A Dakar-ralira 1979 óta egy esztendő kivételével minden év elején sor került, és egészen 2007-ig valóban érintette a mezőny Szenegál fővárosát, a versenynek nevet adó Dakart. Az autósok, a motorosok és a kamionosok számára már a kezdetektől rendeznek versenyt, de a közelmúltban quad, Challenger, SSV, M1000 és Classic kategória is bevezetésre került, így idén összesen nyolc versenyszámban állt rajthoz a majdnem 800 résztvevő. Immáron Szaúd-Arábiában versenyez a mezőny, ugyanis
a 2008-as kiírás terrorveszély okozta eltörlése után 11 éven keresztül Dél-Amerika lett a helyszín, majd 2020 óta a Közel-Kelet legnagyobb területű országa ad otthont a legendás eseménynek,
ami a hagyományok miatt megőrizte a "Dakar-rali" nevet. Amik azonban minden helyszínen és hagyományos kategóriában állandósulttá váltak, azok a sajnálatos halálesetek. A bevezetőben már említettük, hogy a verseny 45 éves történetében összesen 32 pilóta vagy navigátor halt meg – közülük 23 motoros, 6 autós és 1 kamionos, valamint 2 olyan, aki nem egy balesetben vesztette életét. A 32 haláleset közül kiemelünk tízet, amelyekhez fogható, szörnyű tragédiák tényleg csak a Dakar-ralin történhettek meg.
Patrice Dodin, 1979
Rögtön a Párizs-Dakar-rali első kiírásában a francia Patrice Dodin vesztette az életét, amivel ő lett a verseny történetének első halálos áldozata. A nigeri Agadez városában, az egyik szakasz rajtját megelőzően Dodin már rajta ült a Yamaha típusú motorján, amikor elengedte a kormányt, hogy felrakja a sisakját. A francia motorversenyző ekkor
elvesztette az egyensúlyát, és felborult a motorjával, a sisak által még nem védett fejét pedig egyenesen egy kőbe ütötte bele.
A 27 éves Dodin ettől koponyatörést szenvedett, elvesztette az eszméletét, majd négy nap múlva, egy párizsi kórházban nyilvánították halottnak.
Kaneko Jaszuo, 1986
1982-ben és 1983-ban is volt egy-egy haláleset a versenyzők között, ám az addigi évek közül tragédia szempontjából kiemelkedett az 1986-os kiírás. Annak az évnek az első áldozata a japán Kaneko Jaszuo volt, aki január 2-án, a második szakaszon, mindössze nyolc kilométerre a célállomás Sète városától
összeütközött egy, nem a versenyen induló autóssal, aki állítólag alkohol befolyása alatt állt.
A 41 éves versenyző Honda típusú motorjának esélye sem volt a civil személy Peugeot márkájú autójával szemben, és Kaneko még a helyszínen életét vesztette a balesetben.
Jean-Michel Baron, 1986
Ugyanebben az évben, kilenc nappal később a francia Jean-Michel Baron a 10. szakaszon esett el a Honda típusú motorjával, miközben a szemtanúk szerint menet közben éppen keresett valamit a táskájában. Helikopterrel kimentették és egy franciaországi kórházba szállították, ám
a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy sohasem épült fel.
Baront hónapokon át tartó kezeléseket követően otthonába, Fontaine-Chalendray-be szállították, ahol éber kómában élt a családjával – gyakorlatilag nem tudott kommunikálni a külvilággal, szeme becsukásával és kinyitásával reagált, ha látogatója érkezett. 24 éven át volt ilyen állapotban, mielőtt végül 2010 szeptemberében, 56 éves korában meghalt.
Giampaolo Marinoni, 1986
Szintén az 1986-os raliversenyen történt még egy versenyzői haláleset. A legutolsó szakaszon a 31 éves olasz motoros, Giampaolo Marinoni 40 kilométerrel a cél előtt nagyot bukott, de végül be tudta fejezni a versenyt, amit a 13. helyen zárt. A célban azonban megvizsgálták, és kiderült, hogy
az esésekor súlyosan megsérült a mája, és azonnal meg kell műteni. Az operációt végre is hajtották Dakarban, de Marinoni életét nem tudták megmenteni,
ugyanis a kialakult fertőzésbe két nappal a balesete után belehalt.
Jean-Claude Huger, 1988
Az 1988-as Dakar-rali a máig egyetlen halálos kamionbalesetet is hozta, amelynek Kees van Loevezijn volt az áldozata, valamint még aznap életét vesztette egy navigátor, Patrick Canado is, aki az első autós áldozata volt a versenynek. Ám az év során, nyolc nappal később egy motoros is meghalt. Jean-Claude Huger
civilben a Nemzeti Csendőrség és a francia köztársasági elnök, Francois Mitterrand motoros kíséretének egyik tagjaként dolgozott,
amikor úgy döntött, elindul a Dakar-ralin. A január 17-ei szakaszon, Maliban Huger elvesztette uralmát a BMW-je felett, elesett, és a fejét egy sziklának ütötte. A 32 éves francia férfi olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy kómába esett, és egy párizsi kórházban, két nappal később belehalt a sérüléseibe. Az 1988-as kiírás ráadásul a három versenyzői halálesetet követően további négy néző életét is követelte, így az egyik legtragikusabb évként került be történelemkönyvekbe.
Charles Cabannes, 1991
A kilencvenes években kiderült, hogy a Dakar-rali a balesetveszély mellett más tragédiaforrásokat is tartalmaz. 1991-ben a Citroën gyári csapatához tartozó kísérőkamion sofőrjét és utasát
a mali In Kadeouane falu mellett rohanta meg néhány lázadó, akik a teherautót vezető Charles Cabannes-t agyonlőtték,
míg társát, Joël Guyomarc'h-t szintén megsebesítették. Mindmáig nem derült ki, hogy ki és miért követte el a gyilkosságot, de minden bizonnyal a francia kettős "csak" rosszkor volt rossz helyen, és Cabannes a Malin belüli konfliktus vétlen áldozata lett. A szervezők a haláleset után úgy döntöttek, hogy a következő két szakaszt a mali hadsereg kísérete mellett, időmérés nélkül teljesítse a mezőny, amelyből a Nissan csapata visszalépett.
Laurent Le Bourgeois és Jean-Marie Sounillac, 1991
Az 1992-es év hozta az első olyan versenyt, amelynek nem Dakar volt a célállomása. A Párizs-Fokváros-rali a hosszabb útvonal miatt már 1991 végén elkezdődött, és még újév előtt bekövetkezett
a verseny történetének máig egyetlen olyan balesete, amelyben két résztvevő is meghalt.
A korábban a Forma–1-ben is bemutatkozó Jean-Louis Schlessert kísérő terepjáróban Laurent Le Bourgeois és Jean-Marie Sounillac ült, amikor az felborult a Líbiai-sivatagban, többször is átfordult a tengelye körül, a kocsi bukókerete pedig az egyik korai fordulatnál összeesett, így a bent ülő francia kettős szörnyethalt.
Laurent Gueguen, 1996
Akárcsak öt évvel korábban, 1996 elején is a Citroën csapatát kísérő egyik kamion járt szerencsétlenül az Afrikában zajló belső harcok miatt. Laurent Gueguen vezette a szervizautót, amelyben összesen hárman utaztak, és amely eltévedt az ötödik szakaszon. Balszerencséjükre Marokkó és Nyugat-Szahara között jártak éppen, ami háborús övezetnek számított, így
a 27 éves francia sofőr ráhajtott egy aknára és a kamion felrobbant.
Pascal Laudenot és Vincent Bauden csodával határos módon ki tudott mászni a lángoló roncsból, ám Gueguen a helyszínen életét vesztette.
Pascal Terry, 2009
A Dakar-rali mezőnye 2009-ben először versenyzett Dél-Amerikában, és rögtön a második nap olyan borzasztó tragédiával szembesültek a szervezők, amihez hasonlóra Afrikában nem került sor. Az argentin sivatagban a francia Pascal Terry Yamaha típusú motorjából kifogyott az üzemanyag és rosszul is lett, ezért riasztást adott le a mentőegységnek, hogy jöjjenek érte. A mentők el is indultak érte, ám nem sokkal később szóltak nekik, hogy közben Terry beérkezett a célba, így visszafordultak.
Ám a nap végén kiderült, hogy Pascal Terry mégsem ért be a célba, hanem összekeverték a szintén résztvevő testvérével.
Miután rájöttek a félreértésre, ismét nekiálltak felkutatni Terryt, de végül csak három nappal később találtak rá – a holttestére. Először nem tudták, mi a halál oka, hiszen élelem és víz is volt a francia motorosnál, aki árnyékot is talált magának, ám a vizsgálatok után kiderítették, hogy Terry tüdőödéma miatt halt meg, minden bizonnyal még aznap este.
Eric Palante, 2014
A dél-amerikai helyszín abból a szempontból is más volt az afrikainál, hogy még nagyobb volt a hőség. Tucatnyian lettek rosszul emiatt az évek során, de két versenyző kivételével mindenkit sikerült időben hidratálni és megmenteni. Az egyikük a lengyel Michael Hernik, akire 2015-ben találtak rá holtan a motorja mellett, de egy évvel korábban ennél is különösebb volt Eric Palante halála. Az 50 éves belga motoros ugyanis Hernikkel ellentétben nem adott le vészjelzést, így csak
arra lettek figyelmesek a szervezők, hogy nem ért célba az ötödik szakaszon.
Hosszas keresés után, másnap reggel találtak rá Palante holttestére, a sértetlen motorja mellett, teljes felszerelésben térdelve. A vizsgálat alapján a hőség és a kiszáradás okozta a halálát, noha elegendő víz volt nála – minden bizonnyal annyira pánikba esett a belga motoros, hogy képtelen volt racionálisan gondolkodni.
A Thierry Sabine-t érintő helikopterbaleset, 1986
Az egész verseny Thierry Sabine-nek köszönhető, ugyanis ő volt a Dakar-rali megálmodója. 1977-ben eltévedt a Líbiai-sivatagban, és ekkor gondolta ki, hogy milyen jó lenne ezen a helyen egy hosszabb versenyt rendezni. A francia nem sokat hezitált, rögtön meg is valósította az álmát, és a következő években maga is kísérte a mezőnyt, leginkább helikopterrel. 1986-ban éppen ez okozta a halálát, ugyanis Mali felett váratlanul homokviharba került a jármű, a pilóta pedig nem bírta a levegőben tartani a gépet, amely lezuhant.
A fedélzeten öten tartózkodtak: a pilóta mellett egy újságíró, egy hangmérnök, az ismert énekes Daniel Balavoine és maga Thierry Sabine – mindannyian azonnal életüket vesztették.
Livio Sassinotti, 2023
Sabine-ék helikopterbalesetén kívül újságírók, fényképészek és nézők haltak meg a Dakar-ralin azok közül, akik nem tartoztak a résztvevők közé – összesen 46-an. A többségük egy civil autóval történő szerencsétlen ütközés vagy gázolás következtében halt meg, utóbbi előfordult a néző figyelmetlensége vagy a versenyző kicsúszása miatt is. Az egyik legelképesztőbb gázolásra tavaly került sor, amikor egy 69 éves olasz néző,
Livio Sassinotti vesztette életét, miután a cseh Ales Loprais egy homokdűnén átugratva áthajtott rajta is úgy, hogy a kamionos észre sem vette, hogy elütött valakit.
Hét év után ez volt az első eset, hogy egy civil személy vesztette életét a Dakar-ralin, egyben a verseny történetének mostanáig ez az utolsó halálesete.