Az örökös gólkirály a Manchester United elleni győzelemről telefonon értesült, az MTK ellenin elsírta magát

Waltner Róbert, a Zalaegerszeg NBI-es focicsaptának edzője, játékosként háromszor is volt a ZTE futballistája. Nyert a csapattal bajnoki címet és volt az NB I gólkirálya is. Focizott Kaposváron, a Videotonban, Újpesten, a Vasasban és Pápán is. 25 éves volt, amikor leigazolta a Boca Juniors, de az argentin kaland nem sikerült. Waltner elmondta, mi történt Buenos Airesben, ahogy azt is, miért nem lépett pályára a Manchester United elleni BL-selejtezőn és miért csak hat alkalommal szerepelhetett a válogatottban.

A játékospályafutása arra a korszakra esett, amikor a magyar labdarúgás nem volt ennyire gazdag létesítményekben és egyéb erőforrásokban. Mennyire lehetett volna más a pályafutása, ha kicsit később született volna?
Teljesen más lenne az életem szerintem, de nem bánom, hogy úgy alakult, ahogy. Nekünk sokkal jobban meg kellett dolgozni mindenért, mint a mostaniaknak. Ahhoz, hogy mi több pénzt tudjunk keresni, külföldre kellett igazolnunk. Itthon akkor szinte minden csapatnál voltak gondok. Ha csak háromhavi fizetéssel tartozott a klub, annak már szinte örülni lehetett, de olyan is volt, hogy hat hónapig nem kaptunk pénzt. Ezzel a tudattal is pályára kellett lépni, ami nem könnyű. Ma már két-három nap csúszás után telefonálgatnak a játékosok. Nekünk nehezebb volt ilyen téren is, de a körülményeket össze sem lehet hasonlítani. Mi télen földes, salakos pályán edzettünk, a műfű olyan volt mint a beton, ami az ízületeknek sem tett jót, fájt mindenünk. Ezek nem kifogások ezek a tények, nekünk akkor ilyen körülmények között kellett teljesítenünk. Külföldön olyan körülmények voltak akkor, mint most nálunk, de lehet, hogy nem is volt annyira jó, mint most Magyarországon. A mostaniaknak ez az alap,

nem tudják, milyen volt régen. Ha tudnák, nagyon megbecsülnék ezt a helyezetet,

de nehéz mert nekik ez a természetes. Irigylem őket, hogy ilyen stadionokban, ennyi pénzért szerepelhetnek. Össze kellene tenniük a két kezüket, hogy ilyen időszakban születtek.

A fenti körülmények miatt is fordult meg ennyi csapatnál?
Nem. Általában nem azért váltottam, mert elküldtek, hanem voltak ajánlataim, mert jól játszottam. Vegyük például a Zalaegerszeget. Nagyon szerettem itt focizni, ezt mindig elmondtam és így is gondoltam. Amikor eltelt két év és bajnokok lettünk, akkor úgy éreztem, hogy új impulzusokra van szükségem. Új motivációt kerestem, dolgozott bennem a bizonyítási vágy, ezért is kerestem új csapatokat, de nem tagadom, nem mindig jöttek be a klubváltások.

Ha már szóba hozta a 2002-es bajnoki címet, a Manchester Unitedet kapta a ZTE a Bajnokok Ligája selejtezőjében, de azon a meccsen már nem léphetett pályára. Nem bánta meg?
De, azt bánom, hogy kimaradt. Jobb lett volna, ha a meccs után megyek Argentínába, de Isten valamiért ezt akarta, hogy így legyen. Másfajta élménnyel gazdagodtam helyette.

Waltner Róbert a Vasas labdarúgójaként Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Ön lehetett volna Koplárovics Béla?
Nem lehet tudni, mi lett volna, ha. Szerintem, ha maradok nem Béla lőtte volna azt a gólt. Nem azt mondom, hogy én rúgtam volna, de elképzelhető, hogy Béla akkor nem játszott volna azon a meccsen. Isten akkor úgy akarta, hogy Béla lője a gólt, aminek én nagyon örülök, mert jóban vagyunk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szerintem én ma már jobban örülök annak, hogy megszerezte az a gólt, mint saját maga.

Az a ZTE-Manchester United egy olyan meccs volt a magyar szurkolóknak, hogy aki látta, az pontosan emlékszik, hogy hol volt és mit csinált. Ön is emlékszik?
Persze. Kint voltam a repülőtéren, vártam a beszállásra, akkor indultam Argentínába. Én voltam az utolsó,

megálltam, mondtam, hogy várjanak, még kell egyet telefonálnom.

Felhívtam Lang Józsefet, a ZTE elnökét. Kérdeztem, hogy „Dodó bácsi, most szállok be, mi az eredmény?" Hallottam az óriási hangzavart, akkor lőtte a ZTE a gólt, Dodó bá mondta, hogy vezetünk. Mondtam, hogy nagyon örülök, puszilok mindenkit és kinyomtam a telefont, beszálltam a gépbe.

Kicsit beszéljünk az argentin kalandról. Hogy találtak meg akkor a Boca Juniorstól egy magyar srácot?
Én úgy tudom, volt egy megfigyelőjük, aki 14 meccsen látott, a többségén pedig gólt szereztem. Ha jól emlékszem abban a szezonban 16 gólom és 14 gólpasszom volt. Jól ment a játék, bajnokok lettünk. Oscar Tabarez volt a csapat edzője, próbajátékra sem kellett mennem, kint minden készen várt.

Waltner Róbert (jobbra) összesen hatszor volt magyar válogatott Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Utólag visszatekintve jó döntést hozott?
Felemás érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egy életre szóló élményt kaptam, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, jó volt látni, hogy működik egy igazi világhíres klub. Olyan argentin válogatott csapattársaim voltak egy évig, mint Carlos Tévez, Nicolás Burdisso vagy Roberto Abbondanzieri. Láttam hogy edzenek, hogy készülnek, fel tudtam mérni magam hozzájuk képest. Nagyon jól indult minden, másfél hónap után először kezdhettem is volna. A nemzetközi kupában az volt a szokás, hogy előre egy héttel leadták a kezdőket. Hétfőn még ott volt a nevem a papírokon, csütörtökön pedig megoperáltak, mert egy ciszta volt a bokámban. Nem volt szerencsém. Életem formájában voltam, a nagy lehetőség előtt. Tabarez sérülten is mondta, hogy kapok majd lehetőséget, de télen új edző jött és végül nem kaptam meg.

Milyen volt kint élni?
Nagyon más minden ott, mint itthon. A focimeccsek hangulatát a tévé nem adja vissza.

Aki igazi, jó hangulatú meccsre vágyik, az menjen Argentínába.

Egy óriási show, ünnep az egész. Mindenki a meccsen van, nincs autó az utakon. Pontosabban vannak, csak az út szélén állnak, mert mindenki a meccsre ment. A meccs előtt két órával már szinte félház van. Ott vannak előmeccsek is, ilyenen én is pályára léptem, ott már szinte telt ház van. Biztosan visszamegyek még egyszer. Az első meccsen a tolmács és a menedzser ült mellettem. Ment a játék, erre oldalba bökött a tolmács, hogy te nem nézed a meccset? Annyira lekötött, amit a szurkolók csináltak, hogy a szám is tátva maradt, a játékról szinte meg is feledkeztem.

Waltner Róbert álma vált valóra, hogy a ZTE edzője lett Forrás: Origo / Márvány Péter

Lett volna egy norvég kaland is, a pályafutásában, ha minden igaz.
Így igaz. Hároméves szerződés várt volna kint, de egy játékostársamat felhívták, és ő nem mondott rólam túl jó dolgokat, így elálltak az üzlettől. Ma már nem bánom, mert három évre Ausztriába kerültem és ott nagyon jól éreztem magam. Ott kezdtem el edzősködni is.

Az edzősködés előtt beszéljünk még egy dologról, a válogatottról. Az interjú előtt megnéztem a számot és az a 6-os nekem alacsonynak tűnik.
A pályafutásom végén kérdezték, hogy van-e bennem hiányérzet. A válogatottságok számával van. Ha megnézem, kik voltak a kortársaim csatárposzton a válogatottban, akkor Kenesei Krisztián és Tököli Attila mögött én voltam a harmadik, ha a gólok számát vesszük.

Voltak 20-30-40-szeres válogatottak, akik nem lőttek annyi gólt, mint én. Valamiért nem kaptam annyi lehetőséget.

Pechem is volt. 21 évesen számított volna rám Bicskei Bertalan, de elszakadt a bokám. Később Gellei Imre is hívott volna, de akkor még nem lehetett úgy pikk-pakk hazajönni Argentínából. Amikor gólkirály lettem, Várhidi Péterék éppen fiatalítottak. Akkoriban két évig kellett rugdosni a gólokat, hogy a válogatott szóba kerüljön, most ha valaki lő öt meccsen öt gólt, az bombaformában van és irány a válogatott. Az aktuális gólkirály általában keretben van, nekem ez sem sikerült, pedig 21 meccsen lőttem 18 gólt. Aztán jött Koeman. Negyedik lettem az osztrák góllövőlistán, de nem kaptam lehetőséget. A hat meccs szerintem nem reális.

Mikor döntötte el, hogy edzősködni szeretne?
Folyamatosan érlelődött bennem. Nekem a foci az életem és folyamatosan keresem az új célokat. Gyerekként játszani akartam a falusi csapatban, aztán a Rákócziban, mert az volt a megye legjobb csapata. Ott végigjártam a ranglétrát, 17 évesen felvittek a felnőttbe, az NB II-be. Utána jött az újabb cél, az NB I, majd az olimpiai válogatott, az A válogatott, külföldi szerződés. Edzőként is keresem az újabb célokat, motivációkat és ezt próbálom átadni a játékosoknak is, hogy ne elégedjenek meg azzal, amit elértek. Az mindig bennem volt, hogy szívesen lennék egyszer a ZTE edzője, de alapvetően gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. 37 évesen már játékosedző voltam, fájt mindenem, szenvedés volt a játék, így maradt az edzősködés.

Waltner Róbert meghatódott a szurkolók szeretetétől Forrás: Origo / Márvány Péter

Hogy jött, hogy nem gyerekek, hanem a felnőttek?
Ez a ZTE és a feleségem együttes érdeme. A ZTE utánpótlásában voltam pályaedző, de nem kaptam ajánlatot, hogy csapatot kapok vagy akár a felnőtteknél egy csatáredzői posztot, pedig ennél többet nem is szerettem volna. Életem végéig edzettem volna a csatárokat, de ez végül szóba se került. Kérdeztem a feleségemet, hogy Zalaegerszegen vagy Kaposváron szeretne élni, ő azt mondta, maradna Kaposváron. Ott a klubtulaj egyből megtalált, hogy vigyem az U15-ös csapatot, két hét múlva már az U19-es csapat edzője lettem. Bajnokságot nyertünk, majd a felnőtteknél edzőváltás volt, a vezetők pedig presszionáltak, hogy vegyem át a felnőtteket. Óriási volt a tét akkor az NB III-ban, fel kellett jutni, mert különben kiszállt volna a szponzor. Sikerült feljutnunk, utána az NB I-be is, szinte ugyanazzal a kerettel.

Mi volt a titka?
Erről a játékosokat kellene megkérdezni. Szerintem jó kapcsolatom volt a játékosakkal, jó volt a közösség, ez pedig a pályán is megmutatkozik. Megvan a módszerem, ahogy a játékosokat kezelem.

Én szemtől szembe megmondom a jót és a rosszat is.

Próbálok segíteni mindenkinek, nálam több játékos is újjászületett, aki már nem kellett az NB I-ben. Ádám Martin a Vasas cserepadjáról jött Kaposvárra, ma pedig vezeti a góllövőlistát.

Mekkora siker volt a nevelőcsapatával, a Kaposvárral feljutni az NB I-be?
Mára kicsit átértékeltem a dolgot, nagyon nagy teljesítménynek tartom. Utólag azért is, mert a keret nagyobbik része ma már az NB II második felében vagy NB III-ban focizik. Két játékos, Nagy Richárd és Ádám Martin ragadt meg az NB I-ben. Nagyon motivált voltam Kaposváron és ezt az alázatos szenvedélyt sikerült átragasztanom a játékosokra. Azt a bajnokságot a ZTE nyerte, de nekünk kevesebb mint a fele volt a költségvetésünk, mégis-oda-vissza nyertünk. Volt egy pluszmotivációm is.

Van egy emléktábla a Rákóczi bejáratánál, ahol ott volt a nevem a jobboldalon, mint az utánpótlásból kikerült válogatott játékos. Baloldalon volt a sikeres edzők neve és tudtam, ha feljutunk, akkor oda is kikerül. Így most csak nekem van ott mindkét oldalon a nevem.

Maradandót akartam alkotni, ahogy anno Zalaegerszegen is, amikor én lettem az örökös NB I-es gólkirály. Soós István volt, akit meg kellett előznöm és az is sikerült, ma is én vezetem ezt a listát.

Ma már csodának tartja, hogy az NB I-be vitte a Kaposvárt Forrás: Origo / Márvány Péter

Milyen érzésekkel távozott Kaposvárról?
Rosszul esett, mert sokat akartam segíteni, de nem hallgatott rám a tulajdonos és sajnos nekem lett igazam, mert most újra az NB III-ban van a Rákóczi. Nem mondhatom, hogy nem volt korrekt a tulajdonos, mert amiben megegyeztünk az úgy történt. Az igaz, hogy én már hétfőn tudtam, hogy ki leszek rúgva, de még egy hétig én tartottam az edzéseket. Szerintem velem nem esett volna ki a csapat az NB II-ből. Kicsit meg is könnyebbültem, mert óriási nyomás volt rajtam. Össze sem lehetett hasonlítani a lehetőségeinket más NB I-es csapatokkal. Nem voltak mérőeszközeink, én nem adatokkal, hanem szemmel mértem a játékosokat. Nagyon szerettem a klubot,

elfogadtam a körülményeket, de így még nagyobb teljesítménynek érzem a feljutást, az egy csoda volt.

Az NB II-ben sokan azt mondták, örüljünk, ha innen nem esünk ki. Nagy szerepe volt a sikerben Illés Jánosnak is, jó volt vele együtt dolgozni, az ő tapasztalata is kellett.

Amikor hívta a ZTE nem sokat gondolkodott?
Nem, pedig tudtam, mi forog kockán. Egyrészt az én pályafutásomban is, másrészt a klub életében is. Siófokról különböző okok miatt egy héttel korábban mennem kellett, de

a ZTE hívására nem mondhattam nemet. Ez volt az álmom.

Megnéztem a sorsolást, nem volt könnyű, de sikerült bennmaradni. Féltem, hogy lerombolom, amit játékosként felépítettem a városban, de szerencsére sikerült. A sajtó Kaposvárral kapcsolatban is csak arra emlékszik, hogy kiejtettem a csapatot. Persze, kiestünk, de 500 milliós költségvetéssel indultunk úgy, hogy a következő lépcsőfok az 1,2 milliárd volt. Kiestünk, de tegye fel a kezét és mondja a receptet, aki benntartotta volna a csapatot. Az összes szakértő azzal kezdett, hogy egy kieső, a Kaposvár biztos, mellé keressük a másodikat. A képességek alapján fel sem kellett volna jutnunk.

Kaposváron az NB I-es szezon előtt azt mondta, mindenkivel íratott egy cetlit, hogy hol végez majd a csapat. Zalaegerszegen is írtak ilyet a játékosok a szezon előtt?
Nem. Ők más kérdést kaptak.

Mit kérdezett tőlük?
Mindenki leírta, melyik poszton érzi magát a legjobban, a másik kérésem pedig az volt, hogy írják le az általuk legjobbnak tartott kezdőcsapatot. Nagyon sok dolgot ki lehet ezekből olvasni.

A szezon kezdeténél volt pár kellemetlen vereség, a hírek szerint már új edzőjelöltekkel tárgyaltak a vezetők, de a szurkolók kiálltak az edző mellett, ez mit jelentett önnek?
Ha a tényeket nézzük, akkor nem kezdtünk jól, de hetekig nem volt jobboldali védőnk. Szabályos gólt vettek el tőlünk, jogtalan kiállításaink voltak. A harmadik meccsen már a védelemben 19, 20, 23 éves játékosaink voltak, jöttek is hibák. Tudtuk, hogy nehéz lesz az eleje, erre mindenki fel volt készülve. A statisztikai adataink a vereségek után is jók voltak, tudtam, hogy a munkának ki kell majd jönnie. Ha nem nálam, akkor a következő edzőnél. Én úgy álltam hozzá, hogy felkészítem a csapatot, ha menni kell, majd menni kell.

A szurkolók kiállása nagyon jól esett, meg is könnyeztem. Nem a győzelmet, nem is vagyok érzékeny típus, de annyit kaptam ettől a várostól és ott skandálták a nevemet. Az szíven ütött

és nagyon jól esett. Azért jöttem, hogy segítsek, sikerült bennmaradni, de szeretném meghálálni még jobban a szeretetet. Bár nyernénk minden meccsen. Nem így lesz, de erre fogunk törekedni.

Az MTK ellen önért is fociztak a játékosok?
Én azt éreztem, hogy igen, de lehet, nem jól. A játékosok nagyon összefogtak, úgy éreztem, ha bárkit beállítok, az jól fog játszani.

Waltner Róbert, a zalaegerszegi csapat vezetőedzője a labdarúgó OTP Bank Liga 9. fordulójában játszott Ferencvárosi TC - ZTE FC mérkőzésen Forrás: MTI/Illyés Tibor

Két héttel később, a válogatott szünet után jött a Fradi elleni győzelem a Groupamában.
Igen, mondtam is a játékosoknak, hogy ha a Manchester Unitedet sikerült megverni, akkor a Fradit is el lehet kapni.

Az a győzelem, ha csak egy meccset nézünk, akkor ez az eddigi legnagyobb sikere edzőként?
Biztos benne van a top háromban. Ezt megelőzően 20 éve nyertünk idegenben ellenük, még én adtam a gólpasszt a győztes gólhoz. Ha a tétet nézzük, ez is csak három pontot ért. A feljutást érő meccsek mellett ez is ott van a dobogón. A Fradi ellen nyerni nagy dolog, különleges dolog, szerintem pár év múlva ezt is jobban fogom értékelni.

Ön szerint meglepheti a Kisvárda a Ferencvárost a bajnokság végén?
A Fradinak olyan bő kerete van, hogy szerintem nem, de a Kisvárda is nagyon jó. Véletlenül ennyi idő után nem vezethet csapat bajnokságot.

Azt mondta, mindig vannak céljai, újabb motivációi. Most mik azok?
Nehezen mondom ki, de azt szeretném, ha jövőre is velem kezdené az NB I-et a Zalaegerszeg.

Hosszabb távon?
Van még célom bőven Zalaegerszegen, de a későbbiekben egyszer lennék szövetségi kapitány valamelyik utánpótlás-válogatottnál, mondjuk az U21-esnél vagy az U19-esnél. És egyszer kipróbálnám magam egy olyan csapatnál is, ahol akár csak magyar szinten is, de top kerettel lehet dolgozni, hogy ott mire lennék képes.