjelölt vezetésével, és irányításával.
A mögöttük, mellettük a frissítésért felelős bringások is meghatározott koreográfia alapján közelítették meg Kipchogét.
Akinek tényleg semmire, de semmire nem kellett figyelnie, csak hogy az irammenői mögött tartsa a döbbenetes, 2:50 perces tempót,
és a dietetikusai által grammra kiszámolt frissítést másodpercre pontosan vegye magához, hogy végig kitartson az üzemanyag, és ne járjon úgy, mint Nigel Mansell a Hungaroringen, amikor néhány száz méterrel a cél előtt kifogyott az autójából a nafta.
Nagyjából félmillió néző állt végig a hermetikusan lezárt pálya mellett,
és helyenként a leghatalmasabb futballstadionok legnagyobb izgalmaira emlékeztető hangulatot varázsolt a Práterbe, két teljes órán keresztül. A közvetítést is végtelenül profin – naná, hogyan másként – tervezték meg. A felvezető autóból láthattunk közeli képeket az együtt futó nyolcasokról, a mellettük guruló motorról Tour de France-hoz hasonló közeli portrékat a rezzenéstelen arccal száguldó Kipchogéről, és persze a végig, a pálya mellett felállított, sínen futó kamera sem hiányozhatott a kelléktárból.
Minden a helyén volt. A #nohumanislimited tökéletesen igaz volt erre a két órára. A hihetetlenül izgatott, ugyanakkor ezt a futást a legnagyobbak legnagyobbjait is megszégyenítő nyugalommal, és hidegvérrel vitte végig. Előtte, ahogy írtuk, arról beszélt, hogy ez a futás a Holdra szálláshoz hasonlatos tett lesz az emberiség történetében.
Ha a mesterségesen kialakított tökéletes körülmények miatt ez nem is állja meg teljesen a helyét, az esemény szervezettségét illetően mindenképpen igaza van.
És hatását tekintve főleg. Hiszen ahogy már írtuk, ez akkora lökést adhat a legtehetségesebb közép-, és hosszútávfutóknak, hogy érdemes a sebességüket a maratoni távon kamatoztatni, hogy abból előbb-utóbb tényleg lesz valaki, aki versenykörülmények között is képes lesz 2 órán belül futni a 42 195 métert.
A maratoni futásra irányuló figyelem, és az ennek hatására a fotelből felálló tömegek mérete megjósolhatatlan.
De vélhetően százezrekben, milliókban mérhető. És ha ők elkezdenek mozogni, tenni az egészségükért, az az igazi jelentősége ennek a különös, ámde tökéletes reklámnak, amit a világ pillanatnyilag legjobb futóinak részvételével, és a jó eséllyel minden idők valaha volt legjobb maratoni futójának főszereplésével forgattak le Bécsben.
Jól érzem magam, nagyon sokat próbálkoztam ezzel, sokáig nem sikerült. Most én vagyok a világon az első ember, aki lefutotta két órán belül a maratont. Ezzel akarom inspirálni az embereket, hogy csatlakozzanak hozzám"
- nyilatkozta a kenyai a célba érkezést követően. "A legnehezebb ezen a szombaton az volt, amikor hajnalban fel kellett kelnem. Elképesztő segítséget kaptam az olimpiai és világbajnok iramfutóktól, akik fantasztikus munkát végeztek, nélkülük ez nem sikerült volna."
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!