Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a 22. labdarúgó-világbajnokságról, Katarból.
A hangosbemondó üvöltve közölte, hogy az eredményhirdetéshez megérkezett Gianni Infantino, a FIFA elnöke. Ekkor olyan füttykoncert tört ki a létesítményben, hogy ahhoz foghatót sem a döntőn, sem a vb alatt nem hallottam - bár nem voltam ott minden meccsen (csak 30-on a 64-ből.)
Ne legyen kétségünk, a svájci-olasz sportvezető rászolgált erre a füttyszóra.
Ha semmi mást nem veszünk alapul, csak a vb előtt és alatt adott nyilatkozatait, akár visszafogott kritikának is minősíthetnénk a nézők spontán megnyilvánulását. Ezekkel a nyilatkozatokkal a vb alatt már foglalkoztunk eleget, én most csak egyetlen mondatot hoznék ebből vissza, amely úgy szólt, hogy
ez volt minden idők legjobb labdarúgó-világbajnoksága.
Nem volt az, nem is lehetett az.
Ha csak szigorúan a meccseket nézzük, azt, hogy a 48 csoportmérkőzés felének, azaz 24 találkozónak az első félidejében nem esett egyetlen gól sem, már nem állja meg a helyét ez a minősítés. De nem lehet a legjobb az a vb, amelyre az égbeszökő katari kalmárkodás és nyerészkedés miatt a tervezett 3 millió külföldi helyett 1 millió sem jött el. Nem lehet ez a legjobb vb, amelyen a bíráskodással és a VAR-rendszerrel, azaz a videóbíróval ennyi gond van és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Nem lehet ez a legjobb vb, mert az egészet beszőtte a korrupció és a pénz hatalma, bár ez nem egyedi jelensége a modernkori sportvilágnak. Nem lehet ez a legjobb vb, mert ennyire sok és elmebeteg intézkedést egyetlen korábbi nemzetközi sporteseményen sem tapasztaltam. A sok direktíva közül a legkárosabb
a légkondicionálás állandó használata volt,
anélkül, hogy akadt volna akár egyetlen gondolkodó ember is, aki azt mondta volna, hogy 16 fokos esti hűvösben nem kell a 18 fokra beállított gépeket üzemeltetni. Kellett, mert ezt írta le a FIFA és a katari szervezők regulája és nem volt egyetlen olyan alkalmazott sem, aki ennek ellent mert mondani. Korábban már Kínában és Japánban tapasztaltam, hogy nem gondolkodó droidok hajtják végre az át nem gondolt, eszement parancsokat, s ilyenkor arra gondoltam, hogy ezekbe az országokba nem szabad semmilyen eseményt odavinni. Katarban hatványozottan tapasztaltam meg ezt: ahol a hajlnali 3-kor tomboló csúcsforgalomban beragadt busz vezetője a metróállomás mellett dekkolva sem hajlandó kinyitni az ajtót, hogy a járművön egy órája várakozók le, pontosabban átszállhassanak, ott tényleg nincs miről beszélni.
A FIFA talpnyalói és a mögöttük lelkesen csaholó (katari) szervilis vitézek ezt soha nem fogják beismerni.
Előbbiek elégedetten csettintenek majd, hiszen hamarosan kihoznak egy olyan statisztikát, amely szerint ez volt minden idő legnézetebb sporteseménye a világon, a katariak meg a nagy sikeren felbuzdulva újabb és újabb rendezvények megrendezésére adják be jelentkezésüket. 2024 februárjában itt lesz a FINA vizes-világbajnokság, de a távolban már feldereng a 2036-os nyári olimpia katari megrendezése. Vagy ahogy az egyik kolléga találóan fogalmazott: lesz még Katarban téli olimpia is, miközben a szomszédos Szaúd-Arábia már a 2030-as focivébéről álmodozik. Ma még álmodozik. Nemsokára tesz is azért, hogy nyolc év múlva újra decemberben legyen a labdarúgó-világbajnokság.
Megborult.
Ez a szó olykor nem csak Gianni Infantino elmeállapotára igaz, hanem az eddig jól működő rendszerre. Mert hogyan lehetne komoly sportágnak nevezni azt, amelynek a következő világbajnokságáról jelenleg annyit tudni, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban lesz. Ja, az is biztos, hogy a jelenlegi 32-es létszámot 48-ra emelik. Jelenleg ennyit tudunk. A többiről megy a heves ötletelés, a lebonyolítási formáról semmit sem lehet tudni. Eddig úgy volt, hogy a bunda melegágyában ágyneműt húzók nyernek: azaz 16 darab hármas csoportok lesznek. Nem kell mondani, mire ad lehetőséget az, ha a csoportmeccsek utolsó körében a három csapat egyike a lelátón ül.
De ezt most elvetették, lehet, hogy mégis négyes csoportok lesznek, de lehet, hogy más lesz a formula.
Nem lehet tudni, hogyan küszöbölik ki, hogy egy csapatnak ne kelljen már a csoportmeccsek alatt háromféle időzónában, több ezer kilométert utaznia. Szinte semmit nem lehet tudni, de majd lesz valahogy.
Mindezt azért is teheti meg a FIFA, mert - kissé nagyképűen - úton-útfélen azt hangoztatja, hogy a bajt kuvikolók csak a fekáliát keverik a világ legnépszerűbb és legnézettebb sportága körül. Ez a mondás ma még akár meg is állná a helyét, ha a nem túl távoli horizonton ne bukkana fel valami olyan, amiről ma még nem sokat beszélünk. A katari vb-n halál unalomba fulladó meccsek, a megfizethetetlen világbajnokság, az eszement intézkedések hamarosan veszélybe sodorhatják a futball eddigi primátusát.
A vakok és a vakon hívők erre azt mondják, hogy ez sosem történhet meg,
de húsz éve ember nem gondolta volna, hogy a nyári olimpia nézettsége olyan rohamos zuhanásnak indul, hogy azt falmászással, netán a bréktánccal kell valahogy megállítani. A futball mögül is egyre erősebben kop ki az a fiatal generáció, amelynek tagjai ma már nemhogy egy 90 (100, 110, 120) perces focimeccset, de egy 5 perces összefoglalót sem hajlandóak megnézni, mert nem éri el az ingerküszöbüket, vagy egyszerűen csak továbblapoznak.
Ez a réteg egyre népesebb, ha van, ami veszélyezteti a foci eddig mindent és mindenkit legyőző elsőségét, akkor a fiatalok azok. Meg az e-sport, amelyben ott van a futball, de az már egy teljesen más történet. Csak éppen ezt a sztorit tízmilliók százmilliárdokért szívják magukba és teremtenek meg egy olyan világot, amelyben bármikor újra lehet rúgni egy tizenegyest, ha az első nem sikerül annyira. Vagy ahol 5 perc alatt le lehet zavarni egy meccset, ahol mesterségesen lehet izgalmakat kreálni, ahol mi vagyunk a főnökök, az urak, a parancsolók - még ha ez a hatalom egyelőre virtuális is.
A FIFA vezetőinek agyában nem szól a vészcsengő.
Most hónapokig azt szajkózzák majd, hogy ahol olyan volt a döntő, mint amilyen Katarban, ott semmi baj nincsen. Ha ezt teszik, ha a valóban szenzációs finálé mögé bújva integetnek és intenek le minden, általuk csak vészmadárként aposztrofált kritikust, rosszul járhatnak. A döntő valóban szenzációs volt, sőt, Katarban akadt még pár nagyon jó meccs. Az Anglia-Franciaország "előrehozott döntő", a Ghána-Uruguay csoportmeccs, a horvátok szenzációs bravúrja a brazilok ellen, vagy épp amikor Japán legyőzte a németeket. Ám a 64 összecsapásból sokszor volt olyan, amely után összenéztünk, s annyit mondtuk: ez meg mi volt?
Ám a mese végül is a szokásos módon ért véget. A jó, a legkisebb fiú elnyerte méltó jutalmát, azaz Lionel Messi végre világbajnok lett.
Az egy másik kérdés, hogy évek óta ő (és a Katarban most korán kieső portugál Cristiano Ronaldo ) teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a FIFA uralkodói a VIP-páholyokban a meccsek alatt homárt vagy osztrigát egyenek, miközben az alattvalók odalent teszik a dolgukat.
Ők ketten olyan hatással voltak az emberekre, amely egyetlen más sportág világsztárjairól sem mondható el. Ám minden egyes nappal egyre közelebb kerülünk az ő visszavonulásukhoz, s mögötük se közel, se távol nincs olyan játékos, aki a Messi-Ronaldo kettős által hagyott űrt betöltené. Dehogynincs - így replikázik a másik oldal és sorolja Mbappé, Harry Kane, vagy éppen a vb-re ki sem jutó Erilng Haaland nevét. Fájdalom, ezek a játékosok - miközben a maguk szintjén valóban zsenik - nem olyan karakterek, akik pótolni tudják azt a két embert, aki közel 15 éve eltartotta és a hátán vitte a világ legnépszerűbb sportágát.
A katari vébének vége, felejtsük el gyorsan. Ezzel a mondattal akár tényleg villámgyorsan múlt időbe lehetne tenni a 2022-es labdarúgó-világbajnokságot. Lesznek olyanok, akik biztosan így tesznek majd. A FIFA innentől kezdve előrenéz, már most hirdeti a 2023-as női világbajnokságot, amelyet Ausztrália és Új-Zéland 31 napon át rendez meg, ahol a helyszínek többségét az óriási távolságok miatt csak repülővel lehet majd elérni, ahol 32 női csapat viaskodik - pusztán a környezetvédelem jegyében, ha már csak arra gondolunk, micsoda terhelést ró majd a Földre ez az egy hónap. Meg aztán - legyünk nagyon őszinték -
32 női csapat? Mikor a férfi vb-n is volt ebből a 32 együttesből olyan, amiről az jutott az eszünkbe: ezek mit keresnek itt?
A női válogatottak esetében nem megyek ebbe bele, mert a végén még megkapom, hogy nem vagyok píszí, vagy nem látom a női labdarúgás mindent elsöprő, elementáris fejlődését. Valóban nem, de ez lehet az én hibám.
A Katarba érkező pár százezer ember most itthagyja az Öböl-menti államot, ahol az elmúlt egy hónapban kissé felfordult az élet. Az élmények majd leülepednek, s pár hét múlva azon vesszük észre magunkat, hogy elkezdjük nézegetni, mikor jön már a 2026-os világbajnokság.
Ám pár nap múlva meg azt látjuk, hogy a decemberi vb-rendezés miatt kényszerből félbeszakított európai topbajnokságok újraindulnak, hogy hamarosan a BL-ben és a többi nemzetközi kupában is újra pályára lépnek a csapatok.
Az előbbi - a várakozás, az áhítozás - természetes dolog. Az utóbbi - a játékosok maximális kizsigerelése, agyonhajtása - messze nem az.
Doha, 2022. december 19. hétfő.