Története legnagyobb sikerére készült az Villarreal, amely az El-specialistának számító, a Sevilla edzőjeként 2014 és 2016 között sorozatban háromszor győztes Unai Emeryvel a kispadon szárnyalt a sorozatban: az I csoportot csaknem maximális pontszámmal, 5 győzelemmel és egy döntetlennel nyerte meg, majd az egyenes kieséses szakaszban is dominálni tudott minden párharcában. Előbb a Red Bull Salzburgot, majd a Dinamo Kijevet, aztán pedig a Dinamo Zagrebet ejtette ki kettős győzelemmel, a fináléba kerülésért pedig ugyan szoros csatát vívott Emery előző klubjával, az Arsenallal, de végül a hazai győzelmet követő angliai döntetlennel túljutott a riválison. Az El mostani kiírásában így veretlenül, 12 győzelem mellett 2 döntetlennel jutott el a gdanski döntőig.
Ezzel szemben a Manchester United a Real Sociedad ellen már az első mérkőzésen eldöntötte a továbbjutás kérdését, a következő körben pedig nagy csatában búcsúztatta az AC Milant, majd kettős győzelemmel ütötte ki a Granadát. A döntőbe jutásért vívott párharcban aztán erődemonstrációt tartott az MU, amely otthon 6-2-re verte az AS Romát, így még az is belefért neki, hogy az olasz fővárosban rendezett visszavágón 3-2-re kikapjon.
A United és a Villarreal eddig négyszer játszott egymással, mind a négy alkalommal a BL csoportkörében, és ezeken a találkozókon kivétel nélkül gól nélküli döntetlen született.
A két edzőnek majdnem minden meghatározó játékosa rendelkezésére állt, így Solskjaer a David de Gea – Wan-Bissaka, Lindelöf, Bailly, Shaw – Pogba, McTominay – Greenwood, Fernandes, Rashford – Cavani összeállításban küldte pályára csapatát. Míg Emery a Rulli – Foyth, Albiol, Torres, Alfonso Pedraza – Parejo, Capoue, Trigueros – Moreno, Bacca, Pino kezdőnek szavazott bizalmat.
Az első félidőben többet volt a labda a Manchester Unitednél, tulajdonképpen az angolok az első perctől fogva irányították a mérkőzést, mégis a spanyolok akarata érvényesült.
Az első igazán veszélyes támadást a Manchester United vezette a mérkőzés 7. percében Scott McTominay a tizenhatos előteréből lőtt, de a labda a bal kapufa mellett ment ki. Majd a folytatásban percekig emberhátrányban játszott a Villarreal, miután Foyth megsérült és ápolni kellett.
A folytatásban aztán több ígéretes helyzettel jelezték a spanyolok, hogy nem szabad félvállról venni őket. Sőt, némi meglepetésre a Villarreal szerezte meg a vezetést a félidő derekánál.
Parejo végezhetett el szabadrúgást a 29. percben, Gerard Moreno pedig könnyedén rázta le magáról Lindelöföt, és közelről lőtt a kapu bal sarkába.
Ez volt Moreno szezonbeli 30., illetve a Villarreal idénybeli 100. gólja. A La Liga idei szezonjának legeredményesebb spanyol játékosa az elmúlt tíz évben az első Villarreal játékos, aki legalább 30 találatot jegyzett egy idényen belül.
A fordulás után kis híján újabb gólt szerzett a Villarreal, Bailly a kapu előtt akart ollózó mozdulattal menteni, de nem találta el a labdát, Bacca elől viszont Lindelöf mentett bravúrosan, Moreno hétméteres lövését pedig kivágták a védők.
Az 52. percben Pedraza rúgott oda Greenwoodnak, de a játékvezető a videobíró visszanézése után úgy döntött, nem ítél büntetőt az angoloknak, akik ennek ellenére sem vettek vissza a tempóból, és két perccel később egyenlítettek.
Shaw szöglete után Rashford lőtt távolról, de a labda elakadt, Cavani viszont jókor volt jó helyen, és hétméterről a kapu közepébe lőtt.
Ezzel az uruguayi támadó lett a harmadik olyan labdarúgó, aki angol csapat színeiben legalább 34 évesen gólt szerzett európai kupadöntőben. Ez eddig csupán a Liverpool korábbi játékosának, Gary McAllisternek (36) sikerült 2001-ben az UEFA-kupa fináléjában, valamint 2012-ben a Chelsea legendájának, Didier Drogbának (34) a BL-döntőben.
A második félidőre óriásit változott a meccs képe, ugyanis a United sorra alakította a komoly helyzeteit, míg a spanyol együttes jobbára csak védekezett. A 64. percben a Villarreal egyik játékosa kézzel ért a labdához, de a játékvezető mégis továbbengedte a játékot, majd öt perccel később óriási helyzetet hagyott ki a United, Rashford szépen fordult le a védőjéről, de közelről a jobb kapufa mellé lőtt.
Majd Cavani szerezhette volna meg saját maga és csapata második gólját, de öt méterről az egyik védőbe fejelte a labdát.
Unai Emery kettős cserével próbálta felrázni csapatát, Pino helyett Paco Alcacer érkezett, Triguerost pedig Moi Gomez váltotta a középpályán.
A Manchester United nagyon nyomott, de igazi helyzetig nem jutott el. Mivel a rendes játékidő hátralévő részében nem tudták eldönteni a csapatok a trófea sorsát, így következhetett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás. Legutóbb a 2013/14-es szezonban fordult elő, hogy hosszabbításban dőlt el az El-döntő, akkor az Unai Emery irányította Sevilla tizenegyesekkel verte a Benficát.
Solskjaer a 100. percben használta ki az első cserelehetőségét, Mason Greenwood helyett Fred érkezett. A hosszabbítás első tizenöt percében a Villarreal aktívabb volt, de egyik oldalon sem volt kaput eltaláló lövés. A ráadás második fele is lassan csordogált, Rashford ápolása törte meg a mérkőzés monotonitását, de az angol csatár folytatni tudta a meccset.
Ole Gunnar Solskjaer némiképp meglepőt húzott, ugyanis Pogba helyett Daniel Jamest küldte pályára a 115. percben, Baillyt pedig Axel Tuanzebe váltotta.
A hosszabbítás második felében szintén nem született döntés, így következhetett a büntetőpárbaj, amit a Villarreal nyert meg 11-10 arányban, miután az összes mezőnyjátékos és a Villarreal kapusa is berúgta, David de Gea, a Manchester United spanyol sztárkapusa viszont kihagyta. Ezzel a spanyol együttes először hódította el az európai klubfutball második legrangosabb versenysorozatát. Unai Emery viszont immár negyedik alkalommal emelhette a magasba a trófeát, melyet a Sevillával 2014 és 2016 között sorozatban háromszor nyert meg.
Európa-liga, döntő:
Villarreal (spanyol)–Manchester United (angol) 1-1 (1-0, 1-1) – büntetőkkel 11:10
Gdansk, 9500 néző, v.: Clément Turpin (francia)
gólszerzők: Moreno (29.), illetve Cavani (55.)
sárga lap: Capoue (54.), Foyth (84.), illetve Bailly (82.), Cavani (113.)