Játékoskarrierjét a Budapesti Atlétikai Klubban (BAK) kezdte, majd olasz csapatokban focizott, mielőtt 1927-ben a Fidelis Adria edzője lett volna. Egészen 1939-ig Olaszországban dolgozott, olyan csapatokat irányított, mint a Bari, a Nocerina, a Cagliari (ahol bekerült a klub legendái közé), a Lucchese és végül a Torino.
Ide, a piemonti nagyvárosba tért vissza a II. világháború után, már Egri Erbstein Ernő néven, és lett a háború után formálódó Torino FC technikai igazgatója, azaz vezetőedzője. A csapat, amelyre az olasz válgatott is épült, és melyet kora legjobbjának tartottak, megnyerte az 1947-48-as bajnokságot,
A következőt is magabiztosan vezette, amikor 1949. május 4-én a Benfica elleni stadionavatóról Lisszabonból hazatérve a Torino fölötti sűrű ködben a csapatot szállító repülőgép nekiütközött a város fölötti hegyen álló Superga bazilikának. A repülőn tartózkodó mind a 31 személy meghalt, köztük Egri Erbstein Ernő is. A bajnokság végén a Torino, amelyik értelemszerűen nem tudta befejezni a szezont, megkapta a bajnoknak járó Scudettót.
Címlapi kép: Egri Erbstein Ernő a Torino két olasz válogatott játékosa, Mario Rigamonti és a Valerio Bacigalupo között (Forrás: Susanna Egri gyűjteménye)