Girondins de Bordeaux' supporters of the "Ultramarines" gather to ask for the resignation of Bordeaux' CEO Frederic Longuepee on Pey-Berland square in front of the City Hall in Bordeaux on April 24, 2021, after the American investment fund King Street said it was divesting itself of Bordeaux. - The city of Bordeaux is in contact with two potential buyers for the famous Girondins Bordeaux football club after the shock announcement that its American owners wanted to pull the plug. (Photo by MEHDI FEDOUACH / AFP)
Vágólapra másolva!
Tizenhét trófeájával a francia futball hatodik legsikeresebb klubja a Girondins Bordeaux. Azonban hiába a dicső múlt, a csapatot a pályán pedig sokáig a kiesés veszélye fenyegette, miközben a csőd szélén áll. Sürgős lépésekre van szükség, hogy ne tűnjön a térképről, vagy legalábbis a francia bajnokságból a hatszoros bajnokcsapat. A hét végi Rennes ellen aratott 1-0-s győzelem most mentőövet dobott a fuldoklónak.
Az 1881-ben eredetileg torna és lövészegylet céljából alapított Girondins-ben csak 1910-ben jelent meg futball, de egy kísérleti év után a klubvezetés úgy érezte, hogy nincs szükségük a kontinensen ekkor már többfelé is egyre sikeresebb brit találmányra. 1919-ben aztán már nem volt mese, a futball bekerült a Girondins portfóliójába,
1920-ban pedig le is játszotta első hivatalos meccsét a csapat – alaposan elverték a Section Burdigalienne, a végeredmény 12–0.
A klub 1936-ban megkapta a profi státuszt (a francia szövetség 1932-ben engedélyezte a kontinensen sok helyen még ekkor is tiltott profizmust), a Girondins Bordeuax pedig a következő évben le is játszotta első hivatalos meccsét Párizsban (abban a Stade de Colombes-ban, ahol az 1938-as vb-döntőben a magyar válogatott 4-2-re kikapott Olaszországtól), majd ősszel elindult a másodosztályban. A klub első edzője a spanyol Benito Díaz volt, két legjobb játékosa pedig egyaránt baszk volt, ahol ekkor már a Real Sociedad és az Athletic Bilbao is komoly nevet szerzett magának a sportágban. Nem is kellett sokat várni az első sikerre: 1941-ben a megszállt Franciaországban a Girondins megnyerte a Francia Kupát, az SC Fives elleni 2-0-s siker mindkét gólját az egyik baszk ász, Santiago Urtizberea lőtte.
Il y a des joueurs qui se battent pour entrer dans la légende, et d'autres qui y sont déjà. https://t.co/2tJkNjOKEe vous raconte Santiago Urtizberea, et ça se passe ici :
1949-ben a csapat végre feljutott az élvonalba, ahonnan ugyan 1956-ban, majd 1961-ben is kiesett, azonban az 1960-ban érkezett Salvador Artígas már a legjobbak közé emelte, a legjobbak is versenyképessé tette a klubot.
A csapat volt negyedik a bajnokságban (1962-63), és sorozatban játszhatott kupadöntőket, igaz, hogy 1964-ben, 1968-ban és 1969-ben is elbukott a fináléban.
A '70-es évek a kínlódásról, és a kiesés elleni harcról szólt, nem úgy a következő évtized. Szinte varázsütésre tűntek fel a tehetségek a klubnál, olyan játékosok viselték a lila mezt, mint az 1984-ben Eb-győztes csapat sztárjai, Patrick Battiston, Alain Giresse, Jean Tigana, Bernard Lacombe vagy Marius Trésor.
Alain Giress (labdával) a Bordeaux mezében játszott 592 meccsével és 182 lőtt góljával is klubrekorder Forrás: AFP/Georges Bendrihem
De a Stade Chaban-Delmas-t mondhatta otthonának az Eb-ezüstérmes német Dieter Müller, honfitársa a klubot edzőként háromszor is irányító, Gerot Rohr, illetve Alain Roche, aki később szintén volt kétszer a csapat edzője.
Ilyen kerettel nem csoda, hogy hat elveszített kupadöntő után 1986-ban és 1987-ben is megnyerték a sorozatot, de, ami ennél fontosabb, hogy 1984-ben, 1985-ben és 1987-ben is bajnok lett csapat. Az 1984-85-ös BEK-sorozatban az elődöntőig jutottak, ahol a későbbi győztes Juventus állította meg őket 3-2-es összesítéssel.
Úgy tűnik a klubnak egy nagy pofonra van szüksége, hogy összekapja magát:
az 1990-es második hely után a szövetség a klub környékén kialakult kaotikus állapotok miatt a másodosztályba sorolta a csapatot, amelyik régi fényében tért vissza: 1995-ben megnyerte az Intertoto Kupát, a következő évben bejutott az UEFA-kupa döntőjébe (ott 1-3 és 0-2 a Bayern Münchennel szemben), 1999-ben pedig megszerezte az ötödik bajnoki címét. Ekkoriban egy újabb nagy generáció öregbítette a Girondins nevét: az 1998-as világbajnok csapatba ők adták Zinedine Zidane-t, Christophe Dugarryt és Bixente Lizarazut is, de a bajnoki szezon gólkirályát, Sylvain Wiltord-t sem kell bemutatni senkinek.
Christophe Dugarry és Zinedine Zidane közös öröme egy 1996-os találkozón Forrás: AFP/Olivier Morin
A 2000-es évek is vátlozatosan alakultak a Bordeaux számára, a csapat néhány idénytől eltekintve állandó szereplője volt az európai kupáknak, 2009-ben bajnok és Ligakupa-győztes lett, 2013-ban pedig ismét megnyerte a Francia Kupát. De az élet ekkor már elég viharos volt az Atlanti-óceán partján: egymást váltották az edzők a klub kispadján,
a Girondins pedig látványosan nem tudta tartani a lépést nem csupán a Ligue 1-t maga alá gyűrő Paris Saint-Germainnel, de olyan csapatokkal sem, mint a Lyon vagy a Lille.
A dobogósoktól 15-20 (vagy még több) pontos lemaradással elcsípett hatodik-hetedik helyek senkit nem tettek boldoggá, az elmúlt két idényben pedig már a 20 csapatos francia élvonal második felében küszködött csak a Bordeaux, és nem sok híja, hogy az idei szezon teljes katasztrófa legyen: a csapat az eddigi 34 forduló során mindössze 36 pontot gyűjtött és csak öt ponttal előzi meg a már kieső Nantes, Nimes párost (a Dijon már menthetetlen).
Most pedig már a pályán kívül is beütni látszik a krach: a klub mögül ugyanis kihátrálni látszik amerikai tulajdonosa, a King Street Management nevű befektetési cég. 2018-ban amikor Joseph Da Grosa, és az általa irányított General American Capital Partners' (GACP) 72 millió eurért megvette a klub részvényeit a Girondins-t 19 éven át birtokló M6 médiaholdingtól, a King Street is beszállt az üzletbe, sőt többségi tulajdonos lett. Igaz, az az adásvétel jobban is alakulhatott volna, ha valóban a Los Angeles Lakersben és a Los Angeles Galaxyban is tulajdonosa, a becslések szerint nyolcmillárd dolláros vagyonnal bíró Philip Anschutz lett volna a befektető.
Joe Da Grosa boldogan pózol a Bordeaux mezében egy 2019-es Stade Reims elleni meccsen Forrás: AFP/Romain Perrocheau
A remény nem volt alaptalan, ugyanis a jelenlegi négy top klub mindegyike gazdag külföldi befektetők kezében van: a PSG katari, a Monaco orosz, a Lyon kínai, míg a Marseille amerikai tulajdonban van.
Ezek a befektetők a többi top ligával ellentétben Franciaországban szinte aprópénzért juthatnak hozzá a csapatokhoz, és ugyan nincsenek csillagászati tévés pénzek, de a kiadások sem járnak az egekben.
2019-ben azonban a King Street megorrolt a GACP-ra, és kivásárolta a maradék 14 százalékát. Most pedig ők is továbbállnának egy országgal: beszállnának az Inter 250 milliós kivásárlásába, miután a bajnoki címre hajtó milánóiakat szinte biztosan elhagyja a kínai Suning Group. A King Street távozás pedig csődközeli helyzetbe sodorja a Girondins Bordeaux-t, amelyiket a világ számos csapatához hasonlóan rendkívüli módon megtépázott a koronavírus-járvány. A francia klubok közül a kevésbé tőkeerőseket – és most már a Bordeaux is ilyen – az üres stadionokban játszott meccsek miatt a jegybevételek (ami akkor is fontos tétel egy-egy klub költségvetésében, ha a francia foci jegyárai lényegesen alacsonyabbak, mint a másik négy top ligában), a meccsnapi bevételek és a marketingjellegű pénzek kiesése mellett
sokkal jobban megviselte, hogy a Ligue 1 közvetítési jogait birtokló Mediapro tavaly decemberben felfüggesztette a jogdíjak folyósítását.
A Guardian cikke szerint a spanyol tévétársaság eleve rossz koncepcióval indult neki az évente 1,15 milliárd eurót ígérő projektnek. A gigantikus összeg lényegesen magasabb volt annál, amit korábban a Canal Plus adott, akik szerint a három évre szóló, közel 3,5 milliárd eurós szerződés irreálisan magasan határozza meg az árat. Csakhogy az a pénz megjött, míg a Mediapro pénze nem. Ahhoz ugyanis, hogy az üzlet nyereséges legyen legelább 4 millió előfizetőre lett volna szükség, akik havonta kifizetik a 25 eurót, hogy láthassák a bajnoki meccseket. A spanyolok korábban már a Serie A-val is megégették magukat, az ajánlatukhoz adott pénzügyi garancia "elfogadhatatlan volt", mondta az olasz liga akkori elnökte, Gaetano Micciche. A Nizza elnöke szerint a Ligue 1 nem is kért garanciát a spanyoloktól, akik tavaly augusztusban az első 172 millió eurót még átutalták a ligának, decemberben azonban közölték, hogy nem tudnak többet fizetni.
A Mediapro végül egy mediációs eljárás során hajlandó volt még 100 millió eurót kifizetni, de a négy évre beígért 3,25 milliárd eurónak a 10 százalékát sem fizették ki mielőtt leléptek volna.
A történtek mögött persze ott van az is, hogy Európában az elsők között zárták le a francia bajnokságot tavaly tavasszal, egyes klubvezetők szerint éppen azért, hogy megmentsék a nagy pénzzel kecsegtető, a kluboknak a Canal Plusszel kötött szerződéshez képest 60 százalékkal több pénzt ígérő Mediapro-szerződést. A Ligue 1 meccsei most mindenesetre újra a francia adón láthatóak, amelyik, még a korábbinál is kevesebb pénzért (szezononként nagyjából 700 millió euróért) vette vissza a jogokat.
A Mediapro egyik operatőre egy Lillie–Reims bajnokin: nem sokáig maradtak Forrás: Hans Lucas via AFP/Sylvain Lefevre / Hans Lucas/Sylvain Lefevre
Ez pedig a King Street távozásával együtt már sok volt a Bordeaux-nak: április 22-én a klub egy közleményben jelentette be, hogy csődvédelmet kért a város kereskedelmi tanácsától. Hiába fektetett be a King Street az elmúlt nagyjából két évben 46 millió eurót – egy jobb, de nem világklasszis futballista áráról beszélünk – az valójában csak látszatintézkedés volt, amivel elkerülhették a francia klubok gazdálkodása fölött őrködő Direction Nationale du Contrôle de Gestion beavatkozását.
A Bordeaux-nak most mindenesetre egy 80 millió eurós hiánnyal (és egy 56 millió eurós, jövő októberben lejáró hitellel) kellene megbirkóznia. Ha nem találnak nagyon gyorsan egy olyan befektetőt, aki átvállalja az adósságot és képes stabil jövőt biztosítani a csapatnak. Ha ez nem sikerül, aligha kerülhető el a csődeljárás és a klub másodosztályba (Ligue 2) száműzése. Az igazán drámai fordulat azonban az lenne, ha Bordeaux még a bajnokság előtt csődöt jelentene, a klubot kizárnák a Ligue 1-ből, az eredményeit pedig törölnék – egy ilyen húzással jelen állás szerint a PSG, amelyiktől csak négy pontot vennének el megelőzné a Girondins-t kétszer legyőző, így hat pontot bukó listavezető Lille-t.
Az Ultramarines szurkolói csoport legutóbbi tiltakozása Forrás: AFP/Mehdi Fedouach
A szurkolói csoportok tavaly nyár óta folyamatosan tüntetnek a tulajdonos, és az őt képviselő klubigazgató, Frederic Longuépée ellen, de pusztán azzal aligha lesznek kint a vízből, ha csak ő távozik, ennél sokkal hatékonyabb megoldásra lenne szükség, hogy a Girondins Bordeaux újra a legjobbak közé emelkedhessen. Azonban nem lesz könnyű olyan vevőt találni, aki a King Street által kért 100 millió eurót, vállalja a fentebb sorolt hiányt és hitelt, és még invesztálni is tud a klubba. Április közepén egy konzorcium tett egy 70 milliós ajánlatot, de válaszra sem méltatta őket az amerikai tulaj.
Április 26-án a bordeaux-i polgármester arról számolt be, hogy két befektetőjelölttel is tárgyalt a Girondins megvételéről, de bővebbet nem mondott, miközben a Rennes tulajdonosa, Francois Pinault, a világ egyik leggazdagabb embere (a Forbes listáján a 24. helyen áll), a Bordeaux környéki világhírű borászatok tulajdonosait igyekezett mozgósítani a klub megmentéséért.
A bordeaux-iakat bizonyára nem vígasztalja, miközben a francia foci kedvelőit további aggodalommal töltheti el a hír, hogy a lila-fehérek nincsenek egyedül a bajban: a 10-szeres bajnok Sanit-Étienne április közepén a ligának küldött nyílt levélben jelentette be, hogy befektetőt keres, különben nagy-nagy nehézségekkel kell szembenézniük a közeljövőben.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
