Ahhoz képest, hogy a Real Madrid és a Liverpool közösen 19-szer nyerte meg a Bajnokok Ligáját vagy a BEK-et, - 13 a spanyoloknak, 6 az angoloknak - meglepően rövid a két csapat közös történelme. A két csapat először 1981-ben, az akkori BEK-döntőben futott össze először, pedig a Real Madrid akkor már kilencedik alkalommal szerepelt csak a döntőben, ebből hatot nyert meg, a Liverpoolnak pedig ez volt a harmadik BEK-döntője, eddig és ezután is hibátlan volt a mérlege, de korábban nyert két UEFA-kupát és szerepelt KEK-döntőben is.
Először tehát 1981. május 27-én találkozott egymással a Liverpool és a Real Madrid, méghozzá a BEK döntőjében, Párizsban. A korabeli beszámolók alapján egyenlő erők küzdelmére lehetett számítani. A Liverpool a Bayern Münchent, a Real Madrid az Internazionalét kiverve jutott a döntőbe.
A 30 évvel ezelőtti Népsport idézte a két csapat vezetőedzőjét, amit érdemes kicsit újraolvasni.
A Liverpool a keddi indulás előtt még saját pályáján tartott másfél órás edzést. Bob Paisley, az angolok híres menedzsere egységes, kitűnően összeforrott együttesnek tartja csapatát. Egyébként nem vár szép játékot a találkozón. Azt mondta: nehéz mérkőzés lesz, nagy küzdelem a javából, a két csapat mindenáron győzelemre tör majd, ezért elképzelhető, hogy átlépik a megengedett keménység határát, tehát kimondottan kíméletlen csatára számít.
Aztán még a következőket nyilatkozta: „Remélem, játékosaim hideg, józan fejjel játszanak majd, és nem fognak válaszolni a spanyolok provokációira."
Ezt a „provokációt" azért emlegette Paisley, mert köztudottan keménynek, sőt, időnként durvának tartják a spanyolok védelmét. A madridiakat a francia lapok jó, „hűséges" csapatnak tartják, mert az elmúlt két idény alatt nem változott a játékoskeret. A jelenlegi játékosállomány 1979-ben verbuválódott össze. A Real edzője, a jugoszláv Vujadin Boskov szerint a csapatjáték és az egyéni játék egysége jellemzi az együttest. Egyébként biztos a győzelemben, és ilyen szellemben küldi pályára csapatát.
A Parc des Preinces-ben a Liverpool a Clemence - Neal, Thompson, Hansen, A. Kennedy - Lee, McDermott, Souness, R. Kennedy - Johnson, Dalglish összeállításban kezdett, míg a Real Madrid az Augustin - Cortes, Sabido, Navajas, Camacho - Del Bosque, Stielike, Angel - Juanito, Santillana, Cunningham csapattal lépett pályára.
„A szó igazi értelmében egymásnak rohant a két együttes, gyakran szólt Palotai Károly sípja, hogy megfékezze az izgatott játékosokat, mert egyik szabálytalanság követte a másikat. (...) A szép, élvezetes játék helyett nagy küzdelmet láthattak a szurkolók, s már- már mindenki biztos volt abban, hogy hosszabbításra kerül sor, amikor egy felfutó hátvéd, Alan Kennedy csatárokat megszégyenítő higgadtsággal feltette arra a bizonyos i betűre a pontot, nyolc perccel a befejezés előtt. És ezzel Angliába került a BEK- trófea!
Amikor Palotai Károly lefújta a labdarúgó-kupadöntőt, először a játékosok vették körül, majd a pályáról lemenet Artemio Franchi, az UEFA elnöke gratulált kifogástalan közreműködéséhez. A mérkőzés utáni fogadáson pedig így dicsérte a magyar játékvezetőt: „A mezőny legjobbja volt" - írta a Népsport, amely később a párizsi szállodában szólaltatta meg a korábban a világ legjobbjának is megválasztott játékvezetőt.
„A játékvezető mindig a soron következő mérkőzéstől tart a legjobban, a közelire gondol nagyobb szorongással. Az első félidőben egy-két esetnél idegesebb volt a hangulat, mint öt évvel ezelőtt Glasgow-ban, a Bayern München-St. Etienne találkozón. Csak kulisszatitokként árulnám el, hogy miért volt ez életem egyik legnehezebb mérkőzése. Szombaton a Ferencváros-Nyíregyháza bajnoki mérkőzésen ugyanis megsérültem, és csak dr. Povázsai József sportorvosnak köszönhetem, hogy pályára léphettem. Nem bízhattam magamban százszázalékosan. Szerencsére a csapatok segítettek, nem állítottak túl nagy feladat elé" – mondta a Népsportnak Palotai, aki azt is elárulta, gondolta arra, hogy kiállítja az egyik liverpoolit.
„Kis összetűzés volt a kapu előtt, Kennedy a beadásnál megtámadta a kapust. Nos, nem ezért kapta a figyelmeztetést, hanem a lefújás után összeakaszkodott az egyik spanyol védővel és belefejelt ellenfele fejébe. Ezért ki lehetett volna állítani. De úgy éreztem, hogy az addig eltelt idő alatt nem történt semmi olyan, amiért ilyen szigorúan kellett volna ítélnem. Az is felvillant bennem, hogy ezzel esetleg elronthatom a mérkőzést" – mondta erről akkor a magyar játékvezető.
Az angolok tehát a harmadik BEK-döntőjük után a harmadik BEK-serlegükkel utazhattak haza.
Hosszú szünet után egészen 2009-ig kellett várni a következő találkozásig, akkor a BL nyolcaddöntőjében futott össze a két csapat. A Real Madrid ekkor már hét éve nem nyert BL-t, amolyan átmeneti időszak volt ez a galaktikus éra és a Zidane által fémjelzett új, aranykorszak között.
A Juande Ramos vezette csapat az első meccsen a Casillas – Sergio Ramos, Pepe, Cannavaro, Heinze – Diarra, Gago, Marcelo – Robben, Raúl, Higuaín kezdővel állt fel, a túloldalon Rafa Benítez a Reina – Arbeloa, Skrtel, Carragher, Aurelio – Alonso, Mascherano – Kuyt Benayoun, Riera – Torres csapatot küldte pályára.
A meccs egyetlen gólját Yossi Benayoun szerezte, így tehát idegenben nyert 1-0-ra a Liverpool, a legtöbben Rafa Benítez taktikai érzékét emelték ki az első meccs után, aminek következtében kényelmes helyzetbe került a visszavágóra az angol csapat, amely négy évvel korábban BL-t nyert, kettővel ezt megelőzően pedig a döntőben kapott ki.
A két meccs összefoglalója egyben:
A visszavágóra kikerült a gólszerző Benayoun és Riera, a helyükön Babel és Gerrard játszhatott a hazai csapatban, a túloldalon Marcelo helyére került Sneijder a kezdőbe, de a vendégek szempontjából nagyon csúnya vége lett a meccsnek. A Liverpool Torres, Gerrard két és Dossena góljaival 4-0-ra kiütötte a Real Madridot, talán nem túl meglepő, hogy Juande Ramosnak a szezon végén mennie kellett.
„Szörnyű érzés ilyen korán búcsúzni a Bajnokok Ligájától, ráadásul ötödször egymás után élem át ezt. Hittünk magunkban, de a Liverpool ésszerűen jobb csapat. Nem ismert könyörületet. Büszkeségünk megőrzésének egyetlen lehetséges módja, ha minden idegszálunkkal a bajnoki címre koncentrálunk. Csak azzal engesztelhetjük ki szurkolóinkat is. Nehéz lesz, a Barcelona előnyösebb helyzetben van, de a Real Madrid címek nélkül nem a Real Madrid" – mondta a meccs után Raúl.
„Kaptunk két gólt, mind a kettőt vitatható körülmények között, ami jelentősen befolyásolta a mérkőzés alakulását. Ugyanakkor a Liverpool teljesítménye, futómennyisége és agresszivitása elismerésre méltó, továbbjutásának jogosságát senki sem kérdőjelezheti meg. Én sem" – mondta Juande Ramos.
„Még egy olyan este, amelyre életem végéig emlékezni fogok, sőt szerintem nem csak én. Tudásunk legjavát nyújtva folytatjuk menetelésünket Róma felé, s hiszem, hogy el is jutunk oda, jóllehet a döntő még messze van. De azok a srácok, akik öt nullával elbúcsúztatják Európa leghíresebb csapatát, talán okkal bizakodnak a lehető legszebb végkifejletben" – ezt már a Liverpool védője, Jamie Carragher tette hozzá.
Annyival lelőnénk a múltbéli poént, hogy a bajnoki címet nem a Real Madrid, a Bajnokok Ligáját pedig végül nem a Liverpool nyerte meg, mindkettő a Barcelonáé lett.
Ezzel a 2009-es sikerrel véget is ért a Liverpool Real Madrid elleni sikersorozata, ami három meccsből állt, a következő három ugyanis a spanyoloké lett.
A következő találkozásra már nem kellett olyan sokat várni, 2014-ben a csoportkörben került egymás mellé a két csapat. A Real a BL címvédője volt, a Liverpool pedig háromévnyi Európa-ligás szereplés után tért vissza a sorozatba. Az első meccset október 22-én az Anfield Roadon rendezték, a Real Madrid pedig simán, 3-0-ra tudott nyerni.
A Liverpoolt Brendan Rodgers vezette és a Mignolet – Johnson, Skrtel, Lovren, Moreno, Henderson, Gerrard, Allen – Coutinho – Sterling, Balotelli csapattal kezdett. A túloldalon Carlo Ancelotti volt az edző, ő a Casillas - Arbeloa, Varane, Pepe, Marcelo – Modric, Kroos – James, Isco, Cristiano Ronaldo – Benzema csapattal kezdett.
A meccsen Ronaldo egy, Benzema két gólt szerzett.
Nem aggódom a rekord miatt, tisztában vagyok vele, hogy megdöntöm. Ha nem a következő mérkőzésen, majd utána,
de Messi is közel van. Különleges ez a gól, hiszen most találtam be először az Anfield Roadon. Tudtuk, hogy nehéz lesz a Liverpool ellen idegenben, de fantasztikusan futballoztunk, főleg az első félidőben. Három mérkőzésen kilenc pontot szereztünk, szinte már tovább is jutottunk, de a célunkat még nem értük el, szeretnénk megvédeni címünket" – mondta Ronaldo, aki ezen a meccsen egy gólra került Raúl 70-es BL-gólcsúcsához. És milyen jól tette, hogy nem aggódott, ma már 134 góllal vezeti az örökrangsort.
A második meccset november 4-én rendezték Madridban, itt Benzema góljával nyert a Real. Madridban Pepe helyett Ramos játszott, az angoloknál alaposan felforgatta a csapatát Rodgers, aki a Mignolet – Manquillo, Touré, Skrtel, Moreno – leiva, Can, Allen, Markovic, Borini, Lallana összeállítással kezdett, a kispadon volt Gerrard, Henderson, Coutinho és Sterling is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ez a vereség pecsételte meg a Liverpool sorsát, hanem a következő kettő, ami döntetlen lett a Ludogorec és a Basel ellen, így a svájciak mögött csak a harmadik lett a 'Pool, és az Európa-ligába folytathatta tavasszal, de ott is egyből kiesett a Besiktas ellen, a Real az elődöntőig jutott a BL-ben, ahol a Juventus ejtette ki.
A két csapat legutóbbi találkozása még élénken élhet az emlékezetünkben, 2018-ban a Bajnokok Ligája döntőjében találkozott a két csapat. Az a döntő Loris Karius összeomlása miatt (is) marad emlékezetes. A német kapus előbb Benzema lábára dobta a labdát, így rúgatva gólt vele, majd bevédte Gareth Bale lövését, amivel kialakult a 3-1-es végeredmény.
A második gólról nem tehetett a német, Bale a döntők történetének talán legszebb gólját ollózta a becserélése után.
A döntő másik híres momentuma volt, amikor Sergio Ramos úgy vitte földre Mohamed Szalahot, hogy az egyiptomit sérülés miatt le kellett cserélni, utólag ki tudja, mi lett volna, ha végig a pályán lehetett volna a Liverpool legjobbja.
Az csak később derült ki, hogy ez volt Cristiano Ronaldo utolsó fellépése a Real Madridban, később ugyanis a Juventushoz igazolt. A Real Madrid azóta először jutott túl idén a nyolcaddöntőn a Bajnokok Ligájában.
A Liverpoolnak történetében is fontos volt ez a meccs, nyáron érkezett a csapathoz egy új kapus, Alisson személyében, akivel a hiányzó láncszem is a helyére került, egy évvel később Bajnokok Ligáját, tavaly pedig bajnokságot nyert a Liverpool.
Real Madrid (spanyol)–Liverpool (angol) 3–1 (0–0)
Kijev, Olimpiai Stadion, 61 561 néző. Vezette: Milorad Mazsics (szerb)
REAL MADRID: K. Navas – Carvajal (Nacho, 37.), Ramos, Varane, Marcelo – Modric, Casemiro, Kroos – Isco (Bale, 61.), Benzema (Asensio, 89.), C. Ronaldo. Vezetőedző: Zinédine Zidane
LIVERPOOL: Karius – Alexander-Arnold, Lovren, Van Dijk, Robertson – Wijnaldum, Henderson, Milner (Can, 83.) – Szalah (Lallana, 30.), Firmino, Mané. Menedzser: Jürgen Klopp
Gólszerzők: Benzema (51.), Bale (64., 83.), ill. Mané (55.)
A két csapat legközelebb április 6-án találkozik majd, amikor a negyeddöntő első meccsén a Real Madrid fogadja a Liverpool csapatát. A Liverpool címvédőként szenved a bajnokságban, így a Bajnokok Ligájában próbálja menteni a szezont, míg a Real Madrid a bajnokságban és a BL-ben is sikeres szezont zárhat. A semleges szurkolóknak is érdekes párharcokra és nagy találkozásokra van kilátás.
A cikk megírásához segítségünkre volt az Arcanum Digitális Tudománytár.
