2015 júliusában párosban megnyerte a junior versenyt a sportág szentélyében, Wimbledonban. Ennek idén lesz hat éve. Vissza tud emlékezni arra a napra? A győzelem után ki mit mondott önnek?
Ó, akkor nagyon sokan, nagyon sokfélét mondogattak.
Kikiáltották, hogy nagy tehetség vagyok. Ezt a nyomást irgalmatlanul nehéz volt kezelnem, mert nem sokkal később már a felnőtt mezőnyben versenyeztem.
Sokan azt gondolják, hogy a junior sikerek egy az egyben megismételhetőek a felnőttek között. Ez nincs így.
A tehetség itt nem elég. 13 évesen, 2012-ben felnőtt magyar egyéni bajnokságot nyertem.
Ugyanebben az évben pedig a világ egyik legjelentősebb utánpótlástornáját, az Eddie Herr-t is megnyertem, azon a viadalon összesen egyetlen szettet veszítve.
2017 áprilisában az amerikai Charlestonban két szettben legyőzte a világranglista 14. helyén álló orosz Jelena Vesznyinát. Ez volt pályafutása legemlékezetesebb győzelme?
Nem, az egy évvel később történt ugyanezen a versenyen, amikor a magyar származású Johanna Kontát vertem meg.
Az volt az a nap, az volt az a meccs, amikor minden összejött, amikor elkapott egy olyan flow-érzés, ami ritka a sportban.
De ebbe a flow-ba nem egyszerű belekerülni.
Ez az állapot nem a reggeli ébredéskor jön, hanem a meccs közben. A Konta elleni mérkőzésen ezt éreztem.
22 évesen, 2021 elején ott tart, ahol szeretné?
Nem, mert két nagyon nehéz év van mögöttem. 2020-at elvitte a koronavírus, gyakorlatilag nem versenyeztem. De ez az időszak arra volt jó, hogy a rehabilitációval foglalkozzam, a testemet megerősítsem. Egyébként amióta teniszezem, még sosem voltam ennyit egyhuzamban itthon, mint most.
Megőrül ettől?
Nem... még (nevet). Először nehéz volt. Aztán megnyugodtam, azt mondtam, hogy ez nem is olyan rossz.
Az viszont, hogy több hónapig verseny nélkül végzed az edzéseket, rettenetes monoton állapot.
Ezt nehéz megszokni.
A 2019-es év nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezért csúsztam vissza az egyéni világranglistán.
Egy dolog vigasztal: még mindig csak 22 éves vagyok, szerintem nem késtem le semmiről. 2018-ban még a 114. helyen álltam az egyéni ranglistán, párosban pedig a 67. helyen.
A páros ranglistán azóta is benne vagyok az első 100-ban. Ami az egyénit illeti, oda bekerülni nem egyszerű, nekem pedig már évek óta nincsen állandó edzőm.
Miért nincs állandó edzője?
Ebben a sportágban egy edző nagyon sok pénzbe kerül, az sem mindegy, hogy milyen szintű a tréner.
Nem könnyű megtalálni a megfelelő edzőt, hiszen ez nem úgy működik, hogy kirakom a Facebookra, hogy Stollár Fanny edzőt keres.
Ezért aztán sokáig egyedül maradtam, csatlakoztam ugyan pár játékoshoz, de ez hosszú távon nem vezetett eredményre, mint ahogy az sem, hogy szinte mindent nekem kellett intéznem a pályán kívül is.
Nyomasztja ez az állapot?
Nem egyszerű, de már megszoktam a helyzetet. Ideálisnak nem nevezném.
Egy edző heti bére minimum 1500 dollár.
Plusz a versenyekre való utazás, az ottani szállásköltségek és az étkezés. Nagyjából ki lehet számolni, mennyibe kerül mindez. És az a tréner, aki 1500 dollárt kér egy hétre, az a legalsó szint. Innen csak drágábbak vannak.
Annak idején választhatott a kézilabda és a tenisz között. Mai eszével is a tenisz mellett döntene?
Mindenképpen. Én szeretem a teniszt, az egész világot, amely körülvesz.
A kézilabdában nem csak rajtam múlnak a dolgok, még akkor is, ha ott legalább adnak az ember mellé edzőt. De ma sem döntenék másképpen.
Hány Stollár Fanny van?
Egy.
Egészen biztos?
Igen, ugyanakkor értem a kérdést, mert most az Instagramon látszó Stollár Fannyra gondol.
Na most, amit ott lát, az is én vagyok, ugyanakkor akik igazán ismernek, azok jól tudják, hogy amit ott látnak, az nem ad választ arra a kérdésre, hogy milyen ember Stollár Fanny.
Én az Instagram-szereplést nem azért csinálom, hogy az emberek ebből megismerjenek. Egyfelől szeretek kamera előtt állni, szeretek öltözködni, fontos nekem a divat.
Másrészt viszont e nélkül sokkal nehezebb helyzetben is lennék.
Ma egy szponzori tárgyalás azzal a kérdéssel kezdődik, hogy fent vagyok-e az Instagramon. Ha nem, akkor vége is a beszélgetésnek. A következő kérdés az, hogy mennyien követnek? A világ ebből a szempontból megváltozott, nekem ehhez alkalmazkodnom kell.
2019-ben is feltettem egy csomó képet oda, amely alapján azt lehetne megállapítani, hogy velem minden rendben, jól vagyok. Pedig a pályafutásom és az életem eddigi legnehezebb éve volt. De mindez csak kirakat. Amúgy jól elvagyok a közösségi média nélkül, a Facebook-oldalamat évek óta nem használom, Twitter-oldalam is van, de oda sem tettem fel már nagyon régóta semmit sem.
Büszke arra, hogy Stollár Fannyt nem lehet kihagyni egyetlen olyan összeállításból, amelyben a legszebb magyar sportolónőket rangsorolják?
Nézze, a külső megjelenés csak egy adottság. Sokan gondolnak különlegesnek, vagy tartanak szexszimbólumnak, de én elsősorban sportolónő vagyok, aki szereti ezt a sportot, és nagyon szeretne a világ legjobbjai közé bekerülni.
Nekem ez a fontos, ha más a szépséget látja bennem, annak tényleg örülök, jólesik, hiszen melyik nőnek ne esne ez jól? Ugyanakkor ennek megvan az a hátránya, hogyha kirakok magamról egy képet, amelyen nem teniszezek, rögtön számon kérik, hogy mit mutogatom magam, miért nem a pályán izzadok.
Mindenkinek nem lehet megfelelni, és nem is akarok.
Milyen az igazi Stollár Fanny?
Alapvetően vidám. Aki engem megért, megismer, azzal jól kijövök. Aki nem, annak biztosan nem vagyok könnyű eset. Önfejű és néha hisztis is vagyok, ha az élet úgy hozza.
A tenisz és az ezt körülvevő világ arra is megtanított, hogy keménynek kell lenni, ezért is nehéz a bizalmamba férkőzni.
Viszont akinek ez sikerül, az egy nagyon érzelmes, másokkal törődő, gyakran vicces oldalamat ismerheti meg.
Nagyon érdekelnek az emberi sorsok, segítek, ahol tudok.
Egy időben elég nagy visszhangot váltott ki, hogy halálosan megfenyegették. Azzal vádolták meg, hogy direkt veszíti el a meccseket, mert benne van a fogadásokban. Ezeket a helyzeteket hogyan tudja kezelni?
A mai napig sokszor megkapom ezt a vádat, de ehhez minden versenyzőnek hozzá kell szoknia.
Ha nyersz, ha vesztesz, valaki mindig el fog küldeni a francba.
Ezen végképp nem szoktam agyalni, kizárom az ilyen helyzeteket az életemből. A teniszt is nagyon átszőtte a sportfogadás, így ezzel együtt kell élni.
Milyen világ az, amiben az élete legnagyobb részét tölti? A női tenisz.
Aki ebben nincs benne, az el sem tudja képzelni. Óriási a rivalizálás mind a férfi, mind a női mezőnyben, de különösen a nőknél.
Kemény harc folyik, de a féltékenykedések, irigységek ellenére kialakulnak barátságok is.
Ezt a világot ugyanakkor egy civil, nem sportoló embernek nehéz lenne megérteni.
Hogyan lehet egy ilyen életmód mellett párkapcsolata az embernek?
Na, kezdődik (nevet).
Nem, nem, nem. Esküszöm, nem az jön most, hogy milyen Stollár Fanny férfiideálja?
Itt a barátságot sem egyszerű fenntartani. Ami a kérdést illeti, minden megoldható, ha úgy alakulnak a dolgok.
Van olyan férfiember, aki ezt az egészet vállalná?
Biztos van, megkérdezzük őket? (Nevet.)