100 pont, 20 000 nő, 270 kiló - Wilt Chamberlain megdönthetetlen rekordjai

Ha léteznek szuperatléták, akkor biztos, hogy egykoron Wilt Chamberlain volt a csapatkapitányuk. A korábbi legendás kosaras olyan adottságokkal született, amik miatt az ő idejében, de még ma is sokan gondolják azt, hogy egy másik bolygóról származott. Mindenkinél magasabb, erősebb és gyorsabb volt, mindenkinél nagyobbat ugrott, és minden nő érte volt oda. Sok sportot kipróbált, mindegyikben a legjobb lehetett volna, ő végül a kosárlabdát választotta, amelyben számtalan olyan rekordot tart, amit ember nem fog megdönteni, de még csak a közelébe sem fog érni senki. 100 pont egy meccsen, több játszott perc egy szezonban, mint amennyi a maximum, miatta átírt szabályok, Schwarzeneggert lenyűgöző erő, és rengeteg olyan történet köthető a nevéhez, amelyek megismételhetetlenek. Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat.

Nem evilági adottságok

A kis Wilt 1936-ban született Philadelphiában. Nyolc testvére volt, szülei dolgoztak, rendes körülmények között nőtt fel; igaz, gyerekkorában majdnem belehalt a tüdőgyulladásba, emiatt az iskolában is halasztania kellett. Úgy nőtt, mint akit húztak; mire gimnazista lett, már bőven két méter fölött volt. Nem szeretett kosarazni, inkább atlétikában jeleskedett, legyen az 400 vagy 800 méteres síkfutás, magasugrás, távolugrás, vagy súlylökés. Ezekben az állam legjobbja volt. Aztán mégis rászánta magát a kosárlabdára, és kiderült, hogy nemcsak a mérete, hanem a tehetsége is megvan hozzá. Addig egyébként nem a magasak sportja volt a kosárlabda, de innentől a "törpéknek" semmi esélyük nem volt ellene.
Az ország összes egyeteméről a csodájára jártak az égimeszelő, emellett már gyerekként is hihetetlenül erős fiúnak.

Hogy mekkora ereje volt?

Egy közeli szállodában nyári munkát vállalt londinerként, és amikor néha arra tévedt egy defektes autó, aminek nem volt emelője, akkor a "kis" Wilt csak simán megemelte az autót, amíg a tulajdonos kereket cserélt.

A Boston Celtics legendás vezetőedzője, Red Auerbach is ebben a hotelben figyelt fel rá, gyorsan össze is hozott egy 1-1 elleni meccset a 17 éves Chamberlain és az egyetemi bajnokság (NCAA) döntőjének legjobb játékosa, a 21 éves B.H. Born között. A csatát tükörsimán, 25-10-re Chamberlain nyerte, Bornt pedig annyira összetörte a vereség,

hogy el sem kezdte profi NBA-karrierjét, hanem inkább elment traktorszerelőnek.

Chamberlain végül a Kansas Egyetemet választotta, ahol először csak az elsősök csapatában szerepelhetett, a következő évben viszont végre övé volt a színpad, és ezt rögtön az első meccsen mindenki tudtára adta, ugyanis 52 ponttal és 31 lepattanóval mutatkozott be. Emellett az atlétikát is folytatta,

súlylökésben és hármasugrásban egy méterre volt az akkori világrekordtól, 11 másodperc alatt futotta a 100 métert (7 tizedre volt a világcsúcstól), magasugrásban pedig egymás után háromszor nyert összállami bajnokságot.

Állítása szerint súlylökésben soha senki, magasugrásban pedig csak az 1956-os olimpiai bajnok Charles Dumas tudta egyszer legyőzni. Ezeket az eredményeket 215 centis magassággal és 120 kilós súllyal érte el.

Már az egyetemen is mindenki fölött állt Forrás: kuhistory.ku.edu

A kosárlabdát már a jelenlétével forradalmasította. Akkor még nem volt támadóidő, ezért az ellenfél sokszor "eldugta" inkább a labdát, mint hogy Wilthez vagy csapatához kerüljön. Ha mégis így történt volna, akkor három ember rontott rá egyszerre, de így is tarthatatlan volt.

Miatta kellett szabályt hozni arról, hogy büntetőt csak egy helyben állva lehet dobni, ő ugyanis addig úgy csinálta, hogy hátralépett kettőt, nekifutott, majd bezsákolta (!) a labdát a vonalról.

Olyan is volt, hogy akkora erővel zsákolt, hogy a gyűrűn és a hálón áthaladó labda úgy esett rá ellenfele lábujjára, hogy az eltört.

Bajnoki címet viszont nem tudott nyerni, emellett megelégelte az ellenfelek harcmodorát és a rasszista megnyilvánulásokat az idegenbeli mecsseken, ezért otthagyta az egyetemet. Mivel még egy éve hátra lett volna, ezért nem mehetett egyből az NBA-be, így beállt a Harlem Globetrottersbe, ahol pénzt is tudott keresni.

A gálacsapattal körbejárta a világot, még a Szovjetunióba is eljutott, ahol maga Hruscsov volt a kísérőjük. Itt esett meg, hogy az egyik bemutatómeccs előtt egy kis játékos lökdösődés alakult ki a szűk folyosón, Chamberlainnek pedig ketten is nekivágódtak. Ő azonban nem volt épp olyan hangulatban, ezért egyszerre felemelte a két, egyenként 90 kilós férfit a levegőbe a mezüknél fogva, és nemes egyszerűséggel arrébb tette őket.

Ugyancsak harlemi időszakában esett meg vele, hogy egy partin találkozott Jim Brownnal, az NFL akkori legnagyobb sztárjával. A világ valaha volt egyik legjobb futójátékosa és Wilt addig hergelték egymást, hogy végül ott helyben megrendeztek egy sprintversenyt.

Chamberlain nyert. Brown visszavágót követelt, de akkor is a kosaras győzött.

Egy profi NFL-futó ellen.

Értelmezhetetlen rekordok sorozata

Miután lejárt az egy éve a Harlemnél, nem volt más hátra, mint az NBA. Szülővárosának csapatához, a Philadelphia Warriorshoz írt alá, rögtön a liga legjobban fizetett játékosa lett. Az első meccsén itt sem okozott csalódást, 43 ponttal és 28 lepattanóval debütált a világ legerősebb bajnokságában.

Első éve egészen elképesztőre sikerült: ő lett az év újonca, átlagban 37,6 pontot dobott és 27 lepattanót szedett le meccsenként, ezekkel azonnal rekordot döntött, természetesen ő lett a szezon MVP-je is. Csak első évében 8 NBA-csúcsot adott át a múltnak.

A rájátszásban aztán összekerült a korszak legjobb csapatával, a 11 év alatt 10 bajnoki címet nyerő Boston Celtics-szel, valamint a másik centerfenoménnal, Bill Russellel, kettőjük között pedig kialakult az NBA történetének első igazi rivalizációja, habár pályán kívül nagyon jó barátok voltak.

A kosárlabda legnagyobb legendái közül kettő: Wilt Chamberlain (balra) és Bill Russell Forrás: Pinterest

A Celtics vezetőedzője, a már említett Auerbach arra buzdította csapatát, hogy ne kíméljék Chamberlaint, aki hiába játszott fantasztikusan a folyamatos csépelés ellenére, a Boston így is behúzta a négy nyert meccsig tartó szériát. Chamberlain ugyanazt tapasztalta, mint az egyetemen, ezért az első éve után elgondolkodott a visszavonuláson. Továbbra is nehezen emésztette meg, hogy annyival nagyobb, gyorsabb, erősebb és jobb mindenkinél, hogy az egyetlen fegyver az volt ellene, hogy folyamatosan ütötték-vágták. Végül egy busás fizetésemelés meggyőzte, hogy folytassa.

Egy évvel később tovább javította átlagait, ő lett a máig egyetlen játékos, aki egy szezon alatt több mint 2000 lepattanót szedett le. Volt egy meccs, ahol 55-öt, ezt sem fogja soha senki megdönteni.

Az 1961-62-es szezon sok szempontból is történelmi volt az NBA-ben, mi most foglalkozzunk "csak" Wilttel, aki több olyan rekordot is felállított, amit nehéz ép ésszel felfogni.

Kezdjük azzal, hogy

egész szezonra vetítve 48,5 percet átlagolt meccsenként, méghozzá úgy, hogy egy mérkőzés 48 perces.

Ez úgy jöhetett össze, hogy a hosszabbításos meccseket is végigjátszotta. A lehetséges 3890 percből 3882-t töltött a pályán, nyolcat azért nem, mert egyszer összeszedett két technikai hibát egy meccsen, amiért kiállították. (Egyébként karrierje során egyszer sem pontozódott ki személyi hibákkal, amire rendkívül büszke volt.)

Chamberlain nem fáradt el. Soha. Ha a Chuck Norris-viccek a '60-as évekből származnának, akkor Wilt Chamberlain-viccek lennének.

Menjünk tovább: a szezont 50,4 pontos átlaggal fejezte be. Ez az egyetlen alkalom, hogy valaki 4000 pont fölé jutott egy idényben (4029). Rajta kívül egy ember dobott 3000 fölött, Michael Jordan 26 évvel később 3041-et szerzett. Soha, senki nem fog a közelébe sem érni ennek a számnak.

Végül az adat, ami talán a legtöbb embernek eszébe jut, ha meghallja Wilt Chamberlain nevét: napra pontosan 58 évvel ezelőtt,

1962. március 2-án a New York Kincks ellen 169-147-re megnyert mérkőzésen kereken 100 (!) pontot dobott.

Ez kétségkívül az NBA leghíresebb rekordja, ami sosem fog megdőlni. Kobe Bryant jutott ehhez legközelebb 81-gyel 2006-ban (akkor már volt hárompontos dobás), de ezt sem lehetett reális veszélyeztetésnek nevezni.

A leghíresebb fotó Chamberlainről Forrás: TBJ

Mindezek ellenére sokkoló módon nem őt választották a szezon végén MVP-nek, sőt, még csak nem is az NBA történetében először és 2017-ig utoljára tripladuplát átlagoló Oscar Robertsont, hanem Bill Russellt.

Ebben az idényben érkezett meg a ligába a hozzá hasonlóan tehetséges, de azért mégsem földönkívüli Walt Bellamy. Első találkozójukon az alábbi párbeszéd zajlott le köztük:
- Üdv, Mr. Chamberlain, Walter Bellamy vagyok.
- Hello, Walter. Az első félidőben nem lesz kosárra dobásod.
És betartotta ígéretét. A több mint 30 pontos átlaggal rendelkező Bellamy mind a kilenc első félidei kísérletét blokkolta. A második félidőben aztán hagyta játszani. Akkoriban nem jegyezték a blokkstatisztikát, pedig akkor még több rekordot tartana Chamberlain.

Wilt, az örök vesztes?

Szó szerint félelmetes magasságához olyan súlypontemelkedés társult, amihez hasonlót csak Michael Jordannél mértek. Abban mindenki biztos, hogy Chamberlain helyből legalább 120 centi magasra tudott ugrani, de néhány edzője azt állította, hogy emelkedése 135 centiméter volt. Azt többen is megerősítették, hogy a palánk tetejéről (ami nagyjából 4 méter magasan van) le tudott venni egy negyeddollárost. Szinte lehetetlen volt úgy dobni mellette, hogy azt ne üsse el.
Hihetetlen blokkolások:

Hiába volt egy igazi szörnyeteg, a bajnoki cím nem akart összejönni. A Warriorst 1964-ben eladta a tulajdonos, az új pedig átköltöztette az ország másik végébe, San Franciscóba. Chamberlain utálta a helyet, hamar cserét kért, majd visszakerült Philadelphiába, a 76ers csapatához, amely jóval ütőképesebb volt, mint a Warriors. De az a fránya Boston mindig szembejött, és mindig erősebb volt, de egyre kevesebbel.

Chamberlaint is frusztrálta a Celtics dominanciája.

Az egyik mérkőzésen a kosárra törő 90 kilós KC Jones ellen úgy szabálytalankodott, hogy menet közben felkapta egy kézzel, és a levegőbe emelte.

Jones elmondása szerint úgy állt oda utána a büntetővonalra, hogy remegtek a lábai, ilyet még nem látott, és persze nem is tapasztalt.

Kirobbanó erőben volt, 270 kilóval nyomott fekve, gyorsasága sem kopott, de a sikertelenség kezdte felemészteni. Edzéseket mulasztott fontos meccsek előtt, nem jött ki jól csapattársaival sem, edzőjét, a korábbi kiváló játékost, Dolph Schayest pedig levegőnek nézte. Aztán érkezett Alex Hannum, akivel már a Warriorsnál is együtt dolgozott, ő pedig betörte. Chamberlain rájött, hogy egyedül nem megy, elkezdett csapatban gondolkodni. Kevesebb dobást vállalt, osztogatta a labdákat, aminek az lett az eredménye, hogy 1959-es bemutatkozása óta 1967-ben először nem ő lett a liga pontkirálya.

Viszont bajnok lett a 76ersszel, ami mindennél többet jelentett számára, elhallgattatta kritikusait. Persze voltak, akik továbbra is önzőnek titulálták, nekik az volt a válasza, hogy a következő évben nem a pontlistán, hanem a gólpasszlistán végzett az élen, mindmáig egyedüli centerként.

Félelmetes, nem? Ezzel egyébként elnyerte 4. MVP-trófeáját is, tényleg azt csinált, amit akart. A döntőben viszont a Boston megint jobbnak bizonyult a 7., mindent eldöntő meccsen, Chamberlain pedig 1968-ban Los Angelesbe távozott, ahol a Lakersnél összeállt Jerry Westtel és Elgin Baylorral.

Bajnoki tabló 1967-ből, Chamberlain az alsó sor bal szélén Forrás: The Athletic

Ott az első szezonban ismét összejött a finálé, ahol aztán megint jött a Celtics és egy hetedik meccses fiaskó, amit 1970-ben egy újabb követett, csak akkor a Knicks ellen. 1971-ben már a nyugati koncferenciadöntőben elvérzett a Lakers a Milwaukee-val szemben, az a csata pedig azért marad emlékezetes, mert jelképesen ekkor adta át a stafétát a következő domináns centernek, az alapszakasz MVP-jének, Lew Alcindornak, akit később Kareem Abdul-Jabbar néven ismert meg az egész világ.

De volt még valamennyi tartalék a korosodó Lakersben, akárcsak Chamberlainben, mert az 1971 nyarára tervezett bokszmeccse Muhammad Ali ellen végül elmaradt. Hogy miért, arról megoszlanak a vélemények: van, aki azt állítja, hogy Wilt édesapja, aki korábban is bokszolt, azt tanácsolta fiának, hogy ha jogilag van rá lehetősége, akkor mondja vissza, mert nem lesz jó vége. De azt is lehetett hallani, hogy Ali tábora hátrált meg, mert féltek Chamberlain méretétől, erejétől, és persze a hatalmas beégés lehetőségétől is.

Ekkoriban esett meg vele az is, hogy csapattársa, Happy Hairston majdnem összeverekedett a Paul Silasszel az egyik meccsen, mire

Chamberlain odament hozzájuk, felemelte a kétméteres, 110 kilós Silast, majd annyit mondott neki, hogy "ma nem fogunk bunyózni", Silas pedig remegve kinyögött egy "igenis, uram"-ot.

Az 1971-72-es szezonra a korábbi Boston-játékos, Bill Sharman érkezett edzőnek, aki sok újítást hozott, a Los Angeles megtáltosodott, a nyugati döntőben pedig visszavágott Abdul-Jabbarnak és a Bucksnak, a nagydöntőben pedig a Knicksnek, ahol az utolsó meccset törött kézzel játszotta le, viszont ő lett a finálé MVP-je.
A törött kezes utolsó meccs:

Még egy szezont lehúzott a Lakersnél, majd 1973-ban visszavonult.

Wilt, a röplabda- és filmsztár

Utána sem unatkozott, az egész ország legnagyobb csillagai között tartották számon, üzleti befektetései bejöttek, és szerepet kapott a Conan, a pusztító című filmben is, ahol kaszkadőr nélkül vették fel a jeleneteit. Együtt edzett Arnold Schwarzeneggerrel, akit megdöbbentett, hogy majd 50 évesen is 250 kilókat nyom ki. Merthogy a kosárral ugyan felhagyott, a mozgással nem: klasszis röplabda-játékos lett belőle, ő az egyetlen, aki a kosárlabda és a röplabda Hírességek Csarnokának is tagja.
45 éves volt, amikor a Clevelandtől, és 50, amikor a New Jerseytől kapott hivatalos ajánlatot, de már nem motiválta a profi sport.

Edzésekre szívesen benézett bárhova, egyszer a '80-as évek Showtime Lakersénél tett látogatást, ahol Magic Johnson annyira felbosszantotta, hogy onnantól kezdve az összes dobást blokkolta. Pedig ekkor már majdnem 10 éve nyugdíjba vonult. Atlétikai központot nyitott, olyan kiválóságok kerültek ki a keze alól, mint minden idők legjobb női sprintere, Florence Griffith-Joyner.

Amiket még a sportnál is jobban szeretett, azok az egyéjszakás kalandok. Elmondása szerint körülbelül 20 000 (igen, húszezer) hölggyel volt alkalmi viszonya, de nem tudott soha pontos számot mondani. Csapattársai azt mondták róla, hogy insomniában szenvedett, ezért ha nem tudott aludni, akkor inkább lement egy bárba, és felszedett minimum egy, de olykor több nőt is.

Az 1990-es évek elején kezdődtek egészségügyi gondjai, főleg a szívével. Bár még ekkor is 220 kiló fölött szériázott fekve, de már nem volt az az igazi Góliát, mint régen. 1999-ben rohamosan romlott az állapota, csak ebben az évben 20 kilót fogyott, végül 1999. október 12-én halt meg szívelégtelenségben.

Leghíresebb rekordjával búcsúztak tőle Forrás: AFP/Reed Saxon

Az egész ország és sportvilág gyászolta. Sem azelőtt, sem azóta nem született olyan ember, mint ő. A sportra született, szinte mindenben ő lehetett volna a legjobb. Ő a kosárlabdát választotta, amelynek valaha volt egyik legjobbja marad örökké. Toronymagasan övé a legtöbb NBA-rekord, ezeknek többsége örökké állni fog. És Wilt Chamberlainre is mindenki úgy emlékszik: az ember, aki minden tekintetben kimagaslott a többiek közül.