Tovább tart a csoda, a hajszállal kikapó válogatott még mindig megelőzi Angliát és Németországot

Az Európa-bajnok olaszok otthonában ugyan 2-1-re kikapott a magyar labdarúgó-válogatott a Nemzetek Ligája A osztályának 3. csoportjában rendezett mérkőzésen, de ezúttal sem vallott szégyent. Különösen a második félidőben voltak Szoboszlaiék egyenrangú partnerei az olaszoknak, akik csak az első játékrészben játszottak úgy, ahogy azt a közönségük elvárta tőlük.

A magyar csapat az angolok elleni budapesti győzelem után csoportelsőként, felszabadultan és magabiztosan várhatta az Európa-bajnok, de utóbbi öt meccséből csupán egy törökök elleni barátságos találkozót megnyerő olaszok elleni idegenbeli meccset.

A mieink szakvezetője a meccs előtt ugyan szokása szerint igyekezett levenni terhet a játékosok válláról, mondván, hogy, ha az olaszok igazán jó napot fognak ki, akkor nincs ellenük valós esélyünk, de Marco Rossi már többször bebizonyította, ezek mögött a szavak mögött valójában egy meccsről meccsre jobb csapatot rejteget. Éppen ezért a hétfői cesenai sajtótájékoztatón elhangzottakból inkább azt emelnénk ki, amikor azt mondta a szakvezető, hogy ennek a magyar csapatnak már egyetlen ellenfelétől sem kell félnie, illetve sikerült kiharcolnia, hogy komolyan vegyék és tiszteljék a legnagyobb csapatok is.

Nagy Ádámék már kivívták maguknak a tiszteletet Forrás: MTI/Illyés Tibor

Az angolok megtanulták a leckét, és keddi találkozó után vélhetően az olaszok is így tesznek. Igaz, Harry Kane-ékkel ellentétben ők legyőztek bennünket, a találkozó egyes periódusaiban mi játszottunk veszélyesebben, és ugyanúgy lehetett volna döntetlen a mérkőzés, ahogy – igaz, ami igaz – az olaszok is nyerhettek volna nagyobb különbséggel, hiszen mindkét oldalon megvoltak ehhez a helyzetek.

Rögtön az első a második percben, amikor Gianluca Mancini fejesét kellett védenie a kezdőbe az előzetesen jelzetteknek megfelelően bekerülő Dibusz Dénesnek. Jól sikerülhetett a regeneráció az angolok elleni meccs után, Rossi ugyanis mezőnyben egyet sem változtatott. A magyar kapitány a lefújás után tartott sajtótájékoztatón ezt azzal indokolta, hogy megfelelő fizikai állapotban voltak a legjobbak. Vele ellentétben Robero Mancini a német elleni fél kezdőjét kicserélte, lehetőséget adva Nicoló Barellának, az említett Mancininek, Davide Calabriának és az új támadóreménység, a mindössze 18 éves Wilfried Gnontónak is.

Az olasz helyzetre volt magyar válasz, de Szoboszlai Dominik a számára általában gólhelyzetet jelentő, a kapuval szemben, 20 méterről elvégzett szabadrúgása lejött a sorfalról. Pontosabban az egyik olasz könyökéről pattant le a labda –

mi tagadás, láttunk már ilyenért büntetőt,

de a svájci Sandro Schärer játékvezető nagyvonalúan továbbot intett. Hogy miért, azt csak ő tudja, miként a videobírós szobában ülő német szaktársai sem láttak semmi jelentenivalót.

Szoboszlai Dominik ezúttal elmaradt a legjobbjától Forrás: MTI/Illyés Tibor

A folytatásban aztán valóban a mieink fölé nőttek az olaszok, akik az első félidő nagy részében valóban gyorsabbak és veszélyesebbek voltak a mieinknél, és mondjuk ki, megérdemelten mehettek kétgólos előnnyel szünetre Nicoló Barella nagy lövésének, és Lorenzo Pellegrini góljának köszönhetően. Az olaszok több helyzetet is kidolgoztak, a mieink pedig ezúttal nem találták a saját játékukat, nem tudták az angolok ellen látott gyors, kreatív támadójátékot produkálni.

Ehhez képest nagyon jó volt látni, hogy a második félidőre egy elszántabb és összeszedettebb magyar csapat lépett pályára, amelyik Nagy Ádám révén rögtön a játékrész elején lövésig jutott. Politano felső lécen csattanó bődületes lövése után

a csereként beálló Fiola Attila beadásába ért bele a kapitány névrokona, Gianluca Mancini, a labda pedig az olasz kapuban kötött ki.

Roborto Mancini a meccs utáni sajtótájékoztatón elmondta, nem azért volt nagyon mérges, mert játékosa öngólt vétett, hanem azért, mert egy eladott labda előzte meg az odáig vezető helyzetet. Ez viszont egyértelműen a mieink dicsérete volt, hiszen a letámadásunkkal hajszoltuk őket labdavesztésbe.

Lang Ádám (2) köszönti Fiola Attilát, akinek a beadás után az olasz válogatott öngólt lőtt Forrás: MTI/Illyés Tibor

A második félidőben pályára lépők - Fiolán kívül, Styles Callum, Bolla Bendegúz, valamint az utolsó percekben beálló Ádám Martin és Vancsa Zalán - is fel tudta venni a játék ritmusát, nem lett velük lassabb, és főleg nem lett kevésbé szervezett a játékunk. Ami nagy baj lett volna, ha így van, mert a látványosan kontrákra játszó olaszok ezt könnyen kihasználhatták volna, így azonban az utolsó negyedórában már nem igen jutottak el helyzetekig az olaszok.

Külön említést érdemel a mieink közül Dibusz Dénes, aki nagyszerűen védett, több bravúrt is bemutatott, Gianluca Mancini fejesénél a 22. percben pedig egészen káprázatos munkát végzett. Marco Rossi már megmondta, hogy

Gulácsi Péterrel egyenértékű kapusnak tartja Dibuszt, és a Ferencváros kapusa bizonyította, hogy nem téved a kapitány.

A másik, akit név szerint kell említenünk, Vancsa Zalán, aki 17 évesen megkapta a lehetőséget az A válogatottban, és, akit Marco Rossi óriási tehetségnek nevezett a lefújást követően. Hozzátette, azért most vetette be a Manchester City által megvett fiatal játékost, mert ezúttal mindenféle nyomás nélkül léphetett pályára.

Vancsa Zalán (j) megilletődöttség nélkül lépett pályára élete első felnőtt válogatott meccsén Forrás: MTI/Illyés Tibor

Ugyanígy nem mehetünk el szó nélkül a csapatot 90 (plusz négy-öt) percen át szünet nélkül biztató, űző-hajtó magyar szurkolótábor mellett sem. A Cesenát elfoglaló vendég drukkerek kitettek magukért, kezdve a stadionhoz történő látványos vonulástól, a meccsen bemutatott nagyszerű szurkolásig. Szinte hazai pályán érezhette magát a magyar csapat, a lefújás utáni közös Himnusz-éneklés pedig a kapitány olvasatában azt jelenti, hogy a drukkerek akkor is büszkék a magyar csapatra, ha az adott esetben éppen vereséget szenved.

A magyar szurkolókra nem lehetett panasz Cesenában sem Forrás: AFP/Miguel Medina

Ahhoz képest, hogy sokan 0 pontot és sok-sok kapott gólt vizionáltak a Nemzetek Ligája-csoportunk sorsolását követően, a magyar válogatott - ahogy a tavaly nyári Eb halálcsoportjában - ezúttal is remekel: két forduló után második a csoportban az olaszok mögött, miközben az angolok és a németek még nem nyertek meccset.

A divízió: 3. csoport:
Olaszország-MAGYARORSZÁG 2-1 (2-0)
Németország-Anglia 1-1 (0-0)
Az állás: 1. Olaszország 4 pont, 2. MAGYARORSZÁG 3, 3. Németország 2, 4. Anglia 1

Június 11-én szombaton utóbbiakkal csap össze a magyar válogatott, és már biztos, hogy telt ház előtt fogadhatja a németeket a Puskás Arénában. Tavaly nyáron az Eb-csoportkör utolsó fordulójában Münchenben már majdnem sikerült elkapniuk Kimmichéket, most itt van az újabb lehetőség. És azt mondjuk, persze, szép siker lenne a németek elleni diadal, de már nem is lenne világra szóló szenzáció, hiszen a magyar válogatott megmutatta, hogy képes legyőzni a legjobbakat is.