Usain Bolt nem azért vált naggyá, mert soha nem győzték le. Sokkal inkább attól, ahogyan az egyes vereségeiből tudott erőt meríteni a maga lazaságával. Már az általános iskolában komoly kihívóra akadt az 1986-ban született sportoló, aki krikettel kezdte a mozgást. A Trelawny szigetrész egyik tanára, Devere Nugent volt az, aki felfedezte őt és szokatlan módszerrel motiválta első riválisa legyőzésére.
Bolt a mai napig szeret jókat enni, kedvence egy gyorsétteremlánc csirkeszárnya. Amikor az iskolai versenyen legyőzte vetélytársát, akkor még nem ez, hanem jamaikai fűszeres csirke volt a jutalma édesburgonyával. Ha csak helyi szinten, de már e győzelem hatására valóságos sztárrá vált a környéken, ami már tinédzserként is jól állt neki.
A gimnáziumba már sportösztöndíjasként került be, így határtalan lelkesedéssel várhatta a 2002-es, számára hazai rendezésű junior-világbajnokságot.
A húszévesek mezőnyébe olyan fizikai adottságokkal érkezett meg 15 évesen, amilyet egy alacsonyabb kosárlabdázó is megirigyelt volna.
Azonban nem csak 196 centiméteres magasságával tűnt ki a nála bő négy évvel idősebb mezőnyből Kingstonban.
Emlékszem, a stadionból kifelé menet a közönség a nevemet énekelte. Ez annyira kizökkentett, hogy miután felvettem a cipőm és lenéztem, észrevettem, hogy a rossz lábamra húztam azt
– mondta Bolt, aki ennek ellenére összeszedte magát, és 20.61-es idővel, 15 évesen és 332 naposan minden idők legfiatalabb juniorvébé-győztesévé vált, miután megnyerte a 200 métert.
A siker utáni tisztelgése egy átlagos rajongójának a világ másik pontjáról nem annyira emlékezetes, mint a Lightning Bolt néven ismertté vált mozdulatai, azonban a hazai közönség számára akkor sokkal fontosabb gesztus lehetett.
„Minden itt kezdődött el. Ekkor tettem meg az első lépést afelé, aki ma vagyok"
– a jamaikai fővárosban elért eredménye után nem volt kérdés, hogy mekkora potenciál van benne.
Mégsem ez volt az első világbajnokság, amin részt vett, hanem a 2001-es ifjúsági világbajnokság, amit Debrecenben rendeztek.
Magyarország? Viccelnek? Megnéztem otthon a világtérképet, vakartam a fejemet. Nagyon sokára találtam meg Magyarországot. Úgy tűnt, Debrecen a világnak Jamaikától a legtávolabbi pontján van
– ha másért nem, akkor azért mindenképp megérte az út számára, mert nálunk ivott először szénsavas vizet.
A „Lightning Bolt" becenevét még Kingstonban kapta, amire folyamatos fejlődésével rá is szolgált, hogy a villámhoz hasonlítsák. 2005-ben ő lett minden idők legfiatalabb döntőse 200 méteren, ahol végül a távot sérülten végigfutva a nyolcadik helyen zárt. A vb-címet bizonyos Justin Gatlin nyerte, akivel később még komoly párharcai voltak, de alig 18 évesen és 355 naposan még nem hozzá kellett mérnie magát.
Ekkorra már túl volt a bemutatkozásán a nyári olimpiákon is, Athénban átélhette azt a semmihez nem fogható légkört és nyomást, ami a sportolókra nehezedik egy-egy ötkarikás játékokon. Egy évvel a 2008-as pekingi olimpia előtt pedig megszerezte első (ezüst)érmeit felnőtt világbajnokságokon, Tyson Gay és az amerikai staféta ekkor még a jamaikai előtt volt. Nem úgy Pekingben, ahol csak Michael Phelps tudott olyan fényesen csillogni, mint a 21 éves fiatal.
Bolt már a 100 méter világcsúcstartójaként érkezett meg a kínai fővárosba, miután New York Cityben bő két és fél hónappal azelőtt 9.72-t futott.
Az átlagos sprintereknél nagyobb termete miatt egész pályafutása során a rajt volt a gyengéje. Érdemes összehasonlítani mondjuk honfitársával, Asafa Powellel, hogyan építik fel futásaikat. A Bolt előtti utolsó világcsúcstartó sokkal gyorsabban lő ki a rajtból, cserébe Boltnak kevesebb lépésbe telik lefutni az adott távot.
Egy-egy olimpián a legdrágább belépőjegyek a nyitó- és záróünnepségek mellett a 100 méter döntőjének jegyei. Pekingben nem láthatott szoros versenyt a közönség, mégsem haragudott senki Boltra, aki szokás szerint elvitte a show-t:
Már 85 méternél a mellkasát püfölve, kiengedve 9.69-es világcsúccsal győzött.
Négy nappal később 200 méteren 19.30-cal sokkolta a világot. És ha Nesta Carter doppingügye miatt utólag nem vették volna el a 4*100 méteres aranyérmet Jamaikától, akkor mindhárom szám döntőjében világrekorddal diadalmaskodott volna.
A 2009-es világbajnokságon, Berlinben nem volt kérdés, hogy tovább javítja saját rekordjait. 9.58-nál állt meg a számláló.
Az ezüstérmes Tyson Gay 9.69-cel minden idők második leggyorsabb emberévé vált. Bosszankodott ugyan az amerikai, de Boltot aznap nem lehetett megverni. Ahogyan 200 méteren sem, 19.19 lett a vége, tíz métert verve a mögötte célba érkező panamai Alonso Edwardra.
Ha 2010-ben nem kezd el sérüléssel bajlódni, és kíséri végig onnantól egész karrierjét évről évre, akkor nem biztos, hogy a berlini rekordoknál nem tudott volna jobbat. Saját bevallása szerint 9.4-re is képes lett volna, de ezt már sajnos soha nem tudjuk meg.
Az a fajta futó vagyok, aki nagyon megijed az év első versenye előtt. Folyamatosan azon kattogok, hogy vajon még mindig elég gyors vagyok-e? Jól végzem az edzésmunkát, de mindig aggódom, hogy megvan-e a sebességem. Viszont amint eljön a pillanat, megjön az önbizalmam, és egyre magabiztosabbá válok
– ahogyan láthatjuk, még a világ leggyorsabb emberét is gyötrik néha kétségek. Ezek a 2011-es világbajnokság előtt nem voltak alaptalanok, ugyanis a dél-koreai versenyre hatalmas riválist kapott.
Yohan Blake volt az egyetlen ember, aki hibára tudta kényszeríteni a pályája csúcsán lévő Boltot.
A degui 100 méter döntőjében a honfitársa korábbi kiváló eredményei miatt rajta lévő extra nyomást nem bírta el. Nem bízott magában, és abban, hogy a gyengébb rajtja ellenére utol tudja majd érni Blake-t, így kiugrott. Ez az akkori szabályok között azonnali kizárást vont maga után. Így szedte össze egyetlen vereségét világeseményen 2008 és 2016 között. 14-ből egy. Nem rossz eredmény.
Blake a 2012-es jamaikai olimpiai válogatón három nap alatt mindkét távon legyőzte őt, így volt miért visszavágni neki Londonban.
Sikerült neki, amennyire egysíkú volt a pekingi 100 méter, a londoni annyira fantasztikus versenyt hozott. Bolt megvédte címét, 9.63-mal új olimpiai rekordot ért el, és a megsérülő Powellen kívül mindenki tíz másodpercen belül futott.
A 4*100 méteren már egymás oldalán küzdöttek, Nesta Carterrel és Michael Fraterrel kiegészülve 36.84-nél állt meg az óra - London sem maradt világrekord nélkül. Tökéletes váltásokkal ment végig a bot kézről kézre, mind a négyen teljes erőből végig futották a távot, nem biztos, hogy ennél látunk jobb időt az egyik leglátványosabb versenyszámban a jövőben.
Egy évvel később, Moszkvában is összejött a triplázás a világbajnokságon, rekordok nélkül, mégis megközelíthetetlenül.
Bolt 2015-ben baljós előjelekkel tért vissza a Madárfészekbe, ahol hét évvel azelőtt halhatatlanná vált.
Usain először ment úgy versenyre, hogy nem ő volt az esélyes. Az tesz valakit bajnokká, hogy nemcsak akkor nyersz, amikor te vagy a favorit, hanem akkor is, amikor komoly ellenfelet kell legyőznöd
– mondta Glen Mills, a bajnok edzője. A szakember arra utalt, hogy a korábban doppingbotrányairól hírhedté vált Gatlin 33 éves korára élete formájába lendült.
Ekkor Boltnak ismét össze kellett szednie magát, hogy ne verjék le a koronát a fejéről. Ez azt jelentette, hogy vissza kellett vennie korábbi bulizós életstílusából, és még inkább az edzésekre koncentrálni. Nem csak Gatlin miatt, hanem mivel ahogyan az ember halad előre a korral, a test regenerációja úgy válik egyre időigényesebbé és nehezebbé. Ráadásul a 2014-es szezont combhajlítóizom-sérülés miatt szinte teljesen kihagyta, így tényleg senki sem tudta, milyen formában láthatjuk majd őt Pekingben.
Gatlin egész évben jobb volt nála, még a 100 méter elődöntőjében is számottevő, 19 századdal futott jobbat a szinte az egész atlétikavilág által antihősnek beállított amerikai. Ráadásul Bolt még 95 méternél is kiesésre állt a futamában.
A döntőben sokak szerint Bolt a sportág megmentéséért futott.
Szinte mindenki őt akarta a dobogó tetején látni. Hatalmas versenyt futottak egymással, és végül célfotóval ugyan, de győzött az igazság.
A 200 méteres síkfutás után sem Gatlin, hanem egy segwayes operatőr tudta őt földre vinni. Hát igen, valamikor ő tarolt le egy neki virágot átadni igyekvő lányt, valamikor pedig őt tarolták le... Ha csak átvitt értelemben, de utóbbira 2009 áprilisában is volt példa, amikor Jamaikában a vizes autópályán balesetet szenvedett. A kocsi hármat is bukfencezett, mielőtt az árokban landolt volna. Csodával határos módon sem ő, sem két útitársa nem sérült meg.
Hét évvel és számos sikerrel a balesetet követően Rióban saját világcsúcsaitól távol is meglett neki a tripla, így nyolcszoros olimpiai bajnokként vonul vissza. Ha nem lenne Nesta Carter doppingügye, akkor három olimpián is megnyerte volna a 100 métert, a 200 métert és a 4*100 métert, amit közel lehetetlen lenne megdönteni.
Az emberi teljesítőképesség határait senki sem tudja pontosan megmondani. Ahogyan az edzésmódszerek, a táplálkozástudomány és az orvostudomány fejlődik, úgy javul az esélye annak, hogy a meglévő rekordokat valaki tovább javítsa.
Bolt 2017-es, balul elsült visszavonulása után már civil életét tölti. Nemrég született meg első gyereke, de szerepelt a Borussia Dortmundnál is próbajátékon.
Közben egyesek már megtalálták, kik azok, akik még nála is gyorsabbak lehetnek.
A 60 méter világcsúcstartója, Christian Coleman 9.76-tal nyert a tavalyi világbajnokságon Dohában, sivatagi körülmények között. Ez több mint biztató, hogy lefaragja azt a 17 századot "emberi" körülmények között. Nála is nagyobb tehetségnek tartják az egy évvel fiatalabb, 23 esztendős Noah Lylest, akit inkább 200 méteren tartanak képesnek arra, hogy bevigye 19 másodperc alá a legjobb időt.
Ha egyszer megdöntik a rekordjait, Usain Bolt sokkal több volt, mint valaki, aki „futott pár világcsúcsot és nyert pár aranyérmet". Egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat a sportolókat, akiket mindenki szeretett, és ennyire a maguk oldalra tudták állítani az egész világot. Bolt öröksége túlmutat az eredményein. Egyéniségével vidámságot hozott egy szürke világba, tíz másodpercre elfeledtetve az emberekkel azok minden problémáját. Ez egy legenda igazi ismérve.
Aki még többet szeretne tudni a legendáról, ajánljuk az "I am Bolt" című filmet és a sportoló "Usain Bolt: A szélnél is sebesebben" címmel megjelent önéletrajzi könyvét, amit szintén felhasználtunk cikkünk megírásához.