Levegőért kapkodott az öreg Császár, akinek bukása az egész NSZK-t megrázta

Franz Beckenbauert senkinek nem kell bemutatni, aki egy kicsit is érdeklődik a labdarúgás iránt. A neve összeforrt a siker kifejezéssel, játékosként, szakvezetőként és klubelnökként is. Beckenbauer keze-lába alatt minden arannyá vált. Németországban a császár becenevet még játékos korában akasztották rá, elegáns stílusa miatt. Mindenki tudja, hogy a Bayern München játékosaként mindent megnyert, amit futballista megnyerhet. Ám az kevésbé ismert, hogy játékos-pályafutása során nem csak a Bayernben szerepelt. És a Münchentől távol töltött idők nem mindig voltak felhőtlenek.

Ezek persze csak az ő szintjén voltak kellemetlen epizódok. Az első negatív hangokat személyével kapcsolatban akkor hallotta, amikor 1977-ben, 32 évesen elhagyta a Bayernt és Amerikába ment. Jó, ez nem kizárólag szakmai döntés volt, sőt, egyáltalán nem volt az.

Beckenbauert ekkor már darabokra szaggatta a németországi bulvársajtó, amiért a Császár 12 évnyi házasság után titokban faképnél hagyta a feleségét és három gyerekét.

Leginkább a Bild Zeitung szállt rá Beckenbauerre, aki később annyira kibékült az újsággal, hogy az 1982-es világbajnokságon már ennek a lapnak volt a szakkommentátora.

Franz Beckenbauer (jobbra), az olasz Giorgio Chinaglia (középen) és Johan Cruyff (balra) New Yorkban. Beckenbauer a Cosmos színeiben Amerikában is bajnokságot nyert Forrás: AFP

Beckenbauer elment tehát New Yorkba, a Cosmos csapatához.

A Bayern és Beckenbauer összesen 2,8 millió dollárt kapott ezért az átigazolásért.

Ezt az összeget a Warner Bros társaság fizette ki. Az akkor az európai focit az Egyesült Államokban meghonosítani kívánó erők Pelé mellett benne látták azt a személyt, aki megszeretteti a gömb alakú labdát a tojáslabdához szokott szurkolókkal. Ez tulajdonképpen megtörtént. Pelé és Beckenbauer csapata, a New York Cosmos néha hetven-nyolcvan ezres közönség előtt játszott.

Ettől persze a színvonal még közelébe sem jutott az európainak.

Jellemző, hogy amikor a Cosmos 1978-ban Pelé nélkül, de Beckenbauerrel a soraiban Münchenbe érkezett egy barátságos találkozóra, 7-1-re kapott ki a Bayerntől. Akkor mondta a pályán, és később a Bayern elnöki székében is elődjéről Karl-Heinz Rummenigge a következőket:

Sajnálom Franzot, teljesen egyedül van ebben a csapatban. Ő most is nagy futballista, de egyedül ebben a játékban az ember semmire sem megy."

Mindenesetre a német foci császára sportdiplomataként is „törte az utat" az Újvilágban az európai futball számára. Miközben a lábát azért kellett megműteni, mert nem bírta a műfüves pályák okozta szokatlan terhelést. Egy pályafutás végén, ha valaki ilyen missziós tevékenységre vágyik, ennél szebb évekről nem is álmodhat. Pénz, csillogás és viszonylagos sikerek. Bár egy észak-amerikai bajnokság megnyerése nem mérhető az európai diadalokhoz. Talán ezért tért vissza 1980-ban, 35 évesen Németországba.

Franz Beckenbauer

103-szoros NSZK-válogatott labdarúgó. Három világbajnokságon szerepelt (1966, 1970, 1974). Világbajnok: 1974. Európa-bajnok: 1972. Ötvenszer volt az NSZK válogatottjának csapatkapitánya. 424 Bundesliga-mérkőzést játszott. Ebből 396-ot a Bayern München színeiben, 28-at Hamburgban. BEK-győztes: 1974, 75, 76 (Bayern), KEK-győztes: 1967 (Bayern), Világkupa-győztes: 1976 (Bayern). Aranylabdás: 1972, 1976.

Ám óriási meglepetésre nem ahhoz a Bayernhez igazolt, amellyel összeforrt a neve. Hanem a müncheniek nagy vetélytársához, a Hamburghoz.

Pontosan azért, mert távol akart lenni Münchentől, a bulvársajtó éhes cápáitól.

Évi 1 millió nyugatnémet márkáért, ami akkor az ő szintjén nem volt csillagászati összeg. Ráadásul szezon közben. Amikor szeptember 21-én Amerikában véget ért a bajnokság (a Cosmos győzelmével), akkor csatlakozott a német kikötőváros csapatához. Már a reptéren nekiszegezték a kérdést az újságírók, hogy a laza tengerentúli évek után fogja-e bírni a Bundesliga poklát.

Franz Beckenbauer - a Császár a labdával Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Dpa

A két bajnokság fényévnyire volt egymástól. Kellett egy kis idő, amíg visszazökkent a német szintre. Csak november közepén, a 14. fordulóban mutatkozott be új csapatában. Akkor is csak csereként. Furcsa látvány volt, hogy a találkozó kezdetekor nem a pálya közepén tüzelte társait, hanem a kispadhoz indult. Ifista kora óta nem nagyon fordult elő ilyen. Az első félidőt onnan nézte végig. A második játékrészre érkezett, Caspar Memering helyére. Kék mezben, 12-es számmal a hátán. Akkor még nem volt állandó számozás, a kezdők 1-től 11-ig kapták a számokat, a cserék az ennél nagyobbakat. 1-1-nél állt be, a vége 3-2-es vereség lett Stuttgartban.

A következő fordulóban a hazai mérkőzést már végigjátszotta. Csapata 3-1-re legyőzte a Karlsruhét, és az élre állt. A Hamburg a 27. fordulóig folyamatosan vezette a tabellát. Beckenbauer erőnléte nem volt a régi, de kivételes játékintelligenciájával tökéletesen megoldotta a feladatait. Úgy tűnt itt is a csúcsra ér. Ám a 28. játéknapon a Hamburg kikapott Gelsenkirchenben.

Ekkor Beckenbauer egykori csapata, a Bayern megelőzte az északnémet klubot.

A szezon végén Beckenbauernek és a Hamburgnak az ezüstérem jutott. És az ezzel járó UEFA Kupa-indulás. Pedig amikor Amerikából visszatért az NSZK-ba, egyesek azonnal a válogatottba követelték Ferenc Császárt, aki ekkor már 38 éves volt. Rögtön fellángolt a vita, hogy vissza szabad-e engedni a nemzeti csapatba azt az embert, akit már az 1978-as vb-n sem tettek be a válogatottba.

Pedig vele talán elkerülhette volna a 74-es vb-aranyérmes azt az oltári bukást, amely rá várt Argentínában.

A csoportmérkőzéseken 0-0 a lengyelek és Tunézia ellen, miközben csak Mexikót tudták legyőzni. Innen még továbbvergődtek, de a középdöntőben újabb két döntetlen következett az olaszokkal és a hollandokkal (0-0 és 2-2), majd kikaptak Ausztriától (2-3). Ezzel a világbajnok a 6. helyen végzett.

Franz Beckenbauer az 1970-es mexikói világbajnokság olaszok elleni mérkőzésén az elődöntőben szorult ápolásra Forrás: DPA/AFP/Stf

Az UEFA Kupában ősszel a Bordeaux és az Aberdeen ellen is játszott, majd tavasszal a Neuchatel Xamax elleni negyeddöntő első találkozóján is. Vesztére. Ugyanis az lett pályafutása talán legszörnyűbb mérkőzése. 45 percen keresztül képtelen volt hozzá méltó módon irányítani a védelmet. Ráadásul 1-0-s hamburgi vezetésnél belefejelte a labdát Don Givensbe, aki lefutotta őt, és egyenlített a svájci csapat.

A szünet után Ernst Happel edző nem engedte vissza a pályára Beckenbauert. Az edzőfejedelem tette felségsértéssel ért fel.

Majd a visszavágón már nem is jelölte a csapatba a Császárt. És az UEFA Kupa további küzdelmei során sem. Pedig a Neuchatel kiverése után a Hamburg az elődöntő párharcot is sikerrel vívta meg a Radnicki Nis ellen, így kétmérkőzéses finálét vívott a Göteborggal. Beckenbauer egy perc játéklehetőséget nem kapott a folytatásban.

Így páratlan karrierje nemzetközi szinten úgy ért véget, hogy egy UEFA Kupa negyeddöntő párharc első mérkőzésének szünetében lecserélték. 1982. március 3-án. Korábban ilyen soha nem fordult vele elő. És az is nagyon érdekes, miféle találgatások jelentek meg ezután a svájci mérkőzés után a sajtóban. Az első és legfontosabb:

Beckenbauer maga kérte a cserét, mert nem kapott levegőt.

A német újságok ekkor azt írták: orvosai tanácsára nem szerepelhet többé a Hamburg kezdőcsapatában, ámbátor csereként azért pályára léphet. Így a bajnokságból hátra lévő 11 mérkőzésből kettőn kapott lehetőséget Happeltől. Leginkább korábbi érdemei elismeréseként. Az utolsó fordulóban is pályán lehetett, amikor a Hamburg úgy futott ki a gyepre május 29-én a Karlsruhe ellen, hogy az eredménytől függetlenül megnyerte a Bundesligát. Jól el is szórakozta azt a meccset: 3-0-s vezetés után 3-3-ra adta.

A találkozó után a császár visszavonult.

Franz Beckenbauer így Bundesliga-bajnoki címmel és UEFA Kupa második hellyel búcsúzott játékosként. Ám ezekért a titulusokért alig tett valamit. Talán utólag már ő is megbánta, hogy két évre Hamburgba szerződött. Ez az időszak, de különösen az utolsó néhány hónap méltatlan volt hozzá. Bár erről nem így nyilatkozott.

Mégis nagyszerű dolog volt visszatérni a hazai bajnokságba. Akkor is, ha néhány sérülés gondot és félelmet váltott ki belőlem."

Franz Beckenbauer 103 mérkőzést játszott a német válogatottban.

A búcsúmeccs is méltó volt hozzá. 1982. június 1-én Hamburgban a világbajnokságra készülő NSZK válogatottja a Hamburg ellen lépett pályára – telt ház előtt.

A válogatott 4-2-re nyert, Beckenbauer a meccsen két gólt szerzett, igaz, az egyik öngól volt.

Utána megkezdődött vezetői pályafutása. Szövetségi kapitányként 1986-ban az NSZK válogatottjával vb-ezüstérmet szerzett, majd 1990-ben az olaszországi világbajnokságon aranyérmes lett.

Franz Beckenbauer az 1990-ben vb-aranyérmes NSZK válogatottjának szövetségi kapitányaként Forrás: Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Werek

Ami ezek után történt, már nem tartozik feltétlenül a labdarúgás aranylapjaira. A 2006-os németországi rendezésű vb-ről szóló korrupciós jelentésekben gyakran bukkant fel Beckenbauer neve. Hogy ez az ember mit érezhetett akkor, amikor kiderültek a sötét dolgok, nem tudni. Az azonban biztos, hogy a világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakja volt.