A norvég válogatott balátlövője igazi kézilabdás családból származik, hiszen édesanyja, Hanne Hegh 1979 és 1990 között több mint 200 alkalommal szerepelt a norvég válogatottban, tagja volt az 1986-ban vb-bronzérmes, két évvel később Szöulban pedig olimpiai aranyérmes csapatnak. A 28 éves játékos édesapja, Ketil Arntzen, ha nem is ilyen magas szinten, de szintén kézilabdázott, illetve edzőként dolgozik a sportágban.
Míg a mieink a csapat szállásán, addig a norvégok két perc sétára, egy közparkban tartják a meccsnapok közötti sajtóeseményeiket. Hétfőn kezükre játszott az idő, mert a naptárt meghazudtoló koraőszi napsütésben, és már-már melegben kérdezhették a megjelent újságírók a játékosokat. Az előzetes bejelentkezés alapján összeállított szigorú menetrendet, a norvég sajtófőnök osztotta ki, és ő felügyelte, hogy lehetőleg senki ne lépje túl az engedélyezett 3-4 perces limitet.
Két meccs, két győzelem. Szinte már túl könnyűnek tűnik ez a csoport a norvég csapat számára.
Valóban két jó meccsen vagyunk túl, és nekem nagyon tetszik az, ahogy a csapat hozzáállt ezekhez a mérkőzésekhez.
De meccsről meccsre próbálunk fejlődni, mert tudjuk, hogy egyre nehezebb meccsek várnak ránk. Például mindjárt kedden a magyarok ellen.
Tudjuk, hogy már bejutottunk a középdöntőbe, ahol szintén nem lesz könnyű dolgunk, de egyelőre még csak a magyarok elleni mérkőzésre fókuszálunk - mondta a világ- és háromszoros Európa-bajnok játékos az Origónak.
A norvég csapatban sok az új, fiatal játékos, ez mégsem látszik a mutatott teljesítményen? Mi kell ahhoz, hogy egy játékos bekerülhessen ebbe a csapatba?
Valóban sok most a fiatal, aki ezen a tornán debütál a nemzetközi színtéren. Fiatal a csapat, ugyanakkor nagyon éhes a sikerre. Aki itt van velünk, az egészen biztos, hogy jó játékos. Fontos, hogy beépítsük őket hosszabb távon is a csapatba, segítsünk nekik mindenben. Ettől is jó a csapatunk. A fiatalok éhesek a sikerre, az idősebbek pedig továbbra is mennek elől, mutatják az utat, és vezérei a csapatnak.
Nem ön az a játékos, aki a legtöbb időt tölti a pályán, Thorir Hergeirsson szövetségi kapitány azonban mindig számol önnel. Úgy tűnik, hogy nem csak a pályán, hanem a pályán kívül is nagyon fontos tagja a csapatnak.
Mindig ott segítek a válogatottnak, ahol tudok. Ami a pályán kívüli szerepet illeti, nagyon fontos a jó hangulat, és mondhatom, hogy ez megvan a csapatnál, talán nekem is van ebben szerepem. A pályán is igyekszem mindent megtenni, amikor a kapitány beküld, akkor az a legfontosabb, hogy a csapat segítségére legyek.
Biztos látta a magyar csapat két meccsét. Meglepte, hogy a vártnál talán gyengébben teljesítettek a mieink?
A svájciak elleni meccset már láttuk, a horvátok ellenit majd ma délután fogjuk megnézni. Svájc ellen azért nagyon pechesek voltak a magyarok, rengeteg kapufát lőttek, de azért végül csak megnyerték a meccset.
Nagyon kíváncsi vagyok, mire mentek a horvátok ellen, mert szerintem megvan a potenciál a magyar csapatban.
A Vipersszel elért Bajnokok Ligája-győzelem után a román CSM Bucuresti csapatába igazolt, ami talán kissé meglepő döntés volt. Miért választott egy kelet-európai csapatot?
Szerettem volna új tapasztalatokat szerezni, máshol is kipróbálni magam, és egy időre elhagyni Norvégiát. Kíváncsi voltam, hogy működnek a dolgok egy másik országban, egy másik kultúrában, egy másik edzővel. Nagyon boldog vagyok, hogy meghoztam ezt a döntést, mert kiváló döntésnek bizonyult. Jó formában vagyok, sokat tanulhatok, egy másik szemszögből is rálátást nyerhetek a kézilabdára. Boldog vagyok most.
Láthatjuk egyszer esetleg egy magyar csapatban is?
Nem tudok erre most válaszolni. De az biztos, hogy a magyar bajnokságban nagyon sok jó csapat, és nagyon sok jó játékos van. A Győr és az FTC a Bajnokok Ligájában szerepel, mindkét csapat nagyon erős, szép és izgalmas kihívás lenne bármelyik csapatban játszani. Meglátjuk, mit hoz a jövő.