Négy képzeletbeli párosítás, amely előtt egészen biztosan nem történt volna meg az a cirkusz, amely november 6-14. között Magyarország és Bulgária focicsapatai között zajlott. Nem történt volna meg, mert feltehetően az angol/spanyol/német/francia szövetség is hangosan cirkuszol, de az UEFA sem hagyta volna, hogy a dolgok idáig fajuljanak. Be kell látnunk: az európai futballvezetésnek kevésbé fontos, mi történik egy Bulgária-Magyarország Eb-selejtezőn, hiszen a bolgárokra most tényleg alig figyel valaki, a magyarokra pedig - egyelőre - szintén kisebb fény vetül, mint amit a nemzeti csapat eredményei miatt megérdemelne. Nyilván a 2010-es éveket megelőző borzalmas 20-25 év miatt. Az, hogy a bolgárokkal most senki sem foglalkozik, valahol érthető, az ő focijuk most tényleg nem tényező sem a világon, sem Európában.
De az, hogy az elmúlt években egyre jobban teljesítő magyar válogatottal szórakozzanak, pontosabban hagyják, hogy a bolgárok szórakozzanak, tényleg nehezen emészthető meg.
Miként az is elég nehezen fogható fel, amit az UEFA az elmúlt időszakban saját szabályaival csinál. Olykor a végletekig ragaszkodik a könyvben leírtakhoz, máskor meg nem. Abban a pillanatban, ha az UEFA által ideküldött nemzetközi vamzerbrigád azt jelenti a nagyméltóságú futballtanácsnak, hogy a Puskás Aréna 64 ezer nézője közül három, magáról megfeledkezve esetleg minősíthetetlen szöveget óbégatott egy mérkőzésen, akkor az egyoldalú feljelentés alapján azonnal zárt kapus meccset rendelnek el.
Nem a levegőbe beszélünk: a 2021-es labdarúgó Európa-bajnokságon szúrták ki, hogy néhányan állítólag olyan dolgokat kiabáltak a lelátón, amely miatt azonnal ki kellett szabni egy zárt kapus büntetést a Magyarország-Anglia Nemzetek Ligája találkozóra.
Ez volt az a meccs, amelyen végül 30 ezer gyerek szurkolt a lelátókon, és az ő segítségükkel vertük meg az angolokat, akik ezek után azért balhéztak, mert szerintük a gyerekeket sem lett volna szabad beengedni a stadionba.
Hát persze, hogy nem.
De csodálatos volt az is, amikor a 2021-es Európa-bajnokságon a Münchenben rendezett Németország-Magyarország csoportmérkőzés előtt az UEFA a saját logóját szivárványszínűre festette. Ezt a húzást annak ellenére tette meg a szervezet, hogy korábban közölte: a müncheni Allianz Arénát nem lehet szivárványszínűre festeni, mert ennek a döntésnek komoly politikai háttere van.
E szabályhoz való ragaszkodás egészen addig tartott, amíg a genderlobbi oly komoly támadást indított az UEFA ellen, hogy a betojt társaság a magyar-német meccs előtt gyorsan átpingálta saját logóját, megfejelve mindezt egy csúcs-közleménnyel, íme: „Az UEFA ma büszkén viseli a szivárvány színeit. Ezzel mindent alapelvünket szimbolizáljuk: igazság, társadalmi egyenlőség, totális tolerancia származásra való tekintet nélkül. Néhányan politikainak értelmezték az UEFA döntését, ezzel szemben pont a müncheniek kérése volt politikai célú, hiszen ezzel a magyar kormánynak akartak üzenni a Németország–Magyarország mérkőzés alatt.
Számunkra a szivárvány nem politikai szimbólum: a hitünket fejezzük ki a sokszínű és elfogadó társadalomban."
A bolgár-magyar meccs kapcsán azt tapasztaltuk, hogy egy mozdulattal söpörték le az asztalról a szabálykönyvet. Miért? Mert Bulgária úgy akarta. Mert a bolgár szövetség elnöke, Boriszlav Mihajlov – aki nem mellesleg az UEFA végrehajtó bizottságának a tagja – úgy akarta. Ekkor már nem számítanak a szurkolók. Magyarországról mintegy 2000 drukker vett repülőjegyet, vonatjegyet, foglalt szállást, vett meccsjegyet. Ekkor már nem számít a szigor, a vaskalaposság, a regula. Mert normális esetben az UEFA-nak azt sem lehetett volna megengednie, hogy a bolgárok 10 nappal a mérkőzés előtt a találkozó helyszínét Szófiáról Plovdivra változtassák, miközben a szurkolókat – a bolgárokat és a magyarokat is kitiltják a mérkőzésről. A meccsjegyek árát majd visszafizetik, de ki kárpótolja azokat az embereket, akik több százezer forintot áldoztak arra, hogy ott legyenek a szófiai mérkőzésen? Erről miért nem szól az UEFA? Miért nem áll ki a hoppon maradt és a pénzük után futó magyarok mellett?
Az UEFA nyolc napon keresztül hallgatott, mert tudta: lehetetlen helyzetbe kormányozta magát azzal, hogy engedélyezte a bolgároknak a helyszínváltoztatást. Minden bizonnyal volt az UEFA-ban egy ember, aki ismerte a plovdivi stadiont, egyszer már járt ott, ennek a két csapatnak jó lesz ez is – szólhatott a döntés.
Csak azt nem tudták, hogy a városban időközben önkormányzati választást tartottak, hogy az önkormányzat tulajdonában álló stadion átépítés alatt áll.
Nem tudták, mert nem mentek oda, mert azt mondták, hogy ennek a két csapatnak ez is jó lesz. Amikor aztán kiderült, hogy Plovdivban akkor sem rendeznek meccset, ha az UEFA tisztviselői tótágast állnak a város főterén. következett a hallgatás, a kivárás, a magyar csapat utolsó pillanatig bizonytalanságban tartása. Miközben azt is tudták: ha nem lesz mérkőzés, legalább két szövetség támadhatja meg az Európai Labdarúgó Szövetséget a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál, mert egy esetleges – szabálykönyv szerinti 3-0-s magyar győzelem – alapvetően változtatta volna meg a csoport állását, ez a döntés nagyban befolyásolhatta volna a csoportelsőség kérdését, miközben Montenegró úgy esett volna ki, hogy pályára sem lépett. Képzeljük el ez esetben azt a (jogos) hisztériát, amit a montenegrói, a szerb és még ki tudja hány szövetség indított volna az UEFA ellen. Ennél sokkal kézenfekvőbb magatartásnak bizonyult a magyar csapat sakkban tartása, az információk teljes visszaszorítása és annak a nyilvánvaló képtelenségnek a lebegtetése, hogy ha a magyarok nem utaznak el – ki tudja, hova? – , akkor Bulgária nyeri a meccset a szabálykönyv szerint 3-0-ra. Érthető ugye?
Azt a csapatot és azt a szövetséget kellett sarokba szorítani, amely végképp nem tehetett az ügyről.
A gyáva hallgatást kedden délig tudta tartani az UEFA, amely ezzel a magatartásával végképp nevetségessé tette magát.
A lényegi kérdések eldőltek, csütörtökön este 18 órától Szófiában megrendezik a bolgár-magyar labdarúgó Eb-selejtezőt,
amelyen a magyaroknak egy pontot kell szerezni, hogy a csapat 2016 és 2021 után sorrendben a harmadik foci Eb-n is ott legyen. Nem tehetünk mást, csak abban bízhatunk, hogy Marco Rossi együttese - a nehézzé vált felkészülés ellenére - jobban oldja meg ezt a feladatot, mint az UEFA.
Vagyis, ebben egészen biztosak lehetünk.