Az alaptáborban még viszonylag kényelmes helyzetben, 5400 méteres magasságban telnek a hegymászók napjai, amíg szerveztük igyekszik alkalmazkodni a hegyhez.
Az alaptábor egyébként is olyan mostanra, mint egy tüdőszanatórium: mindenki csúnyán köhög, a doki szerint egy vírusos nyavalya is terjeng. A minap, egy közeli táborból hat mászót evakuáltak, 41 fokos lázzal! (...) A személyzet is köhög, én is köhögök"
- fogalmazott naplóbejegyzésében a magyar hegymászó.
Suhajda későbbi naplóbejegyzésében viszont az áll, hogy elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy folytassa az utat.
"Az ott fent az élet határmezsgyéje, a szervezet magát építi le" - állítja Pintér László. "Egy betegség természetesen kihathat a teljesítményre, abban a magasságban a legapróbb dolognak is jelentősége lehet, de ha a korábbi betegség jelentősen akadályozta volna, azt már elinduláskor is éreznie kellett volna" - írta meg a Blikk.