Bálint László: Nem feküdtünk le a szovjeteknek az 1972-es labdarúgó-Eb-n

Alig több, mint egy hónap múlva (június 15-én, Portugália ellen) a magyar labdarúgó-válogatott megkezdi Európa-bajnoki szereplését. Ebből az alkalomból kezdődő sorozatunkban a magyar futball korábbi klasszisait, Eb-n és világbajnokságon szerepelt játékosait kérdezzük. Az első részben az 1972-es Európa-bajnokságon szerepelt csapat kulcsjátékosával, Bálint Lászlóval beszélgetünk. Aki többek között elárulja, mi a véleménye Szergej Rebrovról, miért utálja a Báró becenevet, s hogy az 1972-es Eb-n ugyan Zámbó Sándor kihagyott egy tizenegyest, de szó sem volt arról, hogy kiadták a pártvezetők: veszteni kell a szovjetek ellen. Nagyinterjú.

A Ferencváros harminckettedik bajnoki címét szerezte meg a közelmúltban. A klub legendájaként, az FTC Baráti Kör elnökeként hogy látja, mi az oka, hogy ennyire kiemelkedett a Fradi a mezőnyből?
Azért is örültem nagyon a sikernek, azért is marad számomra emlékezetes, mert a fiúk történelmet írtak, hiszen 93 éve fordult elő, hogy sorozatban három bajnoki címet szerzett a klub.

Bálint László szerint teljesen megérdemelt volt a Fradi újabb bajnoki címe Forrás: Kristóf Lajos

S az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen állítom, a klubnak jövőre is nagyon komoly esélye lesz az aranyéremre, így tovább írhatják a történelmet.

Úgy hallani arról, hogy a játékosállomány kicsit átalakul, de remélem, a jelenlegi szakmai stáb marad, bízom abban, hogy az ősszel még több szurkolót engednek be a stadionokba, s akkor nem lesz probléma a sorozat folytatásával.

Ha már a szakmai stábot említette: Szergej Rebrovnak mekkora a szerepe a kimagasló eredmény elérésében?
A játékosállomány egyértelműen a legjobb, egy edző személyisége pedig mindig meghatározza egy csapat eredményességét. Rebrov amellett, hogy a nagy menetelésben (Bajnokok Ligája, bajnokság, Magyar Kupa) rendkívül jól rotált, a hihetetlen sok munka mellett keményen megkövetelte a rendet és a fegyelmet.

S mivel jöttek az eredmények, a játékosok beálltak a sorba, és zokszó nélkül megcsinálták azt, amit a vezetőedző kért tőlük.

De az eredményességhez ugyanúgy hozzájárult Kubatov Gábor elnök, Orosz Pál vezérigazgató, Hajnal Tamás sportmenedzser mellett a szertáros és a takarító személyzet is. De ez a csapatmunka pontosan így volt jó és eredményes.

Térjünk rá a válogatottra. Hogyan élte meg az Eb-kijutást, az őszi pótselejtezőket Bulgária és Izland ellen?
A bolgár meccs meglepően sima volt, de teljesen megérdemelten győztünk, mert mindegyik csapatrészben jobbak voltunk. Izlandot pedig a mai napig hajlamosak vagyunk egy kézlegyintéssel elintézni, és besoroljuk abba a kategóriába, hogy őket kötelező megvernünk, hiszen mégiscsak egy 300 ezres kis nemzetről van szó. Holott az utóbbi évtizedekben rendre rázós mérkőzéseket játszunk velük, rendkívül szívósak, fizikálisan szinte verhetetlenek, arról nem is beszélve, hogy a futballon kívül például a kézilabdában is bizonyítják, hogy csapatsportágakban nagyon nehéz őket megverni, hiszen az utolsó leheletükig hajtanak.

Szoboszlai Dominik Izland ellen lőtt gólját sosem felejti el Bálint László Forrás: MTI/Illyés Tibor

A mai magyar válogatott erejét, hitét azonban bizonyítja, hogy hiába vezettek két perccel a vége előtt ellenünk, mindent megtettünk a sikerért, és még az egyenlítés után is mentünk előre. Hiszen emlékezhetünk rá:

Szoboszlai Dominik még a saját térfelünkön kapott labdát, onnan nyargalt végig a pályán, majd lőtt ki minket az Eb-re.

Az RB Leipzig játékosa kardinális személyiség – mint ahogy Dzsudzsák Balázs is. Marco Rossi Szoboszlait sérülten is beválogatta, türelmi időt adott neki, a Debrecen csapatkapitányát viszont meg sem hívta. Helyesen döntött a szövetségi kapitány?
A két játékost nem lehet egy kalap alá venni.

A megválasztása előtt Rossi több szabályt is egyértelműen ismertetett: az NB I-ből vagy külföldi, rangos bajnokságból válogat, és ebben az idényben Dzsudzsák ennek a kitételnek nem felelt meg.

Szoboszlai viszont Európa egyik topbajnokságába igazolt, és mivel önhibáján kívül került a jelenlegi helyzetbe – éppen a közelmúltban nyújtott teljesítménye alapján – annyi esélyt megérdemel, hogy haladékot kapjon. S ha az orvosok azt mondják, hogy egészséges, nemcsak a keretben, hanem a kezdőcsapatban is ott a helye.

Egyébként hiányol valakit Marco Rossi keretéből? Esetleg meglepődött valakinek a beválogatásán?
Nem hiányolok senkit, a lehetőségekhez képest a legjobb keret állt össze. Bár a zalaegerszegi Könyves Norbert – igaz, sokat volt sérült – az ősszel nyújtott teljesítménye alapján talán megérdemelte volna, hogy a bő keretbe beválogassák. Az viszont mindenképpen jó, hogy 26 fős keretek lehetnek majd az Eb-n és a csapatoknak megmarad az öt cserelehetőségük, hiszen a járvány miatt összesűrűsödött a versenynaptár, így elképzelhető, hogy sok sztár eléggé kizsigerelve érkezik majd az Európa-bajnokságra. Az is tetszik, hogy több ország is rendező lesz, így mindegyik város külön színpad lesz – a maga sajátosságaival együtt.

Mire lehetünk képesek az Eb-n? 2016-ban sem számított senki arra, hogy csoportelsőként, ráadásul veretlenül végzünk Portugália, Ausztria és Izland előtt. Mi kell a még nagyobb bravúrhoz a halálcsoportban az Európa-bajnok Portugália, a világbajnok Franciaország és Németország ellen?
Ennél nehezebb csoportba nem is kerülhettünk volna. Értelemszerűen a világbajnok franciákat érzem a legerősebbnek, a németek ellen pedig az lehet a némi esélyünk, hogy amióta Joachim Löw a szövetségi kapitány, talán még sohasem volt ekkora hullámvölgyben a csapat, a kapitány a generációváltás után még mindig nem találta meg az ideális összetételt, és pontosan azért, mert nincsenek hozzászokva az eredménytelenséghez, kisebb-nagyobb belső ellentétekről is hallani.

Pusztai László, az MNK bizottság elnöke átadja a győztes csapatnak járó kupát Bálint Lászlónak, a ferencvárosiak csapatkapitányának a Népstadionban. A Ferencváros a döntőben 4-2-re győzött a Pécsi MSC csapatával szemben Forrás: MTI/Petrovits László

De attól azért ne féljünk, hogy az Eb-re nem kapják össze magukat. Portugáliáról mindig is azt mondjuk, hogy Európa braziljai, Cristiano Ronaldo pedig még 36 évesen is világsztár.

Ha tehát 0 ponttal zárunk, de tisztességesen helytállunk, akkor azt a magyar közönség elfogadja. A telt házas Puskás Aréna nagy motiváció lehet, de mivel még mi sem laktuk be igazán, egyáltalán nem lehet oroszlánbarlangnak nevezni, éppen ezért ne várjuk, hogy a portugál és francia világklasszisok remegő lábbakkal lépnek majd pályára ellenünk.

Mégis, ha önön múlna, milyen taktikával lépne pályára a klasszis riválisok ellen?
Marco Rossi kialakított egy olyan játékrendet, amely az utóbbi időben rendkívül eredményesnek bizonyult. Ez a biztonságos védekezésen alapuló kontratámadások, valamint a pontrúgások minél hatékonyabb befejezése. Én sem látok másra esélyt, ezt a taktikát kell szinte tökéletesre fejleszteni.

Ön élőben nézi meg valamelyik mérkőzést?
Természetesen regisztráltam, bízom benne, hogy kapok majd jegyet.

Már elnézést, de az ember azt gondolná, hogy az Eb-n már szerepelt magyar játékosokat alanyi jogon meghívják.
Egyelőre csak bízni tudok abban, hogy nem felejtkeznek el rólunk az illetékesek.

Egyébként hogyan emlékszik vissza az 1972-es labdarúgó Európa-bajnokságra? Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy egy négyes döntőt játszottak, ahol mi először az ősi rivális Szovjetunióval kerültünk szembe. Közel ötven év távlatából elárulhatja, volt önökön valamiféle politikai nyomás, hogy a szovjet elvtársak kedvében kell járni?
Hallott az ember mendemondákat azzal kapcsolatban, hogy nekünk nem szabad győznünk, de mi ezzel nem foglalkoztunk.

Bálint László határozottan cáfolta, hogy az 1972-es Európa-bajnokságon le kellett volna feküdniük a szovjeteknek Forrás: Magyar Nemzet

Abszolút győzelmi esélyeink voltak nemcsak azért, mert Zámbó Sanyi 1-0-s szovjet vezetésnél büntetőt hibázott, hanem mert ezen kívül is rengeteg helyzetet kihagytunk.

Ma is azt mondom, nekünk állt a mérkőzés, csak magunkat okolhatjuk a vereségért.

Ezek után törvényszerű volt, hogy a bronzmérkőzésen is vereséget szenvedtünk?
Az tény, hogy két csalódott együttes lépett pályára és a hazai környezet miatt a belgák lélektani előnyben voltak. Jó kis meccset játszottunk velük, és így utólag azért is bosszantó, hogy nem tudtunk jobb eredményt elérni, mert ebben az időszakban a világ élvonalába tartozó játékosaink voltak, szinte nem is volt gyenge pontunk.

Gondoljunk csak az ekkor már aranylabdás Albert Flóriánra, a Fazekas, Bene, Dunai csatártrióra, a védelemben Szűcs Lajosra vagy a csatársorban Rákosi Gyulára.

Mekkora volt a csalódottság idehaza azok után, hogy – de furcsa kimondani – az Európa-bajnokságon csak a negyedik helyen végeztünk?
Bár ma is a tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk, és ez akkoriban sem volt másként, azért a futball a hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is sokkal jobban a közélet része volt, mint manapság. Ezzel együtt nem ért minket semmilyen hátrány, hiszen amikor hazaérkeztünk, már egy héttel túl voltunk a szovjetek elleni mérkőzésen, de persze nemcsak a vezetőkben, hanem bennünk, játékosokban is hatalmas volt az elkeseredettség.

Bálint László (j) és a román Rodion Camataru harca a labdáért a Magyarország-Románia világbajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban 1981. május 13-án Forrás: MTI/Petrovits László

Sőt, mi talán jobban kiborultunk, hiszen legbelül mindannyian éreztük, sokkal jobb eredményt is elérhettünk volna.

Azért akkoriban teljesen más miliő vette körül a sportágat idehaza. Mivel más szórakozási lehetőség nem nagyon volt, az emberek futballmeccsekre jártak.

Ennek is köszönhető, hogy a kettős rangadókat 70-80 ezren látogatták, egy átlagos bajnokit pedig 10 ezren néztek meg. Ma már elképzelhetetlen, hogy külföldi mérkőzéseket egyáltalán nem lehetett látni a Magyar Televízióban (hol voltak akkor még a sportcsatornák, a számítógépről pedig még csak nem is hallottunk), de a labdarúgás még így is sokkal inkább a szórakoztatóipar része volt, mint manapság, hiszen ma már az internet segítségével minden egy gombnyomással elérhető. Ezzel együtt szerintem nem lenne elvetendő dolog, ha az illetékesek elgondolkoznának a kettős rangadók újbóli bevezetésével. Meggyőződésem, hogy meglenne a varázsa.

Pláne, hogy a VAR következő szezonban történő debütálása miatt nem is kezdődhetnek egy időpontban a mérkőzések, ráadásul akkor egy helyszínen biztosítani lehetne két mérkőzés technikai feltételeit.
Ez csak erősíti azt, hogy legyenek újra kettős rangadók.

76-szoros válogatottként, Európa-bajnoki és világbajnoki résztvevőként, a magyar futball első hivatalos légiósaként melyik mérkőzésére emlékszik vissza legszívesebben, és ha tehetné, melyiket felejtené el?
A válogatottban 1972-ben, egy NSZK elleni mérkőzésen mutatkoztam be a nagyválogatottban. De nemcsak a debütálás miatt lett ez a pályafutásom egyik legemlékezetesebb találkozója.

Hanem azért is, mert Illovszky Rudolf Gerd Müller őrzését bízta rám. Nos, a mérkőzés úgy kezdődött, hogy az 5. percben – amikor a labda körülbelül 60 méterre volt tőlünk – Müller orrba fejelt.

Az 1974-es világbajnokság aranyérmese, Gerd Müller, aki 1972-ben a magyar-NSZK meccsen orrba fejelte Bálint Lászlót Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Karl Schnörrer

Nos, ebben a pillanatban éreztem azt, hogy megérkeztem a nagyok játszóterére. Ilyen körülmények között kaptunk ki 2-0-ra, de számomra legalább annyi pozitív élmény maradt, hogy a rám bízott klasszis nem sokat ficánkolt a mérkőzésen.

A legfájóbb meccs egyértelműen a svédek elleni 3-3-as, hazai vb-selejtező volt, hiszen hiába vezettünk, és álltunk továbbjutásra, alig több, mint tíz perccel a vége előtt Ralf Edström (miután 60 métert szállt a labda) kifejelt minket a németországi vébéről.

Ez a kudarc a mai napig nagyon bánt és fájó pont a karrieremben. Hiszen azt pár évvel később a saját bőrünkön tapasztalhattuk, számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy Európában, vagy éppen Mexikóban kerül sor egy világbajnokságra.

Egy korábbi nyilatkozatában azt is említette, a legnagyobb klasszis, akivel egy csapatban játszott, Albert Flórián volt, a legkiismerhetetlenebb ellenfél pedig Diego Maradona volt. Sajnos ma már egyikőjük sincs köztünk. Miként emlékszik rájuk?
Ezt az állítást a mai napig fenntartom. Flóri a magyar futball kiemelkedő klasszisa, aki a pályán és pályán kívül is igazi vezéregyéniség volt.

Diego Maradonát a világfutball legkiismerhetetlenebb ellenfelének tartotta Fotó / Getty Images

Maradonával az 1982-es világbajnokságon kerültünk szembe, és talán Kiss Laci fogalmazta meg legtalálóbban az ellene való harcot: az ember elkezdte üldözni őt, de egy perc után föladta, mert rájött, semmi esélye nincs arra, hogy szabályosan leszerelje.

Mindketten a futballra született zsenik voltak.

Olyan dolgokra voltak képesek a pályán, amelyeket egy egyszerű halandónak képtelenség megtanítani.

A futball világában mindenki Bárónak szólítja önt. Ám egyszer elárulta nekem, ki nem állhatja ezt a becenevet. Miért?
Nagyon egyszerű a magyarázat: általában mindenki olyan becenevet kap a környezetétől, amely valamilyen módon jellemző rá.

Nos, rám ez a „bárós" életmód egyáltalán nem igaz, minthogy a személyiségemre sem. Müller Sanyi nevezett el így, én pedig bosszúból a „Sváb" becenevet adtam neki. Egyébként nem haragszom rá.

Hogy van? Hiszen négy éve szívműtéten esett át, míg a közelmúltban csípőprotézist is kapott.
70 év fölött a gépszíj azért lassan elkopik, de szerencsére, a körülményekhez képest már minden rendben. Azt kérem, mindenképpen írja le: a magyar egészségügyről, a magyar orvosokról a legjobb véleményem van, kitűnő szakemberek foglalkoztak velem.

Önről az is köztudott, hogy a lovak nagy barátja. Hányat tart?
Évekkel ezelőtt azért is költöztünk ki a Szentendrei-szigetre, hogy a hat lovunknak megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani.

Bálint László és családja ma már a Szentendrei-szigeten élnek Forrás: Nemzeti Sport Tumbász Hédi

Imádjuk a természetet, és a velük való foglakozás, törődés teljes embert kíván, ez egy életforma. Már nem lovagolok, mert az álmoskönyvek szerint két csípőprotézis után nem kifejezetten szerencsés, ha az ember véletlenül lepottyan a lóról. Ezzel együtt semmivel sem cserélném el ezt az életformát, egy abszolút elégedett ember vagyok.